A ma délelőtt szorgos munkával telt, a lézeres kivágás helyett most a csigafúró és reszelő került a tevékenységi középpontba.
Most éppen az Unity Coupled V-FET SE hátsó oldala került sorra, a hálózati aljzat/kapcsoló/EMI filter mellett a két WBT-0700 hangszóró csatlakozóaljzat is beszerelésre került.
TJ.

A fűrészelés és fúrás folytatva, így elkészültem a Motorola 1N3913 tipusú diódanégyessel kivitelezett graetz kapcsolásnak a hűtőlapra szerelésével.
A diódáktól a pozitív és negatív kivezetés majd egy 10mm-es ezüstszalaggal lesz megoldva, az energia elképzelhetően kevés veszteséggel jut el a pufferkondikba.

Helyükre kerültek a Black Gate FK 10000µF/80v-os tápegység kondenzátorok, most már megindulhat az energiatovábbítás ezüstszalaggal való kivitelezése.
TJ.

Megtörtént az ezüstszalagok beszabása a diódahíd és a pufferkondik közé, a negatív oldali sínezés megszakítás nélküli továbbvitele, és a későbbi felezése adja meg a GND-t.

Mivel az elmúlt közel 3 hónap alatt nem készült el a korábban betervezett 24 lépéses autotrafós hangerőszabályzó (AVC) prototípusa, így kénytelen voltam egy B tervet készíteni.
A helyettesítésre kiszemelt Tokyo Ko-On Denpa attenuatort kalandos úton sikerült beszerezni, még egy látványos, tömör aluminium gomb is került rá
A B terv precizíós kialakitása egy kis időt még ígénybe vesz, ennek letelte után azonban - érthető módon - végleges A terv lesz belőle.
TJ.

Kiváncsiságból megmértem a TKD 2P65CS ellenállásértékeit az 5/10/15/20-ik lépésnél (A/B oldal):
5 step: 1406,8R/1401,9R
10 step: 5267R/5276R
15 step: 13255R/13279R
20 step: 24,92k/24,98k
Mint látható a "B" oldal kicsit magasabb értékkel, de együtt fut az "A" oldallal, úgy néz ki, hogy ez az eltérés kisebb mint 0,1dB.
TJ.

Pusztán kíváncsiságból (műszaki érdeklődésből) kérdezem, mi alapján választottad ezeket az osztásokat?
Vélhetően sosem fog a végállások közelében funkcionálni, de érdekes lenne az 1, 2, 3, 4 osztás is (mert itt várnám a legnagyobb hibaarányt), valamint én nem állnék meg a végállás 10 %-ánál (25 kR a 250 KR-ból), hanem ebben a tartományban is felvennék néhány mérési pontot.

Ahogy néztem 90 táján árulják. Neked mennyiért lett?

A mérések könnyen megjegyezhető lépésszámoknál voltak, persze lehetetett volna bármilyen más helyen is.
A tapasztalatom az, hogy általában a hangerőszábályzókat kb. 50%-os értékig tekergetjük, az felett nem nagyon.
A tisztán műszaki méréstechnikai kérdésedre - mi van az 1/2/3/4-ik lépésnél? -, majd délután előveszem az attenuatort és átmérem ezeket.
TJ.

Ezzel a mondattal nem tudok mit kezdeni, pontosítást kérek.
Ezt a TKD 2P65CS tipust több évtizeddel ezelőtt forgalmazták, igencsak ritkán van fenn a neten és megkérik akkor az árát. Én egy komplett készüléket vettem meg Japánból, amiben ez az attenuator volt beszerelve...így jutottam csak hozzá.
Amúgy például az Audio Note/Kondo álltal gyártott Ongaku erősítőjében különben ilyen bemeneti szabályzó van.
TJ.

Köszi, a lényeg, a válaszod a kérdésemre kielégítőnek tartom.
ME

TKD 2P65CS attenuator A/B oldalának további mérései.
1 step: 141,12R/141,87R
2 step: 315,3R/316,5R
3 step: 559,8R/560,3R
4step: 942,9R/939,4R
Láthatóan itt a legalsó osztástartományban is tartja a pontosságát
TJ.

Ezek nagyon jó adatok. Én ilyen eszközt még a kezemben sem fogtam, de amikor sztereó potmétereket mértem, mindig a legkisebb elfordulásnál voltak jelentős problémák, amik kicsit tovább fordítva eltűntek. Pl. egy picit elfordítva a tengelyt az egyik csatorna már szólt, a másik még nem.

