Megoldható lenne, hogy a kimenő feszültség referenciáját úgy állítom elő, hogy fogok egy 78L05-öt, ami 5V-ot stabilizál, de a sönt után kötöm a GND-jét. Majd ezt az 5V-ot, ami a söntön eső feszültség mértékével lebeg a 0V-hoz képest, tehát ezt kapcsolgatom P-csatornás FET-tel az eredeti PWM jelem invertáltjával (a P-csatorna miatt). Tehát ez a referencia feszültség a sönt után lesz értelmezve.
Járható ez az út?
Az áram referencia pedig a szokásos módon a 0V-hoz képest lenne előállítva, a söntön eső feszültség úgy is pozitívabb lesz 0V-hoz képest.
Köszönöm.

Mért és beállított feszültség és áram mindkét csatornán, az 8db érték. Erre a 2x16-os LCD kevés, szerintem a 4x20 lenne az ideális. Én nagyon sok gyári labortápot nézegettem és a RIGOL DP832 kijelzése tetszett meg nagyon. Látszik mindegyik csatorna valamennyi információja (mért és beállított értékek is), látszik hogy épp melyik csatorna van kiválasztva, hogy melyik csatorna aktív és melyik nem stb. Együttfutás beállítása esetén a két együtt futó csatorna fejléce közt megjelenik egy kis kapocs. Én biztos hogy ilyesmi kijelzést fogok használni. (Lásd mellékelt kép)
Bővebben: Link


Na de akkor minek kellene egyáltalán vezérlőmodul? A labortáp alapból potikkal állítható. Ezek szerint csak a kijelzést szeretnéd ha közös kijelzőn történne? Az jelentősen leegyszerűsíti a dolgot.


Hát ez az! Hidd el ez az elgondolás rengeteg problémát szül!



Úgy kell megtervezni és méretezni a tápot és a vezérlést hogy a melegedés miatt ne mászhasson el. Ez a legkorrektebb megoldás. Vagy a mérés felbontását le kell csökkenteni úgy hogy a melegedés általi elmászás ne legyen észrevehető, legalábbis a táp saját mérése alapján. Ez már kevésbé elegáns megoldás. A harmadik lehetőség hogy kell külön kalibrációt csinálni szobahőmérsékleten meg még 1-2 nagyobb hőmérsékleten. Mérni kell a mikrovezérlővel a tápban lévő hőt és a megfelelő korrekciós értékkel módosítani a kiadott értéket. Azonban alapvetően szerintem könnyen megoldható az hogy a melegedés ne okozzon elmászást.


A relének nem kell gyorsnak lennie. Hiszen csak a táp bekapcsolásakor kell működnie pár másodpercre. Bár én úgy kötném be a relét hogy alaphelyzetben (gerjesztés nélkül) bontsa a banánhüvelyre menő vezetéket. Kopni nem kopik mert áram soha nem fog rajta folyni. Azért nem, mert a relé kapcsolása előtt a vezérlőmodul 0V-rea állítja a táp kimenetét. A táp kimenetére félvezetőt (NFET-et írtál) én nem tennék semmiképp különböző okokból kifolyólag. Ide a relé az ideális.


Igen, így is lehet üzemszerűtlen működést detektálni. Bár a beállítottnál lehet nagyobb feszültség a kimeneten, péládul ha rákötünk egy másik tápot, vagy egy akksit a labortápra.


Sajnos nem, nagyon nem! Ezzel nem tudsz integrátort csinálni, ez egy csúcsegyenirányító lesz. Gondolj bele: Amikor a PWM bekapcsola a PFET-edet akkor az R-C tag kondija feltöltődik 5V-ra. Amikor pedig kikapcsolod a PFET-et akkor az R-C tag a levegőben marad és nem történik semmi. Folyamatosan 5V lesz a kimenetén, bármilyen kitöltési tényezőt is állítasz be.

