Mindenkinek szántam a válaszom, így természetesen Neked is és köszönöm, hogy "belekontárkodsz". A meghajtót toroidra tekerem és már minden variációt kipróbáltam. Ha folytatom még ezt a trafós meghajtásos kísérletet akkor egyelőre két független meghajtó trafót fogok használni.

Gondoltam mindazokra amiket írtál. Az Ugs nyitófesz 12- és 20 V között van, a záró 0V. Ezt bizonyosan ki tudtam mérni. 70-80%-os modulációnál már nem látom hogyan kapcsolgat a félhíd (ha szinusszal vezérlem), mert összemosódik a szkópon minden. Négyszöggel látnám, de ekkor kinyírja feteket.

Ha a légmagot birizgálom, forgatom, mozgatom, alig változik a pwm jel, tehát nem gondolom, hogy ennek a szórt mágneses tere zavarná a meghajtást. Persze tévedhetek ebben is.

Most inkább arra gyanakszom, hogy lassú a komparátor. Áram kimenetűre kellene átalakítani, hogy az átkapcsolási sebessége növekedjen. Időt kell szánni egy normális nyák megtervezésére, mert ez így kínszenvedés. Nem szépnek kell lennie első körben, hanem jónak.

Ez az IRF540 nem alkalmas a kapcsolóüzemre, ezzel kísérletezni halott ügy. Rendelek IRFB4212-őt és azzal fogom folytatni. Ezt a maradék 2 db-ot esetleg még feláldozom, aztán visszakerül a polcra ez a "gubanc".

Eszembe jutott valami. Az a gond az ember agyával, hogy szereti a szimmetriát.
A trafó csak a lebegőtáphoz kell, az alsó fet meghajtásához teljesen felesleges.
Ha az alsó fetet "direktben" hajtom meg a komparátor kimenetéről akkor ez +/-12 V-os Ugs vezérlőfeszt fog kapni. Tehát később kapcsol be, mint a felső fet és előbb kapcsol ki. Az elrendezésből fakadóan lesz holtidő, amit a komparátor meredekségével lehet szabályozni.
Hirtelen ötlet, de akár működhet is.

Nem, elvileg az az MPSA SMD változata. A tranyók SMD-k kivéve az áramgenerátorét az maradt lábas a disszipáció miatt (nem volt kedvem új rendelést csinálni meg a nyákot átalakítani olyan SMD tranyóra ami bírja a disszipációt). Kerestem a nyáktervet de az szőrén szálán eltűnt.
A kicsi kezdeti drótgubancosról maradt egy kép, meg a nagy nyákjáról.

Nekem meg az, hogy hibridizálni lehetne egy diszkrét, viszonylag lassú félvezetős szintáttevőt egy trafós gyorsítóval. Konkrétan csak az éleket kellene transzformálni, a többit megoldaná az elektronika. Éppen agyalok rajta.

Belém tetted az ördögöt a trafóssal. Induktivitásméréssel mindig bajban voltam, de vettem a kínaitól egy saccolóketyerét. Nem nevezném műszernek az 5%-os pontosságával, mert az nem itt kezdődik. Gyorsan megnéztem néhány trafócskát, meg akkor már a 2x10 menetes fénycsöves toroidot is. UTP kábelből bontott vezetéket használtam szigorúan csak tesztelés szintjén. A 10 menet 44uH induktivitású, a tekercsek közt 7,5pF a kapacitás. A szórási induktivitás 200nH. Egy nagyobb toroidra tekerve ugyanazt a sodrott párt 6 menetes lett a trafó. 190uH mágnesező, 210nH szórási induktivitás lett. A primer/szekunder kapacitás 6,2pF.

Mivel mindenképp szoros csatolásra van szükség, a kapacitással nem igen lehet lejjebb menni, csak ha nagyobb vasat használunk.

Na még próbálkozok egy kicsit meló előtt.

