A tápegység bemenetét 2x12 V válóáramú kimenetet biztosító transzformátorral kell meghajtani. Ez lehet két, különálló, egyenként 12 V kimenő feszültségű transzformátor, vagy egy, középkivezetéses is. Előbbi esetben a két trafó egy-egy kimenetét közösíteni kell. Mindkét esetben szükséges, hogy a transzformátor(ok) terhelhetősége legalább 2-2 A legyen, külön-külön is, mert csak így biztosítható, hogy a tápegység kimenetén az 1,5 A folyamatosan levehető legyen!

A bejövő váltakozó áramot a B1 jelű Graetz-híd alakítja egyenárammá, amelyben a nagyfrekvenciás tüskéket a C3 jelű, 100 nF-os kondenzátor szűri ki, míg a C4 jelű, 4700 µF-os, 40 V-os pufferkondenzátor bekapcsoláskor kb. 33 V-ra töltődik fel. A Graetz-híd és a földpotenciál közé kötött, a rajzon R1-el jelölt, 1k Ohm-os, 5 W terhelhetőségű teljesítmény-ellenállás szerepe az áramkörben, hogy quasi "előterhelésként" akadályozza meg, hogy a feszültségszabályozó LM317 IC bemenetére a tápegység terheletlen, vagy csekély terhelésű üzeme közben a megengedettnél nagyobb feszültség kerülhessen.

Mind a kimeneti feszültséget szabályozó, mind pedig az áramhatárolás beállításáért felelős potenciométerek lineáris karakterisztikájúak legyenek, mert az ún. "logaritmikus" karakterisztikával rendelkező potenciométerek nehézzé teszik a kívánt értékek pontos beállítását. A lineáris karakterisztikára a típusjelzésben "A" betű utal.

Habár az eredeti cikkben a szerző megemlíti, hogy a D4 - D5 diódák helyett célszerűbb két, BC547 típusú tranzisztor bázis-emitter diódáját használni, hogy az 1,25 V-os referencia-feszültség pontosabban beállítható legyen, tapasztalatom szerint a két db 1N4148 típusú dióda a célnak tökéletesen megfelel, a maguk 0,6-0,8 V-os maradékfeszültségével. Annak, aki nagy pontosságra törekszik, természetesen lehetősége van a diódákat a fentiek szerint tranzisztorra cserélni. Ez esetben a tranzisztorok collektor kivezetését nem kell bekötni, míg a bázisukat a diódák anódja, az emitterüket a diódák katódja helyére kell ilyenkor beforrasztani.

A nyomtatott áramköri lap az alábbi linkről, mérethelyesen, pdf formátumban tölthető le:

NYÁK maratási terve

Beültetési terv

A két, feszültségszabályzó LM317 mindenképpen TO-3 tokozású legyen! Hűtésükről legalább 2°C/W vagy ennél jobb termikus ellenállású hűtőbordával kell gondoskodni, melyeket az 1. oldalon leírtak szerint kell az IC-k hűtőfelületére szerelni (csillámlemez és szilikon paszta). Ne felejtkezzünk meg a szigetelő gyűrűkről sem! (Az IC-ket azért kell hűteni, mert az adatlapjuk szerint a megengedett, legnagyobb disszipációs teljesítményük 15W, melyet 10V kimeneti feszültség mellett, maximális, 1,5A terhelésen már elérünk!)

Jelen cikkem elején már említettem, hogy a kimenő feszültség mérésére a Fery fórumtársunk oldalán található, 4 db, hétszegmenses kijelzőből álló, és egy ICL7107 IC-re épülő panelműszert építettem. Az eredeti cikk szerint a kimeneti áramot figyelni egy 100 uA méréshatárú műszerrel lehet, oly módon, hogy a mérőműszer pozitív mérőpontját az R1 jelű ellenállás Graetz-híd felőli végére kötjük, míg a negatív mérőpontját egy 25k Ohm-os trimmer potenciométerrel kötjük az ellenállás másik kivezetésére. A kimeneti feszültség mérésére akár az általam is megépített, és a fentiekben említett egyszerű panelműszer, akár pedig önálló mérőműszer alkalmazható, melyet a tápegység kimeneteire kötünk.