Szia!
Összedobtam egy kapcsolási rajzot, ami a mikrovezérlő 5V-os kimenetéhez illeszkedik. Műveleti erősítőt le kell cserélni, valami precízebbre. Mindent, ahol feszültséget kell mérnem, eltoltam a GND-re, így ahhoz képest értelmezhető. A táp pontossága az AVR tápfeszültségének pontosságán is múlik, erre a részre nagyon kell majd figyelni.
Mivel rövidre kell zárni a kimenetet, gondoltam belerakok egy aktív műterhelést is.
Ha rá tudsz beszélni a relés leválasztásra, akkor lecserélem a FET-et, de szerintem FET-tel jobb lenne, a rajta eső feszültség is ki lesz kompenzálva. Azért szeretném, hogy gyors legyen, mert interruptból mérném az értékeket, és azonnal le is ellenőrizném, hogy a megfelelő értékek között van-e. Ha nem, azonnal bontanám a kimenetet. Egy relé több mS-os válasza sok. Így is várni kell az ADC mérésekre. A mérési eredményeket egy több elemű tömbben tárolnám, a legrégebbit folyamatosan felülírva, így tudnék átlagolni is, és lenne pillanatnyi értékem is.
Két helyen kellett vigyázni, hogy a FET gate és source között ne legyen 20v-nál nagyobb feszültség. A P-csatornás FET gate-jén 470ohm-ot számoltam, ezzel romlik a dinamikai válasza a kapcsolásnak, de remélem elég lesz. Ha nem, akkor ki kell találni valamit, hogy a műveleti erősítő ne tudja a gate-et 5V-nál kisebb feszültségre húzni, mert különben átüt a FET.
Az alkatrészek értékei nagyjából jók, az osztókat ki kell még számolni, de fel van írva minden képlet.
FET párhuzamosításra lehet szükség lesz, 50W már sok hő, a műterhelés résznek pedig nem muszáj 2A-ig működnie, mehet az tovább is, én pl. többször terhelek 5 vagy 12V-ot 2-4A-ig.
A kijelzés részét még át kell gondolnom, valóban szükség van a beállított érték visszaellenőrzésére is. A mostani labortápomnál csak ránézek a potira, és a köré szerkesztett értékekről le tudom olvasni a beállított értéket 1V/0.2A pontosan, ami általában elég is.
szerk: Nálam a végleges koncepció az lesz, hogy 1 táp, 1 kijelző, erre a kezelőszervek, 1 venti, 1 hűtőborda. Kész. Ha ebből dupla kell, akkor kétszer kell megépíteni.

A kijelzésnél vigyázni kell.
Ha a beállított érték pl. 12V, a mért pedig 11.97V, és még ki is írom, akkor ez olyan "saját magam szembeköpése". Esetleg elcsalhatom, senki sem tudja meg! Ha nem folyik áram, akkor el kell azon gondolkodni, hogy a kalibrálásnak eljött az ideje. Persze a nem folyik áram eléggé tág fogalom, 0.1mA-es fogyasztót se választhatok le a tápról, csak hogy kalibrálgassak. Vagy csak fogadjam el, hogy a kalibráció hibás, és emeljek a feszültség referenciáján kicsit, amíg el nem érem a 12V-ot? Esetleg legyen ez mindig, mikor feszültség generátoros módban vagyok? Pöcögtessem a kitöltési tényezőt fel-le egy "ablakon" belül, ha eltérés van? Áramgenerátornál pedig az áram referenciáját?
Amit át kell még gondolnom, mi van akkor, ha 2.5A-re beállítom a műterhelést, viszont a tápom csak 2A-t tud? Hogyan reagál a túlterhelésre? Kikapcsolgat? Ejti a feszültséget? Vagy erre is beállítok egy feltételt, hogy ha saját magát terheli, ne lehessen 2A-nál nagyobb értéket beállítani.

Olyan irányba indultál el, amihez nem tudok asszisztálni, ne haragudj.
Aktív műterhelés egy labortápba?! Minek? Ahhoz hogy leterheld a tápot az öndiagnosztika miatt? Ehhez nem kell aktív műterhelés de még csak terhelés sem! Egy rövidzár FET-tel vagy relével tökéletesen megteszi. A műterhelés az melegszik, a FET nem! A melegedéshez teljesítmény kell, az pedig a feszültség és az áram szorzata. A rövidre záró FET-en áram nyilvánvalóan folyik hisz az a cél, de feszültség rajta nem esik! Illetve pedrsze esik az R_DSON-ja miatt de az igencsak elenyésző. Mondjuk egy sima IRF540 esetében 0,3W-ról beszélünk. A műterhelés helyett disszipál majd az áteresztő tranzisztor. Mákunk van, mert az meg pont arra van kitalálva a tápban hogy disszipáljon...
Amiatt meg nem kell aggódni hogy tönkre menne az áteresztő tranzisztor mert az egész kalibráció/öndiagnosztia mindössze pár másodperc alatt végbemegy.