Nincs egy pici E16-os vagy E20-as magod otthon? Én most nem vagyok otthon egy hétig, pedig megmérném én magam, de úgy gondolom, hogy a sodrony nem optimális kapacitás szempontjából. Tudom hogy a lehető legszorosabb csatolás kell, de a kapacitás nagyobb gond szerintem. Csak meg kellene próbálni egymás mellett szépen vezetve a 3 szálat.
Ha nem tudjátok megpróbálni a héten, szívesen megtekerem ha hazamegyek jövő héten, csak majd szóljatok rám.
Addig csak olvasok mint a kisangyal!

Az elmúlt hét második felében nem volt időm reagálni, bár a téma pörgött. Most tenném meg hozzászólásonként, még akkor is, ha már esetleg túlhaladott.
Itt a harmadik bekezdésben több mindent nem értek.
Egyrészt a menetszámmal arányosnak kellene lennie a feszültség-idő területnek.
Másrészt jó lenne, ha a fetek összenyitást ha érthetőbben leírnád. Ha a feteknél kialakuló segédtáp lemegy 3V-ra, akkor mitől nyit össze?
Harmadrészt a 22V-os zéner nagy lesz, pont akkora kellene, mint a segédtáp névleges értéke. Nem túlfeszültségre kell korlátozni, hanem a segédtáp kondenzátorain a minél gyorsabb feszültség változást segíteni, úgy, hogy a teljes feszültség ne emelkedjen meg.

A csatolt rajzon, ahogy szerintem a -5+12V-os meghajtójel előállhatna.

Korábban írtam, hogy jó lenne egy kis feszültség idő tartalékot adni a trafóknak. Ha a primer oldalon lévő kondenzátorok (apropó, oda mekkora kondit tettél?) nem töltődnek/sülnek kelő gyorsasággal, az is a trafó telítődéséhez vezet, és akkor már nem lesz normális kapcsoló jel.
Engem meglep, hogy másként viselkedik a kettő és az egytrafós megoldás. A kettő trafós megoldásnál párhuzamosan járatod a trafókat. Ha az ideálishoz közelítenek, akkor a szekunder feszültségük mind a kettő esetben ugyan olyanok. De a valóság mindig jobban tudja a fizikát, azaz a szórási impedanciák alakulása valamit nagyon befolyásol.

Már Karesznek is akartam írni, hogy jó lenne a vasmag méretét is leírni, és akkor ez alapján nagyobb eséllyel tudja más is felhasználni az adatokat. Azok a vasak, amikkel én találkoztam kompakt fénycsövekből, vagy elektronikus fénycső maghajtókból leggyakrabban 10mm külső, 6mm-es belső átmérőjűek és 5mm magasak voltak. Csak feltételezem, hogy ti is ilyenekkel próbálkoztok.
A trafó mágnesezési induktivitása szerintem itt nem olyan fontos, inkább a feszültség-idő területe, amit Karesz kimért. Viszont a szórási induktivitás annál inkább. Ha Karesz valamilyen oszcillációra gondol, akkor akár a szórt induktivitás és valamely kapacitás is képezhet egy veszélyes rezgőkört, ha nem sikerült csillapítani azt.
Önmagában az az 5-10pF szerintem nem kellene, hogy bajt okozzon, hiszen bifilárisan van tekerve, azaz az áramok a tápok felé és a meghajtó kimenet felé folynak el, a szekunderen nem kellene vezérlő jelet generálnia.

Most megint lebuktam, hogy alapdolgokkal sem vagyok tisztában esetleg. A fesz-idő terület a gerjesztéssel, vagy az induktivitással arányos? Meg mernék esküdni rá, hogy 10 menettel 7.5 us-nél ment telítésbe a mag, 7 menetnél pedig ennek felénél. De el is mérhettem. Majd megmérem újra.


Kitettem képet is a "gubancról", hogy a végfetek már külön tápról mentek. Ennek a feszültsége esett le 3 V-ra.


Most, hogy mondod - a segédtáp feszültségét (a 47 nF-os kondikét) meg se néztem csak az Ugs-t és az nem ment 20V fölé sohasem.

