Én is így gondolom, ezért tétováztam, vajon miért nem értem az evidenciát, illetve az egész egy tévedés. Tekerés közben ki fog derülni, én vagyok olyan ügyetlen, hogy többször visszafelé is, akár kézzel, igazgatnom kellett az egymásra csúszó vékony huzalokat...Meglátjuk, beszámolok, ha elmondják a tapasztalatok hozta konkrétumokat.

Ott van a számlálo elején az UP/DOWN C üzemmod ami neked kell ha jol van bekötve az enkoder.

Egy kérdés (gondolat bánt engemet )
Jó, van tekercselőgép, motor hajtja az orsót, ami rendben, központosan forog.
A jelenlegi megoldás nálam, minden fajta csévéhez készül egy fa mag, ami ki van fúrva a menetes tengely 10 mm-es átmérőjéhez.
Így van most kb. 20 különböző fa magom a csévékhez.
Általában mindig van egy kicsi központosítási probléma, ami miatt "hajít" a tekercselés közben a huzal vezetése a csévén.
Ezért, mivel gépi a huzalvezetés, egyik oldalon az összefekvő vezeték a másik oldalon hézag keletkezhet minden fordulatnál.
Így a cséve oldalaihoz, csévetestet nem centrikus a tekercselés.
Ezt a néhány menetenkénti vezetékek csúsztatásával egy kis műanyag eszközzel tudom megoldani. Egy sornak a beavatkozás nélküli végigtekercselése sosem sikerül, ami igen meghosszabbítja a tekercselési időt.
Nem túlzás, akinek (még) jó a szeme és biztos a keze, kézi vezetéssel ezt jobban kikompenzálja, mint a gép az ő gépi huzalvezetése.

A lényeg, hogyan lehetne megoldani különböző mérető, esetenként nem négyzetes csévék központos megvezetését?
Azoknak a tapasztalata érdekelne, akiknek volt módja ilyen gépi tekercselés közelében ténykedni, esetenként segédkezni?

Egy-két internetes videó alapján azt mondanám, négy pofás tokmányok, fordított pofákkal (is). Drága dolog és időigényes a beállítás de másként nem nagyon lehet megúszni a dolgot. Igaz, van némi kockázata, valószínűleg lazán szét lehet feszíteni a csévetestet egy kis tokmánnyal is.

Nos, én is most megnéztem néhány tekerős videót. Egy volt az 5-6 közül talán, ami a primert menet-menet mellé tekerték. Csak úgy egy rakásra és jóvanaz, sőt egy ARC videóban is láttam, valamint valami neves gyártónál is, tekerik a drótokat, ahogy esik...Hogy azokból hogyan lesznek a kívánt, tökéletesen egyező paraméterű trafók, nem tudom.
A négypofás tokmánnyal az a gond, a trafók csekély hányada tökéletes négyzetes magra készül, jelentős eltérés van alkalmanként. A vastagabb drótokat kézzel vezették - én is - de a primer, vékony drótokat úgy elnagyjázva, szóval az nem munka, főleg, hogy nem tetszés szerinti - akár túlméretezett vasmagjaink, csévéink vannak, hanem amihez hozzájutottunk esetenként.
Amikor éppen elférünk és a sorszigetelés nem csak szigetelési funkciót tölt be, de segítségével az aktuális sort megint szépen lehet egymás mellé vezetni tekerés közben, akkor nagyon ki kell számítani, hogy elférjünk, mély átvitel is jó legyen...

Szerintem a független pofás tokmányra gondolt. Ezekben mindent meg lehet fogni központosan. 80 mm átmérőtől fölfelé vannak.
https://variometrum.hu/hu/kiegeszitok/tokmany/siktarcsa-100mm

Lásd itt: YouTube, 7:30 -tól. A munkadarab minden, csak nem szimmetrikus.

szerk.:
mateatek előzött.

Ha a tengely rendben van, és a betét is illeszkedik a csévébe, akkor a betétben lévő lyuk okozza a hibát.
Szerintem hasáb nélkül nem lehet értelmesen tekercselni, mert eldeformálja a csévét a huzal.
A látszat és az általános közvélekedés ellenére kimondottan nehéz egy fahasábba pontosan pozícióba fúrni egy lyukat (a fa szerkezete nem homogén).
Nálam két megoldás jön szóba. Eleve vannak pontos középfuratos betétjeim alumíniumból (magam készítettem őket amikor a forgácsolóban dolgoztam). Ezek persze ritkán illeszkednek pontosan, így különböző vastagságú betétlemezekkel szoktam illeszteni őket. Az esetek többségét így meg tudom oldani.
De mégis van olyan eset, amikor kell egyedi fabetét. Ezt pontosan méretre le tudom gyártani (mérettől függően gyalulással, esetleg asztali körfűrésszel, és utána darabolással). A furatot mindkét lapján előrajzolom (igyekszem minél pontosabban) majd ezt a jelzést megszúrom egy árral (ez egy hegyes szerszám), ami készít egy jó megvezetést. Ezt a vezetést használva, csapos fúróval kifúrom két oldalról a lyukat. Nem mondom, hogy hajszálpontos lesz, de azért néhány tizeden belül meg tudom oldani, ami nálam már bőven belefér az elvárásokba.
Ettől nálam nagyobb gondot szokott okozni a csévetest oldalának a deformációja. Nem és értem pontosan miért jelentkezik, mert a vezeték nem ér ki a legszéléig, így jobb híján a szigetelő sorokra gondolok, amik valóban szorulnak a széleknél.

