Kár szépíteni a helyzetet. Amint az a képeken is jól látszik, a magnóból szinte minden elektronika hiányzott. A fejek, mechanika, motorok, behúzótekercsek mind megvoltak, valamint a hálózati és kimenő trafót is megkaptam külön, a csövekkel együtt.

A rajzot nézve valamelyes megnyugvás töltött el, hiszen az alkatrészek nagy része pótolható.

(Klikk a képre a nagyobb felbontásért!)

Első látásra nem olyan vészes a magnó felépítése. Van egy felvevő, meg egy lejátszó erősítőnk, egy egyszerű végfok, az oszcillátor, illetve a varázsszem meghajtása. Ehhez tartozik még egy tápegység, valamint a motorokat kapcsolgató-szabályozó elektronika, ami egy kicsit ijesztő, hiszen ez egyből a fali 230 V-ot használja, mindenféle galvanikus elválasztás nélkül.

Muszáj előrebocsájtanom, hogy ez nem egy konvencionális felújítás lesz, hiszen egy ilyen állapotú gépet már sehogy sem lehet eredeti formájába visszaállítani. Egyszerűen sajnáltam volna eladni alkatrésznek potom pénzért, és arra is kiváló gyakorlat, hogy lámpás és magnós tudásomat gyarapíthassam. Ezenkívűl pedig mindig jó érzés megjavítani valamit.

Az áramkörön végeztem apró módosításokat. Példának okáért bőven elég ha a magnó majd vonalszintű jelet képes kezelni, így a legelső bemeneti fokozat (Mikro/Diode) feleslegessé válik, ugyanakkor csak ennek a csőnek van egyenirányítva a fűtése (a zaj kiszűrésének érdekében), amelyre szintén nem lesz így szükség.