Másodjára történt meg velem, hogy hosszú nem-használat után a Corsában (céges) a fedélzeti kütyüktől (Hifi, GPS nyomkövető, stb.) az akku egy-két hét alatt teljesen lemerült…

Első, másfél hetes betegszabim alatt, vagy két éve, 3 V-ig merítette a „régi” akkumat, egy 65 Ah-sat a sok ketyere, alig bírtam visszahozni az akkut az életbe, de még fél évet kibírt, aztán cserélték. Kaptam helyette, egy 72 Ah-st, ez egy hét alatt, éppen csak 11 V-ig merült, de az ajtót már kulccsal kellett nyitnom.

Az előző akkunál nem volt gond a töltéssel, mert egy kis TG 6 A-es műanyagdobozos „vacakkal”, 70 W-nyi 12 V-os izzón keresztül is csak 14,5 V ig lehetett tölteni.

Viszont ezt a kis akku „regenerátort” én felhasználtam másban, és eladtam…

Ámde, volt nekem, egy régi, nagy orosz töltőm, még Fater trabantos korszakából (vagy 20-25 éves a cucc), amit régebben hackeltünk egy kicsit, kapott egy ventillátort a popójába, mert 1 órányi töltés után mindig „trafó” szaga lett!

Azt tudtam, hogy ez a töltő, max. álláson egy óra alatt teljesen föltöltötte annó az 55-ös Trabi akksit, így hát rátettem a Corsára (persze, hogy nem választottam le, ahogy kéne, a jármű elektromos hálózatáról…)

Minimum állásba kapcsoltam, és otthagytam, töltögessél-töltögessél...

Kb. két óra múlva rámértem, (mondanom sem kell, hogy gondozásmentes akksi!) Jézusom, 16 V! Atya ég!

Gyorsan lekaptam róla a töltőt, hagytam, hogy szépen visszamenjen 13 V-ig, majd óvatosan kulcs, gyujtás, indítás… csikicsiki- krrrrrr! HUHH! Túlélte!

Mondhatnám, hogy na ezzel sem töltöm többé.

De nem mondom

Inkább "kiokosítom" az öreget, mert az árambírásával nincs gond, a hiányosságait kell kezelni, és máris „Smart Charger” lesz belőle!

Nézzük a töltőt:

- Masszív fémdoboz (mostmár ventillátoros szellőztetéssel)

- 4-500 VA-es trafó

- 25 A-es egyenirányítás

- 6-12 V egyenirányítva, 24 V 50Hz ~ kivezetve

- szekunderben 3 mm²-es kábelezés (nem sajnálták)

- kétféle primer gerjesztés (min-max. kapcsoló)

- 12 V-os töltési állásban 15 V/17 V-os szekunder feszültség a trafón (nem csoda, hogy túltölt!)

Egy másik akksin kipróbáltam, minimum állásban 7-10 A-rel, max. állásban 18 A-rel töltött. Nem semmi!

Amit szerettem volna:

- ha véletlenül összeér a két csipesz a végén, ne égjen le, ne menjen tönkre, ne égessen biztosítékot

- fordított polaritás esetén minél kisebb kárt szenvedjen

- ha elérte a „feltöltött”-közeli szintet, kapcsoljon le, így ott lehessen hagyni bármikor

Amit elfelejtettem, az átalakítás ne kerüljön sokba, és időben is gyorsan elvégezhető legyen, mert „nem érek rá”...

Fillérekből (azaz kevés pénzből) kijött, légszereléssel (összekábelezeve), két óra alatt, teszteléssel, kikísérletezéssel együtt elkészült a mű.

Felhasznált anyag:

- 2db relé (30 A-es, autós, és egy kis 1 A-es panelrelé)

- 3db dióda (2x1N4007, 1x1N4148)

- 2db elkó (1000 μF 25 V, és 100 μF 16 V)

- 2db ellenállás (1,5 kΩ 1 W, és esetemben 1kΩ 1/4W)

- 1db nyomógomb

- opcionálisan villogó LED ellenállásával…

Sehol egy aktív alkatrész (aktív: erősítésre képes félvezető, avagy vákuumtechnikai eszköz), csak ellenállások, diódák, kondik, relék!

Simán elment volna anno az Ezermester újságban...