Akárhogy is veszed, az illesztő transzformátor egy tápvonal része, és így is kell kezelni.
A tervezéskor a µr értékét az egyszerűség miatt állandónak vesszük, de tudni kell, hogy a valóságban nem így van. Ez a fajta helyettesítés csak kis kivezérlések esetén igaz, ezért van szükség a vasmag keresztmetszet jóval nagyobb méretűre választásának. A szórt induktivitás, a tekercsek közti csatolás, és az egyenáramú ellenállás optimalizálása a toroidoknál jobb eredményt hoz, mint az M magoknál, ezért fordulnak elő gyakrabban toroidok. Ezek Permalloy szalagból vannak tekerve többnyire.
A felső határfrekvenciával ne aggódj, az egy jól tervezett, és megvalósított trafónál sokkal magasabb, mint amire szükséged lenne.

Tehát, akkor hogy fog kinézni Dióda trafója? Esetleg megméreteznéd?

Ha elég a 40Hz is, akkor " csak " 16000 menet lesz a primer. Ezt úgy számoltam, hogy az általad említett 10V az effektív érték. Egy trafóban nem az effektív érték, hanem a középérték építi fel a fluxust. Ez kb. 8,9 V.

Azzal tudsz még a menetszámon spórolni, hogy nem 0,1 T lesz az indukció a vasban, hanem nagyobb. Ezzel nagyobb a torzítás is, de talán nem veszélyes.

Szóval, tényleg nagyon vékony drót kell, mert különben nem fér be az ablakba.

Én inkább megpróbálnék szerezni valami nagyobb vasat. Mondjuk M42, vagy M55-t. Abból is van Permalloy. Arra a vaskeresztmetszet arányában kellene kevesebb menet.

Nem értek a PA-hoz, de biztos az, hogy 10 V kell a végfokok kivezérléséhez? Az, hogy egy keverőből ( ? ) még ennyi is kijön, nem jelenti azt, hogy az kell is... Nem lehet, hogy a végfokoknak elég a vonal szint is?

Sajnos így van belőve a rendszer ennyi jel kell nekik.
Mint írtam trafó nálam eléggé kezdő szinten van mármint ebből a szempontból.
Amiket írtál magokat sajnos nem ismerem.

Azon lennénk, ha nem küldözgetnétek ide oda. Bár tényleg jobb helye lenne a kimenő trafók között.
Sajnos én csak a hagyományos papír ceruza módszert ismerem, esetleg számításokat könnyítő excellel, de azért lásd be elég nagy munka. (úgy 50 évvel ezelőtt volt egy vizsgamunkám, 2/4 huzalos hibrid tranformátor méretezése, elkészítése, de az már régen volt)
Ma már biztosan léteznek jó programmok is, de nekem ilyesmire pénzem nincs, meg a használatával is gondjaim lennének. (Matlab, vagy ilyesmi)
De majd Dióda fórumtárs kezét fogva rávezetjük az elfogadható megoldásra.

Trafós volt.

Pedig ott van a kezedben. Kék, vagy sárga színű, vékony lemezek. Csak nagyobb méretűek kellenének.
Egy normális keverőből 1,55 V + 6 - 9 dB szokott kijönni effektív értékben. Szintezéskor 0 dB -t szoktunk használni ez a szinuszuszos jellel mérve. (legalábbis anno a királyi rádió stúdióiban)
A 10 V az micsoda?

Had emlékeztessek, a régi és még nem GOS vasaknál, kimenőnél a 0.6T igen jó mély átvitelt garantált. Csatoló trafónál nem jó?

OUTPUTS:Amp..................................................................................0 dB 1V 400 Ohm Max..............................20V Peak to Peak

Ezt írja a gyári doksi.
Mérve részemről kb 10v -ot mérek szkóppal ami átjön rajta ha fel van csavarva.

A szkópon mérve csúcstól csúcsig?
Ha a közepétől csúcsig, akkor jó is lehet. (a szkópon érdemesebb csúcstól csúcsig mérni, és utána számolni)

Van egy jelgenerátorom, aminek az adatlapján a kimenet ca. 20V. Csak nem tudom, hogyan adták meg, valószínű cs-cs-ig tényleg annyi. De effektív ~7V.
Nem mindegy.