A lényeg, hogy 10 menet helyett kipróbáltam 7-tel és 14-el is és mindkét változatnál megmaradt az az instabilitás amit érzésem szerint az egy magra tekert közös szekunderek okoztak. A primer előtti kondit 47 nanóról 1u-ra növeltem, de semmi változást nem láttam. Lehet, hogy csökkenteni kellett volna? (Már feltettem a polcra az egészet, mert megint elszálltak a végfetek és kicsit kedvem szegte.)

Elfelejtettem tegnap leírni.
Ha +/- 17 V a táp, akkor a segédtáp feszültsége 34 V lesz. Egyébként megint jól kitaláltad ezt az Ugs vezérlést.

A feszültség idő terület a gerjesztéssel csak közvetve van kapcsolatban. Az induktivitáshoz már több köze van, de mivel ez "vasas" tekercs, a mágnesezési görbe szab meg mindent, ahhoz érdemes mindent kötni. A feszültség idő terület elvileg arányos a menetszámmal (gondolj egy sima trafó méretezésére, ugyanazon frekvencián kétszeres feszültséghez kétszeres menetszám tartozik), de nagyon kevés menetnél, a mágnesezési görbe könyökpontja nem lesz "sarkos", azaz ha ugyanakkora mágnesező áramnál mondjuk azt, hogy telítésbe került a vas, valóban előfordulhat, hogy nem lineárisnak mérjük.
Azt értem, hogy leesett a táp 3V-ra, de azt nem, hogy mi okozta az összenyitást.
Pedig a kondik feszültségét kellene megfogni.

Igen, inkább csökkenteni kellet volna. A primer oldali kondinak ugyanúgy követni kell az erősített jel változását, mint a feteknél lévő segédtáp kondijainak. Ha abból indulunk ki, hogy a fetek bemeneti kapacitása kb. 1nF, akkor ha egy nagyságrenddel nagyobban választunk, kb. 10nF-os kondikat kellene választani. 1µF-os kondi esetén szinte tuti, hogy egy négyszögjellel telítésbe vitted a trafókat.

A rajzon szerettem volna érzékeltetni, hogy a menetszámok 2:1:1 arányban lennének egy vason. Szerintem ilyen aránynál +-17V kell a meghajtásnál, de persze tévedhetek. Örülök ha tetszik, hátha meghozza kedved. Azt hiszem lassan illő lenne küldeni neked egy marék fetet. Ha megmondod milyen típust szeretnél, postázni fogom.

Na igen... azt már nem vettem figyelembe, hogy 2:1:1 arányban van rajzolva az áttétel.

A néhány évvel ezelőtti kísérletekbe - talán - összesen 1 pár fet halt bele és inkább ezt a tendenciát szeretném követni az elkövetkezendőkben. Rengeteg egyéb dolgom feltornyosult amiket most már elkerülhetetlenül be kell fejeznem, azután folytatom a pwm-et.

Az előző hsz.-eidben leírtakat értem és megjegyzem.

Szimulálgatok, és mindenféle zavart viszek be a rendszerbe abból a célból, hogy miként reagál a kapcsolás rá. A gyorsan változó hangfrekis jel miatt nem lehet növelni a két 4,7n-s kondit, viszont már így is zavarérzékeny, mert ha nincs oszcilláció, a statikus 50Hz is feltöltheti a segédtápokat a szórt kapacitásokon keresztül. Így tápot adva a fetekre, egyből kicsapja a biztiket ha vannak. Ha pedig valamekkora kisütő ellenállást teszünk be, akkor ugrott az alacsony frekvenciás klippeltetés lehetősége. Kell valami segédáramkör, ami kordában tartja a bekapcsolási feszültségeket. Oda lehet biggyeszteni pár tranzisztort, az megoldaná. Mutattam is Karesznak a kisütésgátlót, amit azóta továbbgondoltam.

Nem is ez a gondom, hanem nem szinpatikus, ha egy félmarék alkatrész csücsül a felső oldali segédtápon, vagyis gyakorlatilag fél megaherces 100Vpp négyszög számukra a GND. Ilyenkor nem tudom mi a helyes. Szívem szerint egy kis Faraday kalitkát tennék rájuk, ami persze jó nagy felületével meg az alsó tápot, és a bemeneti pontokat szórná meg. Vagy azt a kalickát is le kellene árnyékolni egy másik földelt kalickával? Katód, vezérlőrács, gyorsítórács, árnyékolórács, anód. Nem túl elegáns, de tény hogy hatásos.

