1W-os, 350mA névleges áramfelvételű, 4000-4500K színhőmérsékletű LED-ekre esett a választás. Szubjektív indok, hogy nem szeretem se a túl meleg, se a túl hideg színű fényt. A LED-ek áramgenerátoros meghajtását e-bayről vásárolható driver biztosítja, ebben az esetben 4-7W/300mA-es paraméterekkel. A lámpatest változatlan: IKEA-s ufólámpa (LOCK, funfact: az IKEA már visszahívta, mert magas a búra leesésének kockázata. Sikerült is eltörnöm az egyik műanyag körmöt a búra leszedésekor és le is pottyant az üvegtányér, természetesen összetört).

Első körben csak 3 darab LED-et kötöttem össze (ehhez természetesen kisebb drivert használva), hogy lássam, az elég-e. Számomra nem, így 6 darab chipet kötöttem sorba a megfelelő megvilágítás eléréséhez.

Az elrendezést tekintve hat pontot szabályos hatszög formájában praktikus megvalósítani, így a tejüveg búra alól egyenletesebben szóródik a fény. Az eredeti lámpából kicsavaroztam az izzófoglalatot, középre került majdan a driver. A chip-eket a lámpa fém testére erősítem fel, mely a pereménél törik, így nem lapul rá a plafonra nagyobb hőleadást biztosítva. Előkészítettem a LED-ek helyét: chip-enként két-két furatot és a LED hűtőcsillagok alatt lecsiszoltam a festéket. Csiszoláshoz nagyfordulatú multiszerszámot és 120-as majd 500-es csiszolóvásznat használtam. Az alapos csiszolás ellenére sem lehet elég sima a felület, így szilikon alapú  (fehér) hővezető paszta is került a test és a hűtőcsillag közé.

Sorba kötöttem a LED-eket és bekötöttem a drivert is annak oldható csatlakozásával együtt (ha már így jött, miért ne tegyem bele, remélhetőleg nem lesz túl gyenge pontja a soros kapcsolásnak). A plafonból lógó fázist, nullát sorkapoccsal csatlakoztattam a driverhez, a lámpatestre pedig rákötöttem a védőföldet.