Nagyon nem mindegy. Kivezérlés jelzőnél az is bonyolítja a helyzetet, hogy az csúcs feszültséget mér, de effektív csúcsot mutat, illetve van olyan is ami effektívet mutat átkapcsolhatóan. Csak azzal piszok nehéz dolgozni, az intenzív ugrálás miatt. Viszont a hangosság szempontjából jobb.
Úgyhogy ha az ember belepiszkál egy rendszerbe, jobb előtte mérni. Az illesztő trafó meg pont ilyen.

Szkópon is anno megnéztem, keresve, hol az a ca. 20V?
RMS az ~7V és miden stimmelt.
Valamint jobban megnézve az adatlapot...

A lezáratlan állapotot EMF ként jelzik (elektromotoros erő), a lezárt állapotban mért szint ehhez képest a fele (-6 dB) R_B = R_T

Ezt az "EMF"-et azért gondold át még egyszer. Függvény generátorról van szó.

A 20Vpp az nem nagyon lehetne 10V inkább csak 7,1V. Az alsó határ amit a trafó még rendesen (nem torzítva) át fog vinni egy jó magnál kb. ott van, ahol az adott menetszámmal 0,8T körüli gerjesztés jön ki. Tehát a képletbe azt a 8V körüli feszt, a 0,8T gerjesztést meg 30-40Hz alsó határt kéne belepötyögni és megnézni milyen menetszám jön ki, belefér-e a cséve felébe. Ha bele, akkor bele fog férni mellé a szekunder is. Mindennemű szigetelés csökkenteni fogja a csévében kitölthető helyet, még akkor is ha csak 0,06mm vastag.

Ez egy olyan generátor, aminek 50 ohmos kimeneti ellenállása van. Azért, hogy az 50 ohmos koaxhoz lehessen csatlakoztatni, így nem lesznek reflexiók, állóhullámok a drót másik végén. Ehhez persze a drót másik végét le kell zárni 50 ohmmal. Ebből az következik, hogy az amplitudó a kimeneten csak a fele lesz. Csodálkozom, hogy a művonalak alkalmazásakor ezt nem jegyezted meg...

Tökmindegy. Az EMF az üresjárási feszültség, ha illesztetten zárod le, a generátor kapocs
feszültsége felére esik.
Abból a pici ablakból nem nem tudom mi derül ki, azon kívül, hogy van egy akármilyen generátor 50 Ω belső ellenállással. Ha nem zárod le, azaz ráteszel egy nagy belső ellenállású mérőt, 20 V_pp -t mérsz, ha lezárod 50 Ω -al, akkor a felét, 10 V_pp -t.
Lezáratlanul a generátor elektromotoros erejét méred (EMF). Mertháthogy a generátor belső ellenállása és a terhelés (lezárás) feszültségosztót alkot. Ezen nem változtat az, hogy az a generátor miféle.
Gondolom úgyis tudtad.

Lehet, hogy rosszul gondolom, de ez azt jelenti, hogy 1V kell a teljes kivezérléshez, de 20Vp-től még nem megy tönkre.
Ha ez így van, akkor mindjárt kevesebb menet kell.

Nem az a lényeg, hogy a keverőből mennyi jel jön ki, hanem az, hogy a keverőből mennyi jelet igényel a végfok.

Nézzük már meg azt a doksit. Link?

Hát, az a helyzet, hogy generátora válogatja. Van olyan és szerintem amatőr, vagy audio körökben ez az elterjedt, aminek nagyon kicsi a belső ellenállása. Tehát nem 50 ohm, de nem is nagyfrekis.

Természetesen nekem is minden generátorom 50 Ohm-os kimeneti impedanciájú és ennek megfelelően 50 Ohm terhelésre van kalibrálva a kimeneti szintje. Azt nem tudtam, hogy az üresjárási feszültséget elektromotoros erőnek nevezik. Utólag elnézést kérek a tudatlanságom miatt.