A feszültségszabályozó kör tesztelése a következőképpen néz ki:
1.- A vezérlő 0V-t állít be a tápon. Ezt úgy értem hogy a D/A-ját vagy a PWM-jét nullára állítja, ezáltal 0V alapjelet szolgáltatva az analóg szabályozónak.
2.- Ez után leválasztja a relével a banánhüvelyt a táp kimenetéről.
3.- A relé bontása után (pár ms) a vezérlő elkezdi növelni a fesz alapjelhez tartozó D/A (vagy PWM) értékét és közben visszaméri a táp kimenetét hogy észleli-e a fesz növekedését. Ha nem, akkor hibaüzenettel letilt.
4.- Ha rendben észlelte a kimeneti fesz változását akkor végigtekeri addig amíg már nem érzékel változást, azaz elértük a pufferen lévő feszt.
5.- Az előbbi értékből levesz mondjuk 15%-ot és ezt az értéket elmenti maximálisan beállítható feszültség néven. Azért kell -15% hogy legyen tartalékja a tápnak hiszen terhelve le fog esni a pufferen a feszültség.
6.- Ugyan ezt az értéket használja fel a továbbiakban a kívánt fesz érték beállításához. Például 47,23V-ig tudta eltekerni, ekkor a 16 bites D/A-ra 45018-at vezérelt ki a mikrovezérlő. A két számból kimatekolja, hogy 0,01V-hoz 9,53165-öt kell beállítani. Oké. Te meg bepötyögsz neki 12,00V-ot, a vezérlő pedig erre a 9,53165-öt felszorozza 1200-rel, azaz 11438-at fog kiadni.

Az áramszabályozó kör tesztelése a fentiektől annyiban tér el, hogy nem csak a fesz hanem az áram alapjelet is nullára állítja, majd ugyan úgy leválasztja a relével a banánhüvelyt. Ez után viszont a FET-tel rövidre járja a táp kimenetét és innentől minden ugyan az, csak nem a fesz alapjelet növelgeti hanem az áramét.

A FET-es banánhüvely-leválasztás több okból is elvetendő. Ezek jelentős része oda vezethető vissza hogy a FET egy P-N átmenet. Ennél fogva ugyanis van ellenállása (R_DSON), kapacitása, hőfokfüggése stb. Mivel a labortáp áramkörének kimenete (szabályozási pontja) és az előlapi banánhüvely közt foglalna helyet, így a szabályozási láncban nincs benne. Ez például azért baj, mert az R_DSON-ján eső feszültséget nem szabályozza ki a táp. Gyakorlatilag belső ellenállást adtunk a tápnak.

A PWM hátrányairól már szóltam. Mondok még, hátha sikerül meggyőznöm róla hogy nem jó megoldás:
- A PWM jelet a mikrovezérlő adja ki, a saját tápföldjéhez képest, mely a digitális föld. Az analóg szabályozónál viszont analóg föld van, ez számos hibát eredményez. (Offset-hibák, ugrálás)
- A PWM jel amplitúdójának "referenciája" a mikrovezérlő tápfeszültsége, amit egy mezei stabkocka szolgáltat. A stabkockák pedig nem referenciaforrásnak vannak kitalálva, stabilitása, főleg hőstabilitása (~130ppm) nem referenciaforráshoz illő. Pont te magad hoztad szóba fentebb azt hogy a melegedés hatására elmászhatnak a dolgok...
- Az iménti két probléma megoldására én azt találtam ki (még amikor a PWM-en agyaltam) hogy a PWM jelet két analóg kapcsolóra kötöm, csak az egyiknél invertálom a PWM-et. A két analóg kapcsolóval (4066) pedig vagy az AGND-t vagy a referenciát kapcsolom az aluláteresztő szűrőre. Ez viszont bonyolítja a kapcsolást.
- A PWM jel minél nagyobb felbontású, annál rosszabbul (nagyobb zajjal) integrálható. A kellően kis zaj alá integrálás többfokozatú szűrést igényel amely bonyolult és a végeredménye egy óriási időállandójú (azaz lassan beálló) táp lesz. Vagy csökkentjük a felbontást, ez viszont a pontosság kárára megy. A beállításnak jóval nagyobb felbontásúnak kell lennie mint a mérésnek, különben így fog előállni az amit említettél hogy a vezérlő 12,00V-ot állít be (legalábbis szerinte) de csak 11,97V-ot fog visszamérni. Ez tényleg elég hülyén mutat...
- A PWM-nek a D/A-val szemben gyakorlatilag itt mindössze annyi az előnye hogy nincs linearitáshibája. Cserébe egy csomó problémával jár.

