Az astabil kapcsolás:

 

Működése zanzásítva:

Az IC-re tápfeszültséget kapcsolva, a kimeneten adott időközönként változik a jelszint. Mint látjuk, itt már van némi variálás a monostabil módhoz képest.

 

Az áramkörben való eligazodás:

C2  = 100 nF
R_L = 2 M és 10 K közötti

Az időzítésre az R_A, az R_B és a C1 van hatással.
Az R_A ellenállásnak minimum 1 Kohm-osnak kell lennie!

A kimenetnek két állapota van: amikor a tápfesz van kint a kimeneten, és amikor a föld. (Magas, alacsony jel.)
Ezek időtartamát tudjuk szabályozni az alábbi képletekkel:

A magas jel időtartama:

    T_H = 0.693 * ( R_A + R_B ) * C1

Az alacsony jel időtartama:

    T_L = 0.693 * R_B * C1

T_(egész) =  0.693 * (R_A + 2R_B) * C1

Ezek mind-mind egyszerűsített képletek. Nem halálpontosak, mivel kis mértékben a tápfesztől is függenek!

Akit érdekel, a Fairchild Semiconductor-féle adatlapban megtalálja a pontos levezetéseket. Inkább nem írom ide le, mivel a kezdőket csak mégjobban összezavarná.

Mint láthatjuk, messze nem olyan egyszerű a kalkuláció, mint a monostabil mód esetében.
Itt már mennyiségi számológéphasználat szükséges, ezért javaslom mindenkinek Topi mester kreálmányát!

A program az alkatrészértékek segítségével kalkulálja ki az időtartamokat.

Mivel általában nem úgy tervezünk, hogy van X, Y alkatrészünk, na és ebből rakjunk össze valamit, hanem úgy, hogy kellenének ennyi-meg-ennyi idejű impulzusok. Ezért tehát a program kissé inverzen működik.

A) lehetőség: találgatunk. Változtatgatjuk az értékeket, és majdcsak összejön a kívánt idő féle.
B) használjuk az adatlapban lévő táblázatot:

Célszerű első körben a kondi értéket kiválasztani fixre az időhöz, mivel ellenállásértéket jobban lehet variálni mint a kondi kapacitását. A következő példában bemutatom, miként lehet egyszerűen kiszámolni a megfelelő értékeket.
A cikk még nem ért véget, lapozz!