Igen, mert a monoton folytonosságra egy esetleges túlóra még rátesz néhány lapáttal. Olyan helyen ahol pl. nem kell megszakadni, de a munkaidőt kötelezően ki kell tölteni, teljesen feleslegesnek tartom a napi munkába járást. Akkor legyen ott az ember ha munka van, ha nincs, akkor ne üljön ott feleslegesen. Én szívesebben jártam volna olyan munkarendbe a napi 8 óra helyett, hogy legyünk ott akár este 8-ig is, viszont csak 2-3 napot egy héten, a többi napom meg legyen szabad. Pék nyilván nem teheti meg mert a friss pékárura minden nap szükség van, de ha egy adott munkadarabot kell elkészíteni adott időre, akkor annak mindegy.

Helyszín: Veszprém. Cég: Valeo. 2x8 óra felesleges bent tartózkodás mivel nem volt munka. Kértem hogy engedjenek inkább haza.

Hány évet vett el az életedből a pereskedés?

Kerek 1 év. Ebben benne volt a bíróság nyaralása is. Szeptember elején volt a feljelentés következő év szept. végén már meg is volt az ítélet. Bíró ismerős által lett meg ilyen hamar. Az szólt a munkatársának ne üljön rajta sokat. Csak nem neked is hasonló bajod van?

Tetszenek az ilyen történetek és a melléjük képzelt munkáltatói sírás, miszerint nincs munkaerő... A fene se érti ezt.

Ha már szakmunka...

Nem, hála az égnek nincs semmi problémám, csak kíváncsi voltam.

Ilyen marótárcsát (Dado) Európában nem árulnak, sőt az Európában forgalomba kerülő fűrészgépek úgy vannak kialakítva, hogy nem is lehet felszerelni rájuk.

Na azok a legnagyobb lehúzóak általában. 2 hónappal a "nyaralásom" előtt írásban adtam le hogy adott napokon nem dolgozom mert kifizetett utam van. Az egész éves szabim bent volt. 1 napot sem voltam távol. És mégis az indulás előtti napon betett nekem. Én meg betettem neki a kaput.

Nem telesen értem a problémát vállalkozóként. Évek óta nem voltam szabadságon. Egyáltalán mi az?

Mondok egy példát: kifekszel a Balaton-partjára, szép az idő, meleg van, sört vagy koktélt kortyolgatsz, semmit nem csinálsz, azon gondolkodozol csak, hogy hova menj el ebédelni. Este nem a saját ágyadban alszol, nem kell mosogatnod, előkészítened a dolgokat, nem kell a reggelihez megterítened, stb. Legkirályabb érzés. Érdemes kipróbálni.

Uraim! Kerítés lábazata mellett bitumenes szigetelő lemez toldásához mivel érdemes próbálkozni? Van egy hőlégfúvóm (Újpestre kellene felmenni érte), vagy egyből valami gázos pörzsölőben (az sincs) gondolkozzak?

A vállalkozó a maga ura. Én strandra megyek, kirándulni megyek a családdal, stb.. Persze ha a munka engedi, de azt én irányítom úgy, hogy engedje, azaz legtöbbször összehangolhatom a munkát a szabadidővel. Beletartozik, hogy hétvégén is munka ha nincs más szórakozás.

Hőlégfúvó szerintem kevés oda. Én javítani szoktam a tetőn hasonló lemeznél lukakat, Ezekkel is sokat kell babrálni mire egy fél tenyérnyi felmelegszik rendesen. Gázpörzsölő meg sok lesz, hamar szétolvadhat az egész.
Nálam a szaki gázpörzsölőhöz hasonló gyári szerkezettel csinálta a tetőt, annál a fúvó fejeket cserélgette kisebb-nagyobb hőigényhez.
Ezzel a megoldást nem mondtam esetedhez, de némi infó talán lehet.

Köszönöm, akkor inkább nem fogom kínozni szegény hőlégfúvót.