Javaslom neked az MCP4922-t! 12 bites SPI-os D/A, ráadásul egy tokban kettő is van úgyhogy pont jó labortápba (egyik a fesz, a másik az áram alapjelet adja).

Az előbb körülbelüli beállítás, majd a visszamérés alapján történő "pöcögtetést" nagyon, de nagyon rossz ötletnek tartom! Röviden már leírtam róla a véleményemet, a továbbiakban viszont még csak beszélni sem akarok róla.

Szia.
Köszi az ötleteket!
Nem a megoldást várom tőled, csak beszélgetni, gondolkodni szeretnék közösen, és ha látsz/lát valaki valami butaságot, vagy jó dolgot, nyugodtan mondd/mondja el a véleményed/ét! Így is sok okosságot írtál már.
Valóban DAC-kal jobban járnék, a pontosság is javulna, stabilitás úgyszintén. Belegondolva a 7805-ös stabilizátorról táplált mikrovezérlő a saját PWM-jével annyi hibát hozna, hogy ez lenne a gyenge láncszem, ez határozná meg az egész táp pontosságát...
A DC on/off kapcsolgató FET-en eső feszültség pont ki lenne szabályozva. Sőt, a kapcsolási rajz alapján a négyvezetékes kimenet is megoldható probléma nélkül, de minimum a banánhüvelyektól lenne a visszacsatolás.
Látom te inkább relé párti vagy, ez rendben is van így, én FET párti Szerintem ne próbáljuk meg egymást meggyőzni, mindketten hajthatatlanok vagyunk.
Az aktív műterhelés részt átgondolom, kell-e egyáltalán. Ilyenkor a FET analóg üzemben dolgozik, a gate pont akkora feszültséget kap, hogy annyira nyisson ki, hogy a beállított áram folyjon rajta. A FET "ellenállása" ilyenkor sokkal nagyobb, mint Rdson.

Hogyan oldódik meg a négyvezetékes kimenet a rajzod szerint? A táp a feted utáni pontra szabályoz. Ha a FET nyitva van akkor működik. De ha lezárod, akkor a szabályozás 0V-ot fog érzékelni a kimeneten és elkezdi kinyitni az áteresztő tranzisztort. Bármennyire is nyitja, továbbra is 0V lesz a kimeneten, tehát kinyitja teljesen. Hiába próbálod te a mikrovezélrővel állítani a feszültséget, mindig 0V lesz, a szabályozás nem fog működni. Probléma lehet továbbá, hogy amikor viszont visszakapcsolod a FET-et akkor az addig beállított feszültség-értéknél nagyobb fog megjelenni a kimeneten tranziens jelleggel, míg az áteresztőtranzisztor visszazár a szükséges értékre.


Nem azért javaslom a relét mert személy szerint én azt jobban szeretném vagy mert számomra kedvesebb alkatrész lenne mint a FET. Egész egyszerűen ide a FET nem jó, a relé meg igen.
A négyvezetékes kimenet leválasztásához kétáramkörös, lehetőleg két morzés relé kell. FET-ekkel ezt megoldani sokkal macerásabb és a P-N átmenet miatt nem is túl jó.


És ez jó dolog? Pont ez a baj! Mivel sokal nagyobb az ellenállása, így disszipálni fog. Az pedig nem jó, mert teljesítmény-alkatrész kell hozzá és gondoskodni kell a hűtéséről. Meg egyébként is, egy labortápban tök felesleges.