Este leírom egy trafó méretezését, ami nagyon egyszerű. Csak a kiindulási adatok kellenek. Én legfeljebb Multisimet használok, még excellt sem. Matlab? Meghagyom az egyetemistáknak, attól már kényelmesebb vagyok.

A hatásra gondoltam, csak pongyola voltam.

Én meg sem tanultam, nem is tudnék mit kezdeni vele. Még a szimulációs programmokat sem nagyon tudom használni, meghagyom a fiataloknak. Attól még tudom, hogyan, és mire kéne használni. Még az Autocad LT vel is bírkóznom kell.

Ha ezen múlik a boldogság, akkor tudok küldeni vékony (0.08 mm ) huzalt ajándékba, ha nem barmolod szét a teljes gurigát, és a maradékot visszajuttatod sikeres tekercselést követően (mert ez a méret úgy egyébként már boltban "macska drága" ).
Bónusz csomag része, hogy nem barna, hanem zöld a lakkja, ami hangminőségben sokat számithat.

Impedancia viszonyok meghatározzák a szükséges induktivitást megfelelő alsófrekis átvitelhez. Magasabb impedanciás környezetben nagyobb induktivitás szükséges. Pontos menetszámhoz több adat szükséges, ebben igazad van. Több hasonló célra készítettem trafót, ezért javasoltam a vékony vezetéket, tapasztalati véleményem miatt.

Tehát, trafó méretezés.

Vegyünk egy tekercset, ami ideális, nincs se szórási induktivitás, se ohmos ellenállása. Vasmag sem kell bele, csak egy szolenoid, vagy ilyesmi. Mi történik, ha feszültségre kapcsoljuk? Legyen ez váltakozó feszültség, mondjuk 50 Hz, szinusz és már beállt a stacioner állapot. ( Ami persze nem igaz, mert egy ideális tekercsben sosem áll be, mert ugye nincs neki ellenállása. De mondjuk azt, hogy valamitől beállt az állandósult állapot.)
A tekercsre jutó feszültség és amennyi ideig ez rajta van fogja a fluxust felépíteni a tekercsben. A fluxus nem hozható létre pillanatszerűen, ez egy energia jellegű mennyiség, vagyis idő kell hozzá. Ez tulajdonképpen egy feszültség x idő terület. Legegyszerűbb esetben egy négyszög feszültség, ami szimmetrikus, 360 fokig ( 2 x Pi ) ideig tart. Ez azt jelenti, hogy 0...180 fokig mondjuk pozitív, 180 foktól 360 fokig pedig negatívban van a tekercsre kapcsolt feszültség. Ha pozitív tartományban levő feszültséget megszorozzuk a félperiódusidővel, akkor kapjuk a feszültség-idő területet. Azért négyszögjel, mert annak a középértéke, effektív értéke, csúcsértéke ugyanaz. Ebből azért már látható, hogy a trafóra kapcsolt feszültség effektív értékének ehhez semmi köze. Erről majd később. A trafót a feszültség középértéke fogja gerjeszteni, azzal az idővel megszorozva, ameddig hat rajta a feszültség középértéke. Ez ugye Vs ( voltsecundum ) mértékegységű. Ez az a mennyiség, ami létrehozza a tekercsben a fluxust. Ez független a vasmagtól, ami nincs is benne, a drótátmérőtől, mindentől. Legfeljebb a bekapcsolás pillanatában leég, de ez a jelenség játszódik le. Ezt a mennyiséget tekercsfluxusnak hívják, mert az egész tekercsben jön létre.
Ha ezt a tekercsfluxus menyiséget elosztjuk a mágneses keresztmetszettel, - ami az a keresztmetszet, vagy terület, ahol a fluxus ( mágneses erővonalak mennek ) akkor kapjuk az egységnyi területre eső fluxust, amit már indukciónak nevezünk. ( B, Vs/m2 ) Vasmagos trafók esetén a vaskeresztmetszet. Még akkor is így van, ha a vas lötyög a csévetestben, hiszen a vasnak sokkal alacsonyabb a mágneses ellenállása, mint a levegőnek. Tehát a fluxus, vagy ha jobban tetszik, az indukcióvonalak nem fognak a levegő keresztül záródni, hanem a kisebb ellenállású utat választják.
Ha ezt a tekercsfluxust elosztjuk a menetszámmal, akkor megkapjuk az egy menetre eső fluxust.
Nyilván, ha nem akarunk túl nagy indukciót a tekercsben, akkor ez is kell valahol szerepeljen.