Ma sok helyen van 3 D nyomtato, rajzoltam és nyomtattam 2 egymásra meröleges 3 szöget, ami a szimmetrikus csévetestet biztosan központosan megfogja. Késöbb egy kicsit spekulálva nyomtattam olyat, ahol a két háromszög egymáshoz viszonyitva elfordithato ( egy tengelyen) igy a téglalap alaku cévetestek sarkaiba forditva továbbra is központosan rögzithetö.

Mutatsz képet a nyomtatott betétről? Nem tudom elképzelni hogyan lesz univerzális.

Itt a kész, a másik benne van egy csévében ezért csak a rajza van itt.

Köszönöm, így már pontosan értem. Valamilyen hasábra gondoltam, nem ilyen kúpszerű támaszokra.
Nálam eldeformálódik a cséve ha nincs benne támasztó betét.

Akkor csinálj bele vékony rétegelt lemezböl, sztirolbol passzentos magot (szögletes csö) és azt fogd fel ilyen kupos szerkezettel.

Igen, ez működhetne, de az egyedi méretű tömör hasáb gyártása egyszerűbbnek tűnik.

Azt te tudod.

Nem gondoltam végig minden részletében, de a második képeden lévő billenő betét éle jelentősen eltér a két elemnél. Ez azt fogja okozni, hogy az egyik már betámaszt, a másik pedig még libeg, mert nem éri el a széleket (rajzomon a zöld támaszt, a piros nem éri el a széleket).
Le is rajzoltam, és szerintem akkor lenne ideális az élkiképzés, ha az egy félkör lenne, így elvileg (ideális esetben) mindig 8 ponton támasztana.

Csak a rajz rossz.
Eredetileg nem voltak élek azután többször javitgattam, optimalizáltam, de egy másik PC-n igy most csak gyorsan fejböl ujrarajzoltam és hibásan.
A cél csak az volt hogy megmutassam hogyan lehet. A teljesen éles nem volt jo, ezért kellett egy kicsit tompára venni.
Probáld ki neked mi válik be.

Mindenkinek köszönöm az ötleteket!
Észrevétel: Nem egyszer a huzal megkívánt feszítése még nem deformálja a lehúzott, megtekercselt magot, de a 100 Celsius körüli impregnálásnál már elvetemedik kissé a cséve. Tehát az a kívánalom - főleg a régi, elemekből összerakott csévéknél, hogy a mag szilárd tömb legyen.
Sajnos a jó anyagból, danamid, fém betétek kellő számú elkészíttetése nagyon sokba kerülne - a látszat és a valóság, a tekerés nálam is hobbi. (Van egy anyagi határ, amin belül keresgélek megoldást.)
UI: A kétoldali befúrás viszont jobb megoldás biztosan, mint az egy lépésben egyoldali fúrás...

Most akkor elöbb tekercselsz vagy impregnálsz?

Itt a természetes sorrend:

Viccesek vagytok.
Én már voltam Ódenkánál, létező ember, és saját szememmel láttam hogy van tekercselőgépe.
Persze bárki másnak is lehet, de messziről jött ember, meg minden...

De utánna még fel kell tenned a tekercset a tekercselögépre?
Mert, ha jol emlekszem az volt a gond, hogyan lehet az üres csévét felfogni a gépre.
De lehet, hogy csak elvesztettem a fonalat..
Én is mindjárt leveszem a gépröl a tekercset es lefényképezem a dugokat.

Lehet, hogy én fogalmaztam rosszul. Ahogy mindenki, felrakom a fa sablonra a csévét, tekerek, lehúzom - sokszor nehezen, mert már picit zsugorított a huzalfeszülés - majd méhviasz-paraffin kb. 100 Celsiuson. Előfordult már, hogy a cséve belseje meghullámosodott, vetemedett. használható, szerelhető volt, de esetleg reszelgetni kellett egy dudort belül.

Sajnos az én tapasztalataim is hasonloak, igy abba is hagytam az impregnálást. Az utobbi idöben a tekercseimet nyomtatott csévére tekergetem ( nem tul sokat, meg nem tul nagyot). Azok legfeljebb a melegtöl deformálodnak, ami sajnos szintén nem jo, de más ötletem jelenleg nincs..

