Szia,

A kialakítás vagy tervező vagy a villanyszerelő függvénye, de azért vannak alapok, amiket az MSZ EN 60364 sorozat szabványai elég fixen rögzítenek. Az áramköröket logikailag szoktuk kialakítani, a lehetőségek függvényében, a lehető legjobb használhatóságot figyelembe véve. Én pl a világításnál az átvilágításra is szoktam törekedni, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egymással vizuálisan kapcsolatban lévő helységek világítása külön megszakítóról él, így ha valami miatt az éjszaka közepén leoldás van, akkor sincs vaksötét. A háztartási hálózatok mindig a szolgáltatói szekrényben kezdődnek, ott jön be 2 vagy 4 vezeték, 1-3 fázis, és egy PEN. A PEN vezetőt kell elválasztatni egy PE sínre (azt földelni kell) és egy 0 sínre, azon kell hogy legyen a FI relé (ezt kötelezően előírja az 60364-4-41 az új létesítéseknél).
Innentől annak, hogy hány biztosíték legyen, hány kismegszakító, milyen leosztásban, tényleg csak a helyszín, a lehetőségek, és a képzelet szab határt.
A vezeték keresztmetszeteket ki lehet számolni, de lakásban ököl szabály szerint is el lehet járni. A gyakorlat a világítási leágazásokra a 6A vagy 10A-es megszakító, 1,5 mm2 es kábellel, erőátvitelhez (konnektorok) 2,5 mm2 es kábelen, fixen bekötött nagy teljesítményű fogyasztóknál (pl villanysütő) én le húznám a 4 mm2-es kábelt, külön megszakítóról. Lehetőség szerint javasolni szoktam a fürdőszobát teljesen külön leágazásra tenni, egy saját 10mA-es FI relével. Természetesen mindent falba mart védőcsőben vezetni, a csövet a későbbiekre készülve max 50%ra terhelni.
Ez egy jó téma, ezer oldalon keresztül lehetne ragozni.
Ha magadnak akarsz szerelni, nagyon készülj fel, inkább gondolj át mindent kétszer, mert a tűzesetek egyik leggyakoribb gyújtóforrása a hanyagul kivitelezett villamos hálózat.

Remélem segítettem egy kicsit.