Ezek alapján a menetszámra kifejtve: n = Uk x tp/2 / Am/Bm.

Ahol Uk a feszültség középértéke, a tp a rákapcsolt feszültség periódusidejének a fele, Am a mágneses keresztmetszet, Bm a maximális indukció.

Az Uk x tp/2 kissé matekosabb nyelven kifejezve a feszültséggörbe alatti terület idő szerinti integrálja félperiódusra számolva. De a mi gyakorlatunkban bőven elég a négy alapművelet, de nem árt tudni néhány matek jelölést, hogy mit jelent.

Ugye, egy sima tekercsben az indukció bármekkora lehet, nincs benne vas, nincs ami betelítsen. Az is nyilvánvaló, hogy ha nincs benne vas, akkor a levegőnek nagyon nagy a mágneses ellenállása, tehát jó nagy áramot fog felvenni, vagyis a fluxus létrehozására nagy áram szükséges. Mekkora? Hát ami az induktivitásából ered. De egy ilyen tekercs nem fog betelíteni, akármeddig nőhet benne az indukció, legfeljebb leég az áramtól.
Tehát, van egy képlet, ami alapján ki lehet számolni, hogy egy adott indukcióhoz, adott mágneses keresztmetszettel rendelkező tekercshez, adott feszültségen mekkora menetszám szükséges.

Ez minden transzformátorra igaz, az URH akármiktől az audió illesztő trafókon keresztül, az erőátviteli trafókon, vagy inkább úgy mondanám, hogy tekercseken is. Az más kérdés, hogy pl rezonáns tápegységeknél miért olyan a trafó amilyen, de ez a szükséges menetszámon nem változtat.

Mi változik azzal, hogy vasmagot dugunk a tekercselésbe? Először is, a vasnak csak töredéke a mágneses ellenállása a levegőhöz képest, tehát, jóval kevesebb áramot fog felvenni. Most már nevezhetjük üresjárási áramnak, vagy mágnesezőáramnak, végül is egy trafóról beszélünk, aminél ez a mágnesezőáram legyen nagyon kicsi. Egy trafónak nem csak közepe van a vas szempontjából, hanem oldala ( járom ? ) is van, tehát nem csak a csévetest belsejében levő vasban lesz kicsi a mágneses ellenállás, hanem körben is, tehát, a legnagyobb rész fluxus a nem a levegőn keresztül záródik, hanem a vason.
Sajnos, a vasaknak van egy nagyon kedvezőtlen tulajdonsága, nem lehet akármekkora indukcióra őket igénybevenni. Esetleg betelítenek, vagyis nem lehet őket tovább mágnesezni. Ideális viszonyok között ez abban jelentkezik, hogy a vasmag mintha ott sem lenne és légmagos lesz a trafó. És akkor még van veszteségük is.

Talán megértettétek, talán nem. Ha valaki megértette és van hozzá affinitása, akkor írja le, hogy hogyan jön ki a mindannyiunk által használt hálózati trafóra méretezési képlete. Valami 4,44 van a nevezőben, nem emlékszem, de biztosan tudjátok.

Bocs, hogy ezt mondom, de semmit nem mondtál a kérdésemre.

Igen, de kék, az még jobb.

Egyébként forrasztható? Vagy vakarni kell?

A 4,44 onnan jön, hogy a hálózatból nem négyszög hanem szinusz jön, ami mára már csapott tetejű de ettől most tekintsünk el. Mivel a B max-ok nem háromszög hanem szinusz formájú árammal alakulnak ki, ezért van a 2Pi illetve a 2PIxf a gyök 2 meg az effektív értéke miatt. A 2Pi/gyök2 pedig 4,44, amihez jön még ugyanúgy a többi, a Bmax értéke, a freki meg a vaskeresztmetszet, így lesz belőle az a bizonyos: U / 4,44 x B x A x f.