Mindig kisebbre vágom a fahasábot kb. 0,5mm-rel a cséve méreténél, utána megforgatom üresen a helyén, megnézem tolómérővel hogy mennyit tángálódik, és utána hézagolom ki papírral úgy, hogy lehetőleg a két vége párhuzamosan fusson azaz ne üssön.
A precíz megoldásokkal csak az a baj, hogy a gyári csévék sem egyformák, a kezembe veszek 2 csévét, és az egyikbe 1db lemezzel többet tudok beledugni mint a másikba.
Az a négyszög alakú kúp az nagyon jó de csak a négyzet keresztmetszetű csévékhez, én meg zömében olyan csévéket használok amik keresztmetszete nem négyzet hanem téglatest.
Négyzet keresztmetszetű csévékhez a tömör rúd vagy 2db korong pontos esztergálása is megoldás, a menete is központos és egyenes lesz, utána kell fúrni bele egy hernyócsavart oldalról ami belekap a cséve sarkába hogy forgatni tudja azt.

Itt van a 2 dugo amit használok. Az egyik már kicsit megsérült, letörtek a hegyei, mert nem igy összefogva tároltam. De müköködöképes, olyan kis tekercsek meg eddig amugy sem kerültek a kezembe.
Az egyik össze van hajtva 30 fokos szögbe, a másik meg meröleges ( ütközökkel) szimmetrikus csévetestre.

Azért raktam be a kepeket, hogy téglalap alaku csévét hogyan szerelem a gépre.
Amiota ilyen kupokat használok magával a cséfetesttel csak akkor szoktam szorakozni ha nagyon lagymatag. Olyankor valamit kell csinálni. De a többség nem szeremcsére nálam nem ilyen ( igaz nem is nagy gyári trafokat stb szoktam tekerni, ahhoz kicsi a gépem.
Ha a csévetest (csö) rendben van akkor néha az oldalfalakat meg szoktam támasztani vagy vekony falemezzel vagy nyomtatok megfelelö extra falat, amit vagy ráragasztok valami könnyen bonthato ragaccsal ( kétoldalas ragasztoszalag vagy ami kéznél van) és igy fogom a kupok közé.

Igen, az a gond, hogy nem cső, henger alakú a csévetestek 99.8%, hanem négyzetes, vagy tégla keresztmetszetű.
Hengeres cséve a világ legkönnyebben tekercselhető idoma, gyakran mutatnak be amatőr gép készítők olyan képeket, milyen szépen fekszenek a menetek egymás mellé.
Amikor a test négyzet, vagy tégla keresztmetszetű (is), akkor a sarkok és az egyenetlen feszítési igény igen megnehezíti a menetek jó vezetését. A gépi tekerésnél elég határozott feszítőerő kell, hogy az előző, már felfeküdt menet "megvezesse" a még most érkező huzalt. Ha laza, akkor az egyenetlenség, vagy a sarkos mibenlét miatt könnyen kereszteződés léphet fel. Ha sok a feszítőerő, a cséve el fog torzulni. Ha az imbolygó csévét kiegyenlítem aládugott egyebekkel, a hézag ék formája miatt lesz a csévének olyan része, ami semmire nem fekszik fel, megint mechanikai probléma keletkezhet - huzalfeszítés okán.
Az automatikus, beállított huzal tolás és a vezető görgő távolsága a csévétől, mind sok pepecselést kíván. Aztán az helyett, hogy gyorsan peregjen a tekercselés, kínos időrablóvá válik egy jó tekercs, kimenő elkészítése. Így is élvezem a tekercselést, de bosszant a tökéletlenség.
Elment barátunk, fórumtársunk annyit jegyzett meg a sablon kifúrásáról, hogy a sablont esztergában, központosan fúratja fel. Nekem egy asztalos barátom csinálja és sablonban csinálja, keményfából, de a hiba változó mértékben marad...

Megint egy kicsit félreértettél, én mindig szögletes csöröl beszéltem, de erre nem igen találok jobb kifejezest. Már Alkoto kollégának is irtam, hogy vékony rétegeltlemezböl szoktam a csévetestekhez csömagot késziteni.
Igy van ahogy irod a feszitéssel nekem is gondom szokott lenni, már készitettem több feszitö szerkezetet, de egyik sem jo mindenre. Én csak hobbicelokra tekercselek, igy gyakran az ujjamal feszitem a huzalt, érdekes ott az ember sokkal jobban érzi mikor mennyit kell fesziteni.
A huzalvezetés ugyanugy. Nemrégen találtam egy távolságot a leggyakrabban használt drothoz, igy az most jo, de biztos megint baj lesz ha vastagabb vagy vékonyabb huzal fog kelleni.

Na ja, elnéztem a szögletes csövet...
Pontosan az a helyzet, emlékszem 40 valahány évvel ezelőtt a kézi huzalfeszítés és vezetés kézzel is sima ügy volt. De változnak az idők - is.