Az ilyen, olcsó magnók úgy vannak elképzelve, hogy a felvételt és a lejátszást ugyan az az erősítő végzi. Mivel az enyémben az e célra használt TA7628-as IC a felvételre lesz használva, az egyből nyilvánvaló volt, hogy a lejátszófejhez nekem kell majd egy erősítőt készítenem. Gond egy szál se, hiszen rengeteg, kifejezetten e célra szánt, integrált áramkör hever az eddig szétszedett magnóimban. Kapásból találtam egyet ami KA1222 névre hallgat és minimális külső alkatrésszel használhatő akár felvevő, akár lejátsző erősítőnek. Mivel ez lényegében teljes egészében benne volt egy magnóban, így egyszerűen kiszereltem belőle és már is volt lejátsző erősítőm.

A felvétel és a lejátszás közötti váltogatást egy soklábú kapcsolóval oldják meg, amit általában a mechanika egy lapocskája nyomogat. Amikor lenyomjuk a megfelelő gombokat, van rajta egy rugó is, hogy mindig automatikusan álljon vissza lejátszás módba. Mivel nálam mindig csak felvenni fog az áramkör, ezért a rugót levettem és felvétel módba állítottam:

Következhetett az első próba: kazetta bent, elindítottam a felvételt és rá egy másodperce már szólt is vissza a gitár hangja a szalagról. Eddig nagyszerű. De hogy lesz ebből visszhang? Elvileg a lejátszőerősítő kimeneti jelének a visszakeveréséval a felvevőerősítő bemenetére. Ez egy potméterrel sikerült is, a magnó elkezdte szépen ismételgetni a felvett hangot és ha túl nagy jelet kevertem vissza akkor be is gerjedt. Itt jött viszont az első dilemma: a visszhangot hallottam, de a gitár eredeti hangját alig. Sehogy nem sikerült a gitár hangját egyszerre fel is venni és rákevereni a visszhangra, a gitárból érkező jel mindig valahol "elvérzett". A problémát végül úgy sikerült megoldani, hogy a mikrofonbemenetet galvanikusan elválasztottam a gitártól, egy Sokol rádióból kitermelt, audió transzformátorral és a hangját egy műveleti erősítős buffer áramkörön keresztül tudtam végül összekeverni a visszhanggal.

Nem tartottam szükségesnek a második IC kapcsolását is beszúrni, hiszen ez magnónként változhat. A trafó mindkét oldala 1 kΩ korüli impedanciájú. Ide jó lehet más is, nekem ez volt kéznél. A felső potméter lesz a gitárzsargonban Mix-nek nevezett gomb, amellyel azt állíthatjuk be, hogy mennyit halljunk a gitárból és mennyit magábol a visszhangból. Az alsó poti pedig tape delay pedálokon "Repeats" néven szerepel és lényegében a visszacsatolás mértékét állítja. Minél nagyobb a visszacsatolás, annál többször fog ismételni a magnó. Ha meg "kitekerjük csutkára" akkor jönnek a space hangok.

Ezzel a visszhang rész nagyjából kész is van, de még ki kell találnunk valamit a sebesség állítására is. Ha a magnón van sebességállítási lehetőség, akkor biztosra vettem, hogy valami kis vezérlőáramkör is kell, hogy legyen benne. Némi vizsgálódás után meg is találtam az ezért felelő IC-t, amely BA6227 névre hallgat és egy egészen obskurus, félig kínaiul írott adatlapja van, ahol az ellenállások funkcióját az ellenség megtévesztésének céljából szecsuáni dialektusban írták le, de szerencsére az áramkör olyan egyszerű, hogy még én is rájöttem, hogy a feszültségosztó alsó tagját kell egy potival kiváltani és máris tudjuk szabályozni a sebességet

Annyi maradt még hátra hogy az eszköz lábbal (mivel a földön lesz majd) egyszerűen ki- és bekapcsolható legyen. Én úgy döntöttem, hogy most nem használok "true bypass"-t, bár tudom hogy a gitár hangja átmegy egy pár alkatrészen és ezt egyes gitárosok nem nézik jó szemmel. Talán a  jövőben átalakítom. Az ilyen mechanikákban általában van egy kis mikrokapcsoló (lent), amely akkor zár, amikor a lejátszás gombot megnyomjuk és indítja a motort. Én egész egyszerűen ezt vezettem ki az előlapra: