Az egyetlen betű után egy keresztet fogunk rajzolni a kijelzőre ami a szimmetria kedvéért 2 pixel széles. A függőleges vonalnál a lényeg az, hogy az Y címet - az előzőektől eltérően - a két chip-en külön-külön kell beállítani, mert az egyesen a 63., míg a kettesen a 0 címre írunk. Az első kiírás után szembesülhetünk azzal, hogy ha átlépünk a következő X címre az Y automatikus léptetése most mennyire nem jó nekünk. Ezért az X címváltás után az Y címeket is újra be kell állítani. Ezt kell megcsinálnunk nyolcszor, és meg is van a függőleges.

A vízszintes vonalhoz egy kis okosságot kell alkalmazni, mert az adott bit csomagot összesen 126-szor kell kiírni, hogy meglegyen a teljes vonal. Most viszont jól jön az Y automatikus léptetése, mert csak a kezdeti címet kell beállítani. Az 1-es chip-en ez 0 lesz, a 2-es chip-en 1, azért, mert a meglévő függőleges vonalunkat nem szeretnénk felülírni.

Ezek után, hogy ne kelljen a kódrészletet egymás után 126-szor leírni (a kód feleslegesen hosszú lenne), egyszerre írunk a két kijelzőrészre, és egy változót feltöltöttem 63-mal. Minden egyes kiírási parancs után csökkentem ezt a változót. Amíg nem 0 az értéke, addig újra és újra végrehajtja a kiírást.

A végeredmény itt látható:

Szembetűnő és egy kicsit zavaró is lehet az inverz mód, amely azt jelenti az alkalmazott kód szempontjából, hogy ha egyeseket írtam volna a vonalak helyére, nem látszana semmi. A kijelzőn ott lesz sötét pixel, ahol a 8 bites csomagban 0 van. Ha kék alapon fehér vonalat szeretnénk, akkor először vagy feltöltjük nullákkal az egész kijelzőt (ez az egyszerűbb), oda teszünk egyeseket, ahol fehér pixelt szeretnénk, vagy a teljes 1024 pixelt kiírjuk a megfelelő helyeken egyesekkel és nullákkal.

A hex letölthető innen, a forrás letölthető innen.

Ezzel a módszerrel egyszerűbb ábrák még kirajzolhatók és gyakorlásnak, a működés megértésének nagyon jó eszköze, de semmiféleképp nem mondható hatékonynak. A következőkben megnézzük, hogy miként tudunk egyszerűsíteni a dolgon, és nem utolsó sorban rövidíteni a kódon.