Mert ott nem mint vállalkozó voltam hanem mint alkalmazott. És valahogy fer fair módon előre bejelentettem hogy nem tudok menni melózni mert előre kifizetett utam van. De amikor a vállalkozó csak azért is behív túlórázni az indulási napra méghozzá úgy hogy az utolsó órák voltak vissza a szabim előtt. Valahogy inkorrekt a dolog.
Amúgy 3 hónapja saját vállalkozást vezetek. Tudom milyen az amikor nincs időd. Sőt mivelhogy viaszgyertyával foglalkozom nekem pont a legnagyobb ünnepek munkával fognak telni és nem azzal hogy elkészüljek. Amikor nem csomagolok, vagy gyertyát öntök ügyfelet/formát keresek, esetleg tanulok. Előtte meg más cégében dolgoztam 1 évig a vállalkozót csak havonta 1-2 alkalommal láttam. Minden ügyet én intéztem. Kvázi olyan voltam mint egy vállalkozó.
Naponta 15-17 órákat mentem heti 7 napon át. És sosem volt megállás. Végül abbahagytam mert elaludtam a kormány mögött. Szerencsére megúsztam annyival hogy a szembejövő kamionnal kényelmetlen közelségbe kerültem.

Hát nálunk nem. A megrendelő szabadságról is folyamatosan utasítja az alvállalkozókat, hogy ne legyen idő nyaralni.

Mi gondoltok erről? Kamu?

Valószínű. Hasonlók 50 dolcsiba mehetnek.

Nehezen hihető és egy (számomra) teljesen ismeretlen külföldi "webshop" ajánlja fel ennyiért. Ha véletlenül meg is kapnád ezt a zsáknyi szerszámot, akkor is inkább valószínű, hogy csak a kártyaadatokra hajtanak.

Miért kell mártírkodni, ne mondd hogy a vállalkozásodat emberberáti szeretetből, munkaimádatból csinálod minimálbérért vagy jótékonyságból.
Ha igen akkor te mazochista vagy, akkor ne sopánkodj hogy nem voltál szabadságon évek óta. Valami motivációd csak van ha csinálod.
Én életembe 2x vállalkoztam, rájöttem hogy hülye vagyok hozzá ezért abba is hagytam.
Most alkalmazottként kényelmes öreguras ülő és néha könnyű fizikai munkával, amit még szeretek is csinálni, 350nettó. Legálisan, bejelentve. Nekem elég, lehet másnak nem. Egyetlen hátulütője hogy ezért nem 168 hanem 300 órát vagyok bennt.
Kisebb fiam 8 általánossal 3, a nagyobb szakmunkásként 4kilót keres alkalmazottként 168 órával, teljes használatú céges gépkocsihasználattal, céges telefonnal stb. bejelentve. Tele vannak szabadidővel.
Akinek ez nem elég az vállalkozzon és keressen 1-10 millát is akár havonta de akkor vállalja ami azzal jár.

Tehát: qvázi keresel netto 196 eFt-ot (normál munkaidőre vetítve). Ez ugyan az ország kevésbé boldog többségének álom (még a fele is, "jobb helyeken"). Akinek nincs ilyen szerencséje, az kényszervállalkozó esetleg, vagy az sem. Aztán van az a része, hogy szeretne valamit csinálni az ember (azt tanulta, ért is hozzá), de nincs más lehetősége, mint vállalkozóként küszködni. Én elég béketűrő vagyok, ezért eltűrtem néhány barom főnököt, de nálam is elszakadt párszor a cérna, és váltottam. Olyan is volt, hogy megszünt a munkahalyem, és nem volt másik közel-távolban sem. Szóval csak óvatosan a "bezzeg" nekem ihaj-csuhajjal. S akkor még nem szóltam a környezeti (vidék), családi, egészségi dolgokról.

Az új munkáim egyike, mert hülye mártír vagyok és vállalkozom: Aston Martin. Tudod egy idő után az ember élete nem önmagáról szól. Én mindig próbáltam olyan dolgokat létrehozni, ami túlmutat a napi vegetáción. Igen, fárasztó. Igen sok a munka vele. De amikor odajön 800-1000 ember legalább hozzád évente és elismerően azt mondják: " Végre egy magyar siker!" , vagy egy olyan cégtől kapsz elismerő e-mailt, ahonnan szinte minden alvállalkozót kirúgnak a pocsék munkáért - az sok mindenért kárpótol. A minta is fontos, nem csak a napi tevékenység. Az, hogy ezzel mennyit keresek, az megint magyar specialitás. Nem feltétlenül az számít csak, hogy hány "millát" tolsz haza talicskán. Az is fontos, hogy minek érzed magad közben. Egy droidnak, vagy olyan valakinek, akinek érdemes ennyi áldozatot hoznia a többiekért is. Igaz - ehhez kell egy pár X, hogy az ember megéljen dolgokat és megértse, nem a fogyasztói társadalmat kell táplálnia azzal, hogy amit megkeres, azt mindjárt ki is adja. Kell pénz a megélhetéshez, de nem a pénz a minden. Én legalábbis nem a millákért csinálom, hanem mert szeretem a munkám. Mondhatod hogy munkamániás vagyok. Igaz én is elfáradok és vágyom néha nyugodtabb életre. De ettől vagyok ember. Ezért beszélgetünk. Ezért van ez a téma, hogy egymás gondolatait megismerjük.

