A szabályzatot most újra átolvastam. Az apróhirdetésekről szóló rész nem tartalmazza a fórumban említés tiltását, az csak Topi egyik fórumos hozzászólásában szerepel.

Ezt is nekem kell előkeresnem, hát tényleg nem olvastátok? :

Egy másik pont szerint: trágár szavak használata kizárással jár. Nem pont így, de már nem keresem meg.

Ebben van valami, én a Használati útmutató-t néztem.

Elfogadom, tényleg poénnak szántam.
(Ámbár ... )

Nem kell kifogásokat keresni!

Nem voltam katona. De minden bizonnyal tetszene a NŐvérke.

Oké. Használtunk?

Szegényke. Nincs felemelőbb érzés, mint Bükkszentkereszről Lillafüredre négykézláb mászni, árokbaesésekkel tarkítva, a leszerelőbuli után.

De még lehetek. Nem is szeretnék különben.

Épp erről van szó, ez az egyetlen Magyar Hobbielektronika oldal.

Ne is szeressed, aza, ne akard.
Én voltam, és semmi baj nem lenne vele, ha az ment volna, aki akar.
Megtanítottak az első hónapban az alaki szabályokra, a gépkarabély kezelésére. Jó játék volt, még a lótás-futás is elment, ha fiúgyerek voltál. Aztán megtanítottak a teherautót úgy kezelni-vezetni, hogy egy országúti teherautót el tudj majdnem-szántóföldön vinni, lehetetlen emelkedőkön túllendülni, amire manapság terepjárókat használnak, én meg kihúzom őket
De erre alig két hónap elég volt, még a tökéletes szolgálatellátás betanulása hozzátehet, de kész sorkatona 3 hónap alatt lehetsz. Minek a többi idő?
Azonban: útálom, amikor azt mondogatják: kellene a mai fiataloknak katonaság, mert nem tudnak cipőt pucolni, öltözködni, viselkedni. Hát bakker, nincsenek szüleik, nem nekik kéne ezekre tanítaniuk, másokra akarják a nevelést bízni????
Nem, nem kell sorkatonaság, megtöri az életkezdését annak, aki ezt nem akarja, lealacsonyítja a honvédelem presztízsét a kényszersorozottakkal, és ne felesdjük: a sorkatona alig kiképzett, csak gyilkol, ha helyzetbe kerül, végül ő maga is áldozattá válik.
Az orosz katonát is ezért gyűlölték, mert alig kiképzett srácokat hajtott ide a záróosztag, akik azt az egyet tanulták a gyorskiképzésen: " öljétek meg őket, öljétek meg mind". Abban az egyben voltak biztosak, hogy a halott nem lő vissza, és hogy a csillogó zsákmány az övék lehet, ha túlélik.
Hát ez nem katonaság, honvédség. A cipőpucolást meg mindenki tanítsa meg a fiának, és azt is, hogy nem a társaságnak, a jóízlésnek borotválkozunk.

Ezzel a hozzáállással csak egy gond van.
Ha egy szép napon párszáz kecsua megjelenne a falu határában, és elkezdene lövöldözni, akkor a másik oldalunkra fordulunk, mondván csináljon valamit, aki akar. Mi közünk hozzá?

Akkor már mindegy lenne.

A Pusztító (Demolition man).

Egy kis szerencsével a leggyengébb is megállja a helyét az óriás ellen. Olcsón...
Az ordító egér

Mi nem. A kérdező többször is.

Ja, hogy úgy. Hát arra fel sem figyeltem -bár, ha csak néha szalad ki valakinek a száján, akkor fel sem figyelek rá. Ha viszont sűrűn, kötőszókent használja,...

Szakács! Faterom az volt, tudom!

Tényleg nehezen fogalmazok?
Nem azt mondtam, ne legyenek katonáink (sőt, nagyon is szükségesnek tartom, elég nagy bajunk lett a "nem akarok katonát látni" hozzáállásból), azt viszont mondtam, aki az akar lenni, az legyen katona.
Hidd el, az a katona megvéd jobban a kecsuától, mint a sorozott kényszerkatona.
Emlékszel még arra a tételre, hogy a biztosan sikeres támadáshoz tízszeres túlerő kell, ha egyformán jól (avagy egyformán rosszul) kiképzettek, kb egyforma technikával felszerelve állnak szemben.
Tíz jól kiképzett kecsua viszont tíz alulképzett sorkatonát is leküzd. Hivatásos honvédelemnél visszaáll az arány.
Sorkatonát végső esetben, elkeseredésben, mindegy már minden alapon vetnek be.