Ez a TKD 2P65CS nem potméter, hanem egy 41 lépéses attenuator, 65dB leosztással.

Infó itt: https://www.tkd-corp.com/en/products/att/stepatt.html

Azért ha egy kicsit "hunyorítva nézem", és a terminológia helyett a funkcióra koncentrálok, akkor ez is potméter, csak nem fokozatmentes, hanem fix ellenállásokból kialakított megoldás.
Ennél sokkal jobb együtt futás érhető el, de itt is van egy egész sor érintkező, amiknek lehet átmeneti ellenállása (biztosan van), ami akár érzékelhető is lehet(ne) a minimális fokozatoknál. Viszont a Te példányod erre rácáfolt, nagyon jó értékeket mutat.
Az ilyen kapcsolgatós váltásoknál mindig az a dolog rejtélye, mi történik amikor az egyik érintkezőt már elhagyta a csúszka, és a másikat még nem érte el. Lehet tudni ez a konkrét típus milyen választ ad erre a kérdésre?

"Az ilyen kapcsolgatós váltásoknál mindig az a dolog rejtélye, mi történik amikor az egyik érintkezőt már elhagyta a csúszka, és a másikat még nem érte el."

E probléma mechanikailag simán kezelhető.

Illik hozzád ez a reakció, mert ha jól tudom a névadód is melléfogott néhány szakmában. Mint most látjuk a mechanikában sem vagy jártas.
Ez éppen az a probléma, ami mechanikailag nem kezelhető, mert a csúszó érintkező nem érhet egyszerre két egymás utáni csatlakozóhoz. E miatt a váltáskor mindenképpen van egy olyan "üres" tartomány, amikor a csúszka lebeg.
Ez persze lehet rövid idő, de van. És egyáltalán nem biztos, hogy okoz bármilyen zavart, de műszakilag egy labilis helyzet.

De igen, hozzáérhet egyszerre két érintkezőhöz. Ennek a típusnak az angol rövidítése MBB “make before break”.

A negatív mancs az állandó lekezelésedért adtam. Nem vagy Te olyan okos, mint amilyennek tartod magad. A dolog elve az előbb záró, majd nyitó érintkező. Ennek az idejét befolyásolja a billenés erejét-gyorsaságát szabályzó állítható "racsni" a fogaskerék felett. És mint a filmeknél a képkockánál a fül nem érzékeli az átbillenéskori eltéréseket.

Ez a megoldás valóban működhet, de azzal, hogy megoldja az egyik problémát generál egy másikat. Az ilyen átkapcsolás miatt, a váltás pillanatában csökken a teljese lánc ellenállása, ráadásul az aktuális fokozattól függően változó mértékben.
Persze ez is egy nagyon apró probléma, éppen csak súrolja az "említésre érdemes" lélektani határt.

Biztosan nagyon lényeges, hogy ezen elmélet szerint működjön valami... Én mcc-vel értek egyet, amikor azt írta Karesz50 csodás relés hangerő szabályozójára, hogy ő sztereo potit használ...

Emlékeim szerint mcc Khozmo-t használt - de az tönkrement - azután váltott át/vissza potira.
A "csodás reléim" gond nélkül teszik a dolgukat.
Árban: 1 db Khozmo = kb. 330 db SSR.
Elnézést, hogy beleszóltam a nagyok dolgába.

Ilyen apró probléma valóban felmerülhet, de megfelelő arretálással ez csak a váltás pillanatában állhat fent. Egyébként pedig használtam shunt típusú hangerőszabályzót, ahol a bemeneti impedancia konkrétan nagyságrendekkel változik a szabályozás függvényében, de szokásos forráskészülékekkel ez sem volt gond.

Csak kronológiailag: Életem első hangerőszabályzója MOSFET-es volt. 2db kaszkádba kötött 1:16-os multiplexer, valami CD405x, ha jól emlékszem. 256 lépés 0.5dB-nként. Elégedetten használtam is, amíg ki nem próbáltam helyette egy ALPS potit. Na azóta nekem nem szimpatikusak az SSR kapcsolók. A Khozmo ezután jött, még a leges legelső generációs kivitel, shut típusú. Kb. 3 évig bírta