Én területemen irtóznak a magyarok a magyar terméktől, mert csak a "made in usa, made in germany" feliratú a jó. Ha rosszabb, akkor is. Kénytelen vagyok jóval olcsóbban adni munkámat csak azért, mert nincs rajta "made in usa" felirat, azaz mert magyar gyártó vagyok. Tudok céget, aki termékét Ausztriába viszi papíron, és ottani gyártmányként már jó áron tudja itthon eladni.
Hát előbbiek után lehet gondolni minek érzem magam. Kizárólag csak a megélhetésért dolgozok, semmi munkaörömöm nincs utálok dolgozni. De jobb mint a munkahely a függetlenség miatt.

Arról nem beszélve, hogy már a napi 8 óra is olyan mintha az ember a munkahelyén élné le az egész életét. Semmit nem tud elintézni nap közben mert a munkahelyen kell lenni, délután hazamegy, pihen egy kicsit, eszik, alszik, és másnap kezdődik előröl az egész. Igazi taposómalom, vagy mókuskerék. A 300 óráról meg inkább ne is beszéljünk. Ehhez képest felüdülés ha otthon van az ember, akkor kel amikor akar, napközben oda megy ahova és amikor akar, nem kell utazni stb.
A vidék meg pláne katasztrófa mondjuk a fővároshoz képest.

Igen, érdemes megtalálni a kereset és az életminőség közti optimumot. Sok pénz állandóan munkahelyen lenni így nincs élet, és a kevés pénz, de van élet között.

Meglepve olvasom hogy nem csak én gondolkodom így, azt hittem már valami baj van a fejemben.
Körülöttem mindenki a munkahelyen élt, mintha élvezné, mert az a plusz pár ezer forint megér annyit hogy nincs érte délutánod.
Sajnos nem a munkám a hobbim, addig meg az ember nem szívesen van ott, kivéve ha kifog egy nagyon jó helyet, korrekt munkatársakkal, ami igen ritka.

Nincs baj a fejeddel, csak elég komplikált ez a dolog. Részben azért, mert a pályakezdő, lakásra, autóra gyűjtő ugyanúgy benne van a halmazban, mint a meglett korú akinek már mindene megvan, és a megélhetésen felül már nincs túl sok pénzre szüksége.
Ugyanígy, az életet is másképpen élik meg, van aki szinte irtózik attól hogy napi szinten be kell járnia valahova és fordítva, volt olyan kollégám aki egyszerűen nem akart nyugdíjba menni, mert valamiért ott, az emberek között érezte jól magát és nem otthon. Az ilyenre láttam nem egy végletes példát, nyugdíjba ment a figura, és 1-2 év után öngyilkos lett mert nem tudott mit kezdeni magával és a rengeteg szabadidővel és szinte beleőrült hogy nincs szüksége már rá a társadalomnak.

Vannak sokan akiknek a pénzszerzés szenvedély, képesek érte bármennyit dolgozni, amikor már különösebben szükségük sem lenne rá. Csak pld.: azért, hogy megvegye a 20 milliós BMW-t. Mikor megöregszik, akkor jön rá, hogy eltelt az élete a munkával, és miért, hogy luxustermékekkel halmozza el magát. Csodálkozik, hogy ezek mégsem jelentenek akkora boldogságot, akiknek nincsenek luxusdolgaik, majdnem ugyanolyan jól élnek, pld.. BMW helyett egy Oplellel is ugyanoda mennek, a különbség közel sem ér annyit amennyi munka volt benne. De ez az ember 50 éves korára elkopott, orvosokhoz és különböző kezelésekre jár BMW-jével, míg az Opellel járó ember 50 évesen nem látott még orvost, üde mint fiatalon.
Itt azokra gondolok, akik munkával keresik a pénzt.

Én most olyan helyen vagyok ami csak szezonális de 30 napból 30-at kell menni. Két dologra gyűjtök: egy 3 napos kirándulásra másod magammal illetve bele kell férjen egy esetleges tovább képzés.