A mikrovezérlő által megvalósított előszabályozás átfutott az én agyamon is, de gyorsan elvetettem mert rájöttem hogy felesleges. Hiszen mi is az előszabályozás célja? Az, hogy áteresztő tranzisztoron alacsony értéken tartsa a feszültséget. Ez diszkrét elemekkel teljesen jól megoldható, lásd az előszabályozós tápjaim. Egyetlen kis nyolc lábú 555 meg két PNP tranyó megoldja az egész előszabályozást, miért kellene ide mikrovezérlő? Az csak bonyolítaná a dolgot mert a mikrovezérlő feladatai kibővülnének az előszabályozás kezelésével is. Ha az előszabályozó viselkedésének változtatására lenne szükség valami oknál fogva, akkor még talán megérteném, de erről nincs szó! Az előszabályozónak mindig pontosan ugyan az a feladata, mégpedig hogy fix értéken (a tápomban kb 1V-on) tartsa az áteresztő tranzisztoron a feszültséget. Bármi történik, bárhová tekerjük a feszt és az áramot, bármilyen üzemmódban is van a labortáp, bármilyen terhelést kötünk a táp kimenetére a semmitől a rövidzárig, akár ohmikus a terhelés, akár induktív, akár kapacitív, akár stabil a terhelés áramfelvétele, akár változó, az előszabályozónak mindig pontosan ugyan azt kell művelnie. Erre pedig az 555 tökéletes. Az egyetlen dolog amit el tudok képzelni az az hogy esetleg magának a komplett előszabályozásnak a tiltására lehet szükség. Pusztán emiatt viszont nincs szükség arra hogy mikrovezérlő végezze az előszabályozást, elég csak egy tiltás láb amit kapcsolgat a mikrovezérlő.


Hogyan kötötted sorba? És ez rendesen működött? Mert én is gondoltam erre de számításaim szerint nem volt kielégítő a végeredmény...

Nem tudom a PWM problémára nem megoldás, ha az AVR csak a frekit adja, az analóg jelet pedig egy tranzisztoros (fetes ) egység állítja elő a referenciafeszültség és az AGND alapján. Most számolgattam, az általam ajánlott pic 13 bites felbontásnál max. 7,8kHz-re lenne képes. Gondolom AVR-ben is van valami hasonló.
Ezt a műterhelés részét nem értem pontosan, mit szeretnél vele csinálni. Az áramkorlát beállításához a rövidzár is elég, hiszen gyakorlatilag most is így csináljuk (rövidre zárjuk a tápot és oda tekerjük az áramkorlátot, ahova kell).
A kalibrációs részt sem tudom pontosan miért van rá szükség, hiszen az alapjeleket a visszamért érték alapján módosíthatom, nem muszáj előre tudnom, hogy pl. a 12V-hoz mekkora DA vagy PWM érték tartozik (persze ezt az értéket el lehet tárolni, ha olyat szeretnék). Persze itt nem folyamatos szabályozásra gondolok.

Sima összegző erősítővel (valahogy így, de ez nem vált be, a pic DA kimeneteire kellett még egy-egy leválasztó OPA). Annyira nem teszteltem végig, hogy mekkora a hiba a váltáskor, én addig tekerem az enkódert ameddig a megfelelő áramot mutatja (ilyen pontosan a pic meg sem tudja mérni, az oszcilloszkópon megfelelő háromszögjel jött ki teszteléskor).
Persze a pices buck nem hozna nagy különbséget, csak gondoltam, ha ezt is be lehetne rakni a panelmérőbe miért ne. (Olyan pic is van, amiben van beépített 555 .)

Eddig kerestem, az MCP4821 leírásában vannak számítások. A pices DA-nak plusz előnye az állítható Vref, amivel alacsony áramoknál növelhető pontosság.

