A fenti logikai ábra a szalagos visszhangosító működését igyekszik ismertetni. Legelsőként megfigyelhetjük, hogy ahhoz, hogy a kívánt hatást elérjük, minimum 3 darab fejre van szükségünk: egy törlőfejre, amely töröl minden előzőleg felvett hanganyagot a szalagról, egy felvevőfejre, amely felveszi, amit éppen játszunk és egy lejátszófejre, amely késéssel visszajátsza a felvett hangot. Ezt a hangot kell nekünk visszakevernünk a bemenetre ahhoz, hogy újra és újra felvegyük ugyanazat. Az 1-es a lejátszó, a 2-es pedig a felvevő erősítőnk. A kimenetre helyezett potencióméterrel a gitár eredeti hangját és a visszhangot keverjük össze, míg magát a visszacsatolást a 3-as erősítő után elhelyezett potméterrel tudjuk állítani. A visszacsatolásban - ha elég nagy erősítést alkalmazunk - akár be is gerjeszthetjük az eszköszt, azaz a visszhang önmagát fogja ismételni a végetelenségig és akkor jönnek a jópofa UFO hangok A 4-es nem más, mint a végfokunk, jelen esetben a gitárerősítő. A visszhang idejét kétféleképpen tudjuk szabályozni: vagy a fejek közti távolság változtatásával, vagy a szalag sebességének a növelésével/csökkentésével. Meg fogjuk látni, hogy a különböző gyártók mindkét módszert előszeretettel alkalmazták. Én a második mellett döntöttem, mert az sokkal egyszerűbben megvalósítható.

Ha már szó esett a gyártókról, akkor lássunk egy rövid összefoglalót a legfontosabb szalagos visszhangosítokról a történelem során és egyúttal lopjunk minél több, jó ötletet tőlük!