Akit érdekel a története, fejlődése és a változatai, az olvasgasson róla a Wikipédián: 2N3055.

Feleségem egy nagy elektronikai készülékeket gyártó cégnél dolgozik. Vásárlói az általad említett cégnek. Teljesen más feltételekkel, mint mi földi halandók. Nem hiába láthatod egyes termékeknél, hogy rendelhető, de egyeztetni kell, a nagyker részleg pedig teljesen más.
Elfogadom, hogy mindenki Kinából vásáról, én is megtehetném, mondhatják. Nekik azt mondják, ez minőségi alkatrész, ők sem tudnak mást mondani. Minőségellenőrzés itthon nincs, még látványra sem, csak újracsomagolják. Az alkalmazottakat nem fogja érdekelni, nekik ez két liter sötétkék krumpli.
Ezért tartanám korrektnek, amit irtam eljárást a forgalmazó részéről.

Az én esetemben, itthon is vásároltam, és kínából is rendeltem... ami feltűnt elsőre, hogy minden azonos volt... a szitázás, a tok anyaga.. minden. Felhasználtam a javítandó berendezésbe, és amint az izzós védelem kikerült, tönkre is ment. Ezt kétszer játszottam el. A végére építettem egy reloop tanácsára egy tesztelő áramkört, ami egyértelműen tisztázta a hamis voltát az alkatrészeknek. Az említett tranyók: MJ15022-023.. ezek 200V Uc-e feszültséggel bírnak ... az adatlap szerint.. Amit vásároltam, azok egytől egyig 120-150V nál már átütöttek. Lepattintottam a tetejét, és összehasonlítva látszott is az óriási különbség...

El tudnád küldeni a teszt áramkör kapcsolási rajzát?

Szia. reloop ajánlotta ezt a kapcsolást...

Építsd egyszerű áramgenerátort:
Ezt nyisd meg
Az áramgenerátor 100mA áramon határol, az izzón 10-20V eshet, ez enyhén parázslik. A teljes tápra kell rákötnöd, ha ez ±90V, akkor 180V-ra. Vigyázz ütős!!!
R1 100k 1-2W-os, R2 1k 0,6W, R_sense 6R8 3-5W, R_load 230V-100W izzó. Q2 N-es általános kisjelű tranzisztor.
A tranzisztort hűtőbordához kell fogatni! Hővezetőnek csapágyzsír is megteszi, nem koszol úgy mint a fehér paszta.
Ezzel a tranzisztor feszültségtűrését vizsgáljuk. Ha az izzó teljes fénnyel világít és áramtalanítás után C-E zárlatot mérsz, akkor átütött - kuka.

A link nem működik.

Ez jó

köszi

Nincs mit.

Uraim!

Természetesen nem vagyok hülye, de örülök hogy sokaknak az a kijelentésem, hogy a tranzisztoroknak nem volt ideje felmelegedni az elsiklott a szeme előtt.

3 tranzisztor párhuzamos(kapcsolási rajz szerinti) kötése esetén a kimeneti feszültséget tudtam szabályozni 0-35V között. De ezt is leírtam

Az áramkorlát tesztnél a feltekerés során egyszer csak( változó de kb1-2,5A)nél körülbelül 3 másodperc alatt kimentek a tranyók. Most akkor miért vitatkozunk a hűtésről, mikor hidegen mentek tönkre?

Azzal sem értek egyet, hogy 250 W-ot ne lehetne elfűteni , ugyanis de, ventilátoros hűtéssel akármikor. Akkor egy ilyen jellegű elektronikus műterhelés mit is csinál? Na ugye.

Élesztésnél pedig értelmesen jártam el, előbb 1A-s biztosíték mellett teszteltem, aztán tettem be 5A-t, de ezt nem sikerült elérni, ugyanis a fentebb említett értékek környékén kimentek a tranyók.

Saját magam igazolására kipróbáltam a kapcsolást egy Tungsram 2n3055-el és azzal működött. nyilván önmagában nem kínoztam sokáig, 10-20s-ig, de azzal fel lehetett venni az áramkorlátot a kívánt 5A-re.

A sok negatív tapasztalat miatt váltottam BD249-re. Ez remélem eredeti, ezt itt vettem az üzletben 500ft-ért darabját.

Alkotótól pedig utólag is elnézést kérek, nem az ő nevével kellett volna elneveznem a nyáktervet, de nekem az adott méretekhez kellett produkálnom egy nyákot. Lehet hogy az ő tervezési szempontjainak nem felel meg, de úgy látom már levették, úgyhogy nincs ezzel probléma már.

Azzal pedig kifejezetten nem értek egyet, de sajnos egész magyarságunkra tekintettel, hogy valakinek a nevével példálózzunk, hogy az okos te meg hülye vagy. De még ha úgy is van, teljesen inkorrekt érvelési módszer.

Hidegen is többféle módon lehet tönkretenni a tranzisztort:
-Uce max meghaladása: Mivel terheletlenül tudtad szabályozni a kimenő feszültséget és akkor bírta a leszabályozást szinte 0V -re, nem ez az ok.
-Ueb max meghaladása: Max. 7V záróirányban. Ez már okozhatta a meghibásodást. Ha a rövidzárlat védelem leng vagy gerjed, a kimeneten magasabb lehet a 2N3055 emitterén a feszültség, mint a bázisán. Ennek a kivédésére került a kapcsolásba a D2. További védelemként a 2N3055 bázisa és emittere körbe diódát lehetne beépíteni antiparalell a bázis-emitter diódával.
Így szokott tönkremenni az áteresztő tranzisztor, ha akkumulátortöltőnek használják a tápot.
-Az áramkorlát feszültség hirtelen megváltozása: A P1 potenciométer érintkezési hibája leszakíthatja az áram komparátor + bemenetét a feszültségosztóról. Tekerés közben ez is előfordulhatott.
-Lengés az áramkorlátozásos és a feszültség korlátozásos üzemmódok váltásakor: Kézzel történő tekergélésnél nem valószínű, hogy a hibát ez okozza.

Itt arról van szó, hogy egyszer van a specifikáció, adott típusé. Az megmondja, mit kell tudnia az adott eszköznek. Alulról! És ezt fontos érteni, mert ebből erednek az eltérések, és az ilyen jellegű feltételezések.
Tehát az egyik eszköz valamelyik paraméterében(esetleg mindegyikben) jobban közelíti az alsó határt, mint másik gyártó, totál más technológiával elkészült példánya! Evidens, hogy ezek egyformák sohasem lesznek, sem paraméterekben, sem belülről nézve fizikailag sem!
De ennek ellenére még mindegyik teljesíti a specifikációt, és mindegyik eredeti tranzisztor! Függetlenül attól, ki hol miért és mennyiért gyártotta vala....!

Igazad van, a hibás tranzisztorok alulról közelítik meg a specifikációt.

Van egy alsó, egy egy felső határ a specifikációban! A köztes terület az ami meghatározza azt, hogy teljesíti e a specifikációt az eszköz ?!
Az alulról közelítés jelen esetben nem a határ specifikáción kívülről való közelítését jelenti, hanem e köztes terület közelítését az alsó határhoz! Érthetően fogalmaztam most már, vagy részletezzem tovább az alsó határ fogalmát ?!

Részletezd, kérlek.
2N3055 esetében mik a Ic (kollektoráram) specifikációs tartományai?

Hát nem az általam tapasztalt 1-2 amper

Nézegetem a görbéidet: Ahol az emitter feszültség letörik, jó nagy lengés van a bázison.

A maximális kollektor áram nem így direktben van megadva, hanem a teljesítmény disszipációnak van határa. Ez pedig függ attól, hogy milyen technológiával és ki gyártotta.
A 1972 -es Texas Instruments, az 1999 -es STMicroelectronics adatlapot már linkeltem. 1995 -ös Motorola, SIEMENS...
A továbbiakat a Gooooooogle a 2N3055 datasheet kérdésre előkeresi.
A világhírű MEV gyártmányé pedig a képen.

Már 2A is túllépi a megengedett disszipációt, ha 60V CE feszültség mellett engeded meg mindezt! Még akkor is, ha végtelenített hűtőbordád van hozzá..., ha pedig reális, akkor még kevesebb is elég hozzá. És akkor hallgatok az olyan nyalánkságokról, mint a szigetelés hőellenállása, az esetlegesen bizonytalan rögzítés okozta +hőellenállás, stb...

Bővebben: Link Erre nem tudsz vagy nem akarsz válaszolni?

Mint irta, érdekes módon van olyan, hogy egy darab is működőképes és ellátja a feladatát, míg a másik három egyszerre se bírja. Hogy is lehetséges ez?

"...másik három egyszerre se bírja..." Ez így szokatlan megközelítés. Ha többen vannak, akkor osztoznak a terhelésben, és jó esetben ezt közel egyenlő részben teszik. De ha tönkremenés van, akkor az általában CE zárlat, ezért ha 1 db tönkre megy, akkor már a többiek biztonságban vannak.
Számos silány típussal is építettem tápegységet, és mindig csak egyet kellett cserélni a sorozatból.

"Ha többen vannak, akkor osztoznak a terhelésben, és jó esetben ezt közel egyenlő részben teszik."
Nos, akkor újfent áll a kérdés: ha három tranzisztor nem bírja a megosztott terhelést, normális üzemállapotot feltételezve, akkor egy miért bírja?

Már válaszoltak! Mert az az egy, amikor tönkremegy(még mindig tisztázatlan körülmények miatt), megvédi a többit! Így tök mindegy, hogy 50darab van párhuzamosan kötve, vagy csak kettő!