A műterhelés extra funkció lenne, rákötsz egy tápegységet/akkumulátort a banánhüvelyekre, előhívod a műterhelést valami spéci gombbal, vagy menüből, beállítod a terhelő áramot, és megpróbál a táp annyit eldisszipálni, közben látod a feszültség, és áram értékeket is, tudsz vele tesztelni, lemeríteni, stb., de felejtsétek el, erről ne beszéljünk többet!
Attila: Mivel a dc on/off-ot én kezelem, ezért egyszerűen ha le van kapcsolva a kimenet, lenullázom az összes feszültség referenciát is.

Felmerült egy probléma. A kimenet leválasztásánál ha a leválasztó elem (FET, relé) utánról csatolok vissza, akkor kalibráció során kint van a feszültség a kimeneti kapcsokon, tehát indításkor nem lehet egyből kalibrálni (pl. áramkimaradás, és mikor visszajön, azonnal 24V-ot kap a táplált áramkör), ha a kapcsolóelem elöl csatolok vissza, akkor kalibráláskor nincs a kimeneten feszültség, viszont az átmeneti ellenállása a kapcsolóelemnek nem számítódik bele a kalibrálásba. Arra gondoltam, hogy a kapcsolóelem utánról csatolok vissza, és a kalibrációt pedig menüből én indítanám. Kiírná az előző és a jelenlegi értékeket, így meg lehetne nézni, mennyi a különbség hidegen és melegen. Attól félek, hogy a shunt-ök melegedése miatti elmászás meg fog látszódni...
Számolgattam a PWM jel utáni RC tagot, és úgy méreteztem, hogy 200mS legyen a beállási idő. Így van 11bit-em, kb 1mV zajom. Abból indultam ki, hogy ha 300-400 mS alatt felépül a táp 0-24V-ra, az majdnem nem is érzékelhető, kevesebb, mint fél mp. Ha az ember a potit tekeri, akkor sem tud egyből a megfelelő értékre tekerni, a beállítás is több mp-et vesz igénybe. DAC-ot azért nem használok, mert 3-4€ amit Attila is ajánlott, 12bit-es, nekem meg van 11bit-em, csak lassabb. Plusz ez a labortáp nem ultra precíznek készül, csak jó kategóriába szánom.

Ha már Atmel, miért nem használsz olyat, amelyik megfelelőbb a feladatra (pl. ATxmega E5 jobbnak tűnik). Nem kellene annyit szenvedni vele.

Fentebb írtam, hogy kétáramkörös és két morzés relé kell a kimenet leválasztásához. Nem csak a nagyáramú vezetéket hanem a visszacsatoló, figyelő eret is le kell választani.

Szia.
Ezt az AVR-t a két csatornás 12bit DAC-ja miatt ajánlod? Vagy van még más szempont is?
Nem nagyon ismerem az ATXMEGA családot, most hasonlítgatom össze, melyik széria mit tud, aztán lehet keresek egy könnyen beszerezhető darabot, de adatlap alapján okosabb, gyorsabb, szebb, és hasonlóan egyszerű programozni, mint a 328-at. Viszont Ebay-en alig van rá találat, Conradban is 3.5€-tól indulnak, Farnell és TME egész jó áron kínálja. Direkt az E sorozatot ajánlottad? Mert másik sorozatban is vannak DAC-os AVR-ek.
Köszi a tippet!
Attila86: Ha leválasztom a kimenetet, a másik érintkezővel pedig a visszacsatolást rákötöm az áramkör kimenetére, akkor lehet kalibrálni a kimenetet úgy, hogy a banánhüvelyen nem jelenik meg feszültség. A labortáp pedig rövidre zárható a relé előtt árammérés kalibráláshoz. Így a relé kontaktellenállása sem jelent problémát, köszi!

Egyáltalán nem ismerem az Atmel kínálatot, csak gondoltam a konkurensnek kell lennie hasonló csipje, mint a picnek. Csak tologattam a periféria választó csúszkákat és végül ez maradt, vagy az USB-s változat. Mint láthatod a fő szempontok: 12 bit ADC, 12bit DAC, max. 44 láb (ha lehet házilag is forrasztható verzió).