Nem a bevetés a lényeg, hanem legyen valami fogalma a helyzetről, a követendő viselkedéstől. Ne pánikoljon, ne nehezítse meg a hivatásosok dolgát. Ez az alapkiképzés fő feladata, ami senkinek nem válik kárára, még akkor sem, ha soha nem lesz szüksége ezekre az ismeretekre.

Helyzet? Hát ha látja a kecsuákat, akkor tudja, hogy ott vannak, ugyanez a helyzet a katonákkal is. Ha meg egyiket se látja, akkor meghallgatja vagy nézi, hogy mit ír erről a TV, a rádió vagy az internet. Aztán ebből tudni fogja, hogy nem ért hozzá, nem kezd el hősködni, nem okoskodik, nincs láb alatt, sztennyi - mert kb. ez a követendő viselkedés. Ezt egy értelmesebb 10 éves is tudja magától, ehhez pedig nem kell semmiféle sorkatonaság, meg alapkiképzés se. Sőt, talán még jobb is, ha nem volt, mert még a végén a sok-sok éve "kiképzett" sorkatona hirtelen szakembernek érezné magát, az pedig többet rontana a dolgon, mint amennyit használna.

Vagy bedrogozzák őket, hogy bátrak legyenek, ne érezzenek fájdalmat, ne gondolkodjanak, mint ahogy ezt a világháborúban is csinálták (így készül az olcsó gyilkológép). Van ennek értelme? A harcolásnak? A háborúnak? Mindig lesznek rejtett "erők", amik lenyomják az ilyen fellázadókat, nem kell csinálni semmit.

Háttér/olvasnivaló:
I.4. és I.5. Érdemes a számokat és nézni...
És van ahol még a lányok is.

Ez egy nagyon fontos mondat volt.
Ezért kell hivatásos (mert az bizony kell), és nem sorkatona.

Érdekes a hozzáállásod. Mondjátok a cipőpucolás megtanítása szülői feladat....
Azért lenne más is, mint szülői feladat, de a mai ifjúságot elnézve, más sem megy olyan nagyon a szülői oldalon. De az oktatás is betlizik ezekben. Akkor mért lenne hiábavaló egy általános lehetőség némi korrekcióra.
Szakember!!! Milyen szakember? Melyik szakmában? Még ha futball is, pedig állítólag, ott mindenki szakember, látjuk az eredményeket. Pedig ott nem is vér folyik, csak forint.
Szóval szakma, mondják, egy jó belgyógyász 50-60 éves korára érik be tudásra.
Azonban nekünk egy OKJ-s, összeszerelő engedélyes, magát asztalosnak titulált ..........miatt három évid kellet pereskedni, hogy visszakapjuk a befizetett előlegünket.
Én arra emlékszem, úgy egy év után éreztem magamat katonának. Ha ezt vesszük, akkor csak egy évet voltam katona.
Én úgy gondolom, hogy sem a maszk viselése, sem a katonaidő nem egyéni vélemény kérdése, hanem egy közösség érdeke.
Nem eminensként a következő, szerencsém volt, egy korty nélkül, emelt fővel, hihetetlen számomra is, de felemelő emlékekkel, hogy teljesebb ember lettem ott, pedig nem kellet ölni egymásért, távoztam onnan, ahol két évig éltem. Mondhatni, némileg új ember lettem.
Jó esetben, mindenki volt szerelmes, és így tudja milyen repülni. Azonban a sereg kijózanít, megmutatja, hogy ténylegesen kivagy, és másokat is jobban megtanulhatsz becsülni, és ez az út vezet a szeretet lehetőségéhez.
De ezt csak egy öreg kecske mekegte.

Ja ,ha csak filmet forgatnak a falu határban, akkor rendben.

Értelek én, de hát mindig az ilyesmit említik a katonaság újra kötelezővé tételeként, hogy cipőpucolás, öltözködés (ne rövidnadrágban menjünk templomba, ne sapkátlan zsinagógába), viselkedés, késsel-villával bánás (a saját unokahúgaim villára szúrva harapják a rántott húst, a többdiplomás szülők nem tanítják a kés használatát), az alapvető normák, a tiszteletadás, a tisztelet méltó fogadása: ezeket a szülőknek kell tanítania.
Ha a "sereg" kell tanítsa, hát...

Jaj! Dehogy van értelme a háborúnak!
Ráadásul az ember egyre kisebb tényező.
A gépek harcolnak.

Mondhatni akár "fonónak" is, ahol csak férfiak töltik épp idejüket.
Akkor én is azt hittem, nekem is az a két év kettétörte egzisztenciámat (23-25). Utólag azt mondom, számomra több volt a haszna, mint az akkor hitt "vesztesége".