Második esetben az osztó alsó ellenállását cseréljük le egy pozitív termikus együtthatójú (PTK, PTC) kétpólusra. Legegyszerűbb megvalósítási lehetőség az, ha izzót alkalmazunk, hiszen tudvalevő, hogy az izzószál PTK jellegű.

A szabályzás menete

Amennyiben a kimeneti feszültség megnövekszik (torzításveszély), az Ohm-törvény értelmében az osztón áthaladó megnövekedett áram miatt az osztó ellenállásain nagyobb teljesítmény disszipálódik, mely nagyobb hőmérsékletet eredményez. A PTK jellegnek megfelelően az alsó ellenállás értéke megnő, melynek értelmében az "A" erősítőfokozat átviteli tényezője kisebb lesz A=1+(P1/R_izzo), így a kimeneti jel értéke csökken, kedvező (megkívánt) esetben az eredeti szint "visszaáll", vagyis a hurokerősítés ismét egységnyi lesz. Az izzószál hőtehetetlensége biztosítja, hogy a szabályozás ne okozzon jelentős jelalaktorzulást. Élettartam megfontolásból az izzólámpát úgy szokás megválasztani, hogy az árama a névleges áram alatt maradjon (általában vörös izzásig melegítse). A megoldás nagy előnye, hogy a környezeti hőmérséklet változására szinte érzéketlen.

Az izzólámpás megoldás hátrányai

• Jelentős energiafogyasztás és hőterhelés, ami elemes táplálásnál különösen kedvezőtlen.
• Amennyiben a kimeneti frekvencia nem jelentősen nagyobb az izzólámpa hőtehetetlenségénél, az izzólámpa hőmérséklet változás miatti erősítésváltozása torzítást okoz.
• Magas kimeneti frekvenciánál az izzólámpa induktivitásának hatása kedvezőtlen.
• Az izzólámpa mechanikai behatásra (például rezgés, ütés) változtathatja elektromos jellemzőit, ami modulációt okoz. 

Néhány héttel a cikk írása előtt előtanulmányokat folytattam a témában. Több kapcsolást is megépítettem, kísérletezgettem. Akkor született ez a kis panel. És bár diszkrét elemekből épül fel, meglepően stabilnak és pontosnak bizonyult. Ebben az esetben is izzólámpás ampitúdóstabilizálást alkalmaztam. A NYÁK 25×20 mm lett.