A PC -s kapcsolat nagyon jó ötlet, de kellemetlenségeket is okozhat. Ha több eszközzel szeretnél kapcsolatot tartani egyidőben (táp, jelgenerátor, oszcilloszkóp, multiméter), célszerű galvanikusan elválasztani a PC -től és egymástól is őket. Az USB -n bonyolult az elválasztás.
A táp felépítésnél könnyebben megvalósítható. Az USB illesztő feladata a kijelzők és a kezelő szervek kezelése, a kommunikáció biztosítása. Tőle galvanikusan elválasztva lehetne a tápegység (az egyes tápegység modulok) vezérlő(i). A köztük elvő kommunikáció 2 (I2C, uart) vagy 3-4 (SPI) vezetékkel és néhány optocsatolóval lehetne megoldani. Egy nagy kontroller helyett több kisebben gondolkoznék.

Szia.
Köszi a tippet, akkor átnézem, hogy mi is lenne jobb választás.
Hp41C: Alapból soros porti kommunikációt terveztem bele, de az ajánlatod alapján inkább leválasztom optocsatolóval, biztos ami biztos. Pár alkatrésszel több csak, és az USB-soros konverter a laptoptól kapja a tápját, míg a labortápegység a saját 24V-os adapteréről.
Tervezem, hogy beépítek egy kis monitorozó részt, ami a be- és/vagy kikapcsolási tranzienst rögzíti (beállítja a referenciákat, elindítja a monitorozást, és bekapcsolja a kimenetet), majd átküldi a PC-nek, vagy csak simán monitorozza a kimeneten folyó áramot, és feszültséget. Az ADC előosztóját lehet majd szoftverből állítani, és hogy milyen sűrűn vegyen mintát (lassabb üzemmódban valós időben küldi az értéket). Ez hasznos, ha Lithium Ion cellát töltünk, vagy merítünk (nem vetettem el a műterheléses ötletem, egyik rotary encoderrel az áramot, a másikkal pedig a lekapcsolási feszültséget lehet beállítani). Az értékeket tömbben tárolom a RAM-ban. A megjelenítésre pedig valami PC-s program kellene, de szerintem csak bemásolom Excel-be, az sem tart sokkal tovább.

Sajnos a mikrovezérlő belső DAC-ja nem jó ide mert az is a mikrovezérlő tápjából dolgozik. Az Atmeleknél ne tudom hogy van de a PIC-eknél, például a 2db 16 bites DAC-al rendelkező dsPIC33EP64GS506-nél noha a DAC kimenetei differenciálisak (ez már jó), viszont sajnos nem lehet nekik külső referenciát kapcsolni.
Mindenesetre a PWM-nél még ez is sokkal jobb szerintem, szóval ezt (vagy valamilyen másik 16 bites DAC-ot tartalmazó mikrovezérlőt) javaslok.

Lehet nekik külső, vagy akár belső 1.00V-os referenciát is adni. Atxmega32A4-et választottam ki, de Atxmega32E5 is jó lenne, csak előbbinek gyorsabb az ADC-je (2Msps vs. 300Ksps), és több a lába, 44lábú IC vs. 32lábú. A GND-t pedig meg kell oldani nyákterven. Mindkettő 12bit-es DAC-ot tartalmaz.

Üdvözletem!
A Labortápegységemhez digitális kijelzést építek, és ezzel kapcsolatban belefutottam egy hibába.
Sejtem hogy mi okozhatta, de szeretném megkérdezni, hogy biztosan ne rontsam el legközelebb.

A labortápom feszültségét és áramerősségét akartam mérni, és ehhez egy ADS1115 ADC-t használtam, ami független tápról ment, így arra gondoltam, kihasználom, hogy a 4 csatornát 2 differenciálisba lehet kapcsolni.
Az egyik csatornát a söntellenállásra(pozitív ágban van), a másikat pedig a kimenetre akasztottam egy feszültségosztón keresztül.
És most jött a meglepetés. Külön-külön mind a két mérő funkció működött, szépen mutatta a feszültséget és áramot, persze visszaszorzás után.
Ha viszont mind a kettőt egyszerre csatlakoztattam, akkor miután néhány volt feletti kimenetre tekertem a tápot elfüstölt az a-d átalakító.

A hibát azt hiszem az okozhatta, hogy az egyik differenciális csatorna, amelyik a pozitív ágban az áramot mérte, -5-10-20v-os potenciálra kerülhetett a másik csatornához képest. Az általa mérhető feszültség csak a söntön eső volt, de a másik csatornához képest 20v-ra került. Mint utólag utána néztem, ebben az ADC áramkörben egy mérő rész van, csak a bemeneteket kapcsolgatja rá, szerintem ezért akadt itt össze.