Látsz a homlokomon valahol egy olyan feliratot, hogy félvezető gyártó ?? Nem. Nos, ha a gyártási paraméterekre vagy kíváncsi, azt nem az adatlapokban fogod megtalálni, hanem a specifikációban, amely megmondja, az adott típusnak mit kell tudnia ahhoz, hogy a 2N3055 típusszámot viselhesse!

Ami a felhasználói adatlapba bekerül ebből, az csak egy kivonat, mely a legalapvetőbb paramétereket tartalmazza! Gyakran még azokat is csak kivonatosan.

Bár már leírta valaki hogy baj van a szövegértelmezésemmel, de ebből nekem az jön le, hogy nem 1db megy tönkre a több párhuzamosan kötöttből, szóval vagy a fórumtárs írt el valamit, vagy mégsem védte meg az először tönkremenő a többit, vagy egyszerre ment mind tönkre.... Ugyan nem követem folyamatosan az eseményeket, de az olvasottakból nekem eddig az jött le, hogy míg az egyik esetben a 3db párhuzamos tranzisztor is tönkrement ugyanabban a beállításban, addig a Tungsram nevű egymagában sem. Robin kolléga erre várt volna választ.

Egy bipoláris tranzisztor túláramtól, és/vagy ebből eredő túl-disszipáció miatt mehet tönkre! Sok verzió nincs itt! Ám nekem az eddig leírt esettanulmányból(ha ezt annak tekintjük) messze nem derült ki, mennyi az annyi ?! Elhangzott itt szkópábra(vajon áramot mért az illető ? mert feszültség mérésnek nem sok értelme van), 1-2A, rövid idő, hőtehetetlenség, jó hűtés, rossz hűtés...csak éppen a szenvedő alanyunk nem vette a fáradtságot arra sem, hogy a sérelmezett tranzisztorokat legalább egy primitív másodlagos tesztnek vessen alá! Ahol is kis feszültségen, 15A kollektoráramot ereszt át rajta(azért kis feszültség, hogy a disszipáció garantáltan jóval a megengedett alatt maradhasson), mert hogy ugye az a hajszálvékony kivezetés a szilícium lapról ugye nem bírja a15A-t ) És miután hihetetlen módon kiderül, hogy mégis csak bírja, akkor a disszipációt megnövelve a névleges közelébe, tesztelni, hogy vajon azt is bírja e az ebadta ?! Én meglepődnék, ha ilyen körülmények között elszállna!

Én azon lepődnék meg, ha lenne itt olyan kolléga, aki elő tud 1-2V 15A-t varázsolni A mondandóddal egyébként nincs semmi problémám, csak jó lenne nekem is labortáp, ami tud 15A-t.

Kivéve, ha a a kivezetés hajszálvékony és előbb elszakad, aztán persze a maradék kettő terhelődik túl, amiből az egyik megszakad, marad az egy és az is repül.
Ezek a tranzisztorok nem zárlatba mennek, hanem szakadásba, mert - valószínűleg - nem a lapka megy tönkre, illetve nem csak az, hanem a rossz kivezetés!
Én magam erről meggyőződtem, mikor felboncoltam (óvatosan!) a megpusztult példányt. Az emitterbevezetés vékony szála elpárolgott. És nem eresztettem rá nagyobb áramot, mint amennyit bírna a típus...

Fogsz egy min 100W-os trafót, tekersz rá kívülről pár menetet vastag huzalból...kötsz rá egy schottky egyenirányítót, egy nagyobb elkót és kész is a sok A-es tápod, tesztre! Igény szerint primer oldalon még az áramot is korlátozhatod tetszés szerint... )

Amit eddig tudunk, annak alapján legvalószínűbb hogy tényleg hamis a tranzisztor.

Egy konkrét árammérés nem ártott volna, de ha a 10 mF pufferből indulunk ki, akkor kb. 4,3 A folyhatott (lásd a számítást a csatolt képen!), és kb. 53 W a disszipáció tranyónként, ami nem indokol tönkremenetelt, ha a hűtés nagyjából jó. (Ezzel együtt én mindig közvetlenül, szigetelés nélkül szerelem a tranyókat a hűtőbordára, sokkal jobb így a hűtés, és hosszú távon igényli ezt.)

Az viszont furcsa nekem, hogy az emitter megszakadásakor hogyan nem vették át a szerepet a megmaradt tranyók.

http://sound.whsites.net/counterfeit.htm

Amúgy a hamis tranyók nálam eddig mindig másodfajú letörés miatt mentek tönkre, ami helyi túlmelegedést jelent pozitív termikus visszacsatolás miatt. Ez egy gyors folyamat, ami "nagy" feszültségen tud jelentős lenni. Az eredeti ST 2N3055 esetében 40 V fölött jelentkezik.