10MΩ-al már 3,3Hz körüli a határfreki, de lehet kapni 100MΩ-os ellenállást is. Ahhoz, hogy ne töltődjön fel spontán a gate akár ennyi is elég lehet. Persze az is lehet, hogy mégsem a trafós meghajtás a helyes út... majd kiderül. Amúgy szerintem nem gond ha lebeg pár alkatrész a felső oldalon, csak jó nyákterv kell hozzá.

Biztosan vannak korlátai ennek a megoldásnak, de az eddigiek alapján, még azt remélem, hogy akár életképes is lehet.
Szerintem sem gond, ha lebeg egy áramköri rész. Általában az egyik nyák oldalon létrehozott felület a "Faraday kalitka". Nem olyan nagy kapacitások vannak, és ha olyan irányban folyik rajtuk az áram, ami nem okoz zavart, akkor nem kell kétségbe esni. Persze jó nyák terv kell.

33-68MOhmosaim vannak, bontottam lézer nyomtatóból. Vagy a kisütésgátló kerülhet bele.

Kétoldalas nyákon akár egy keretet lehet rajzolni az alkatrészek köré, a másik oldalon meg egy telekimenetet. Csúnya ez a szó, inkább azt mondom egy olyan sziget. Ami a felső oldali fet source lábán van.

No így a semmiből:
Szimulálgatok egy UcD-t. Fél és teljes hidas felépítést is és a következőt tapasztalom:
A frekvencia függvényében (az audio sávban) erősen mászkál az erősítés.
Bemeneten is , kimeneten is a szűrő határfrekije messze van.
Milyen arányú erősítés változás tekinthető elfogadhatónak / normálisnak?

Az "erősen mászkál" az dB-ben mennyi?
A vivőfreki mekkora?
Melyik szimulátorban nézed?
Nem lehetne kitenni valami rajzot?
Szerintem tized dB nagyságrendben eshetne az átvitel 20 kHz-en.

A fél híd (430kHz) 5%-kal alacsonyabb 20kHz-en mint 200Hz-en,
A teljes híd (580kHz) 28%-kal alacsonyabb 20kHz-en mint 200Hz-en.
Nyilván itt zavar van az erőben, csak még nem látom hogy hol...
Nem lényeges túlzottan, de az idő tolás a közepén a rajzoknak 50ns.
Egyébként azt a komoly lengést sem értem a teljes híd esetében egyelőre.

Kiteszem a rajzot és a mérési eredményeket is.
TINA-ban szimulálok, többnyire jól működik.

Megállott a tudományom!

A hibajel, vagy PWM jel lengésére gondolsz?

Minimum öt karaktert kell írni. Ezt nem tudtam eddig.
Szóval hogy kérdésedre válaszoljak, igen.
De alapvetően ez a legkisebb gondom. A többi jobban aggaszt most.

Melyik igen?
A pwm jel azért leng mert nem a két félhíd kimenetét méred.
A hibajelet próbáld megnézni úgyis ha nincs ott soros lengőcséve induktivitás.
Keresek valami régi szimulációt és bepötyögöm az adatokat. Ez eltart valamennyi ideig...

Milyen lüke vagyok, látod! Nézem ezt a fárnya rajzot vagy másfél órája, de pont ezt nem láttam, meg nem is gondoltam rá, mert olyan egyértelmű.
Megmértem a hibajelet is lengő induktivitása nélkül is, úgy is leng.

Nagyon szépen köszönöm, ha ránézel szimulátorban is.
Egyébként a visszacsatolás méretezésével is vannak gondjaim, de ez majd később. Egyelőre ez a brutális frekvenciafüggés az ami leginkább aggaszt.

Szimmetrikus bemenetet csinálj neki, mert most aszimmetrikus. Arra mit lép?