A megoldásról szeretnélek kérdezni valójában, hogy ha legközelebb a fesz. - áramméréshez két ilyen áramkört használok, mind a kettőnek csak egy-egy differenciális csatornáját, akkor jól működik majd,ugye?

Szerintem nem. Az hogy differenciális a mérés nem jelenti azt, hogy a két csatorna földfüggetlen lenne, ezért csak akkor működne, ha a táp két csatornájának közös a földje ( ha a mérőáramkör földje egyáltalán azonos a táp földdel). A felső söntön való mérés másik problémája a közös módusú feszültség. Hiába kicsi a mérendő feszültség, a közös komponens meghaladja a tápfeszültséget, ami ellen valamit tenni kell. Az adatlapban erre az INA213-at hozza fel példának, aminél 26V megengedhető max. feszültség.

Üdv!
A mérőkör földje nem volt közös a tápéval. Ez még kísérleti fázisban van, úgyhogy úgy volt megoldva, hogy a mikrokontroller egy power bankról kapta az áramot, és csipeszes vezetékeket kötöttem a söntre és a fesz.osztóra.

Így tudtam kipróbálni, hogy külön-külön tökéletesen működött. Egyébiránt a táp egy csatornás.
Ezért gondoltam arra, hogy a mikrokontrollerhez két külön adc-t kapcsolok. Az egyik mérné a táp áramát, a másik a feszültséget.


Esetleg az is megoldás lehet,ha máshogy nem megy, hogy a feszültséget mérem úgy, mint eddig, az áramot pedig egy ACS712 hall-érzékelős árammérővel. Ennek az analóg kimenete biztosan max. 5V

Ha a mérőd tápja független a mérendőtől, a legegyszerűbb ha a műszer földjét a táp pozitív kimenetre kötöd. Így a mérendő áramjelnek kicsi lesz a közös feszültsége, de a táp feszültségét a negatív tartományban mérheted, amit a diff. mérés miatt megtehetsz.
Pl. Attila86 megoldása a PanelmérőII.-ben, csak Ő invertáló erősítőt használ, ahhoz viszont +-5V-os táp kell.

Köszi!
Differenciális mérő módban nem igazán van föld, vagyis lehet van, csak én nem értek hozzá. Ahogyan értettem, pont az a lényege, hogy nem a műszer földjétől mér, hanem a két kivezetés között
Az a lényeg akkor, hogy megfordítom a feszültségosztót, és a pozitív ponttól mérem "lefelé" a feszültséget.
Rendelek még egy ilyen modult, és ha van valami eredmény feltétlen megírom.
Köszi a segítséget

Hello! Már leírták, csak "nem akarod megérteni"..
Egy differenciális bement nem egy relé kontaktusa, hogy azt akárhova kötheted. Az IC nem, egy fekete doboz néhány lábbal, hanem abban is tranzisztoros áramkörök vannak. Mivel ennek bemenete galvanikusan csatlakozik ahhoz amit mérsz (nem úgy mint a Hall, mert az csak mágnesesen) nem lehet a bementek feszültsége a tápfesztől független értékű. Vagy is ugyan a két bement differenciálját méri, de a két bement feszültségének valahol az IC tápfeszültségének közében kell lenni. Ha az adatlapot megnézted volna, az abszolút paraméterek között már meg is találod, hogy:
"Analog input voltage to GND –0.3 to VDD + 0.3 V' És ez a maximum, nem a CMRR tartománya..

Jó estét!
Ennél a kapcsolásnál használt LEG-5 relét mivel lehetne helyettesíteni, ami mérethelyes is?

A nyomtatási képet, és az alkatrész elhelyezést nézve szerintem egy FUJITSU FTR-F1-CD012V típus megfelelő lesz. Természetesen ez csak egy kiragadott példa.

Köszi.

Érdekelne még a véleményetek arról, hogy mit szóltok ahhoz, ha nem trafóról, hanem egy stabil, DC tápról, pl. laptop töltőről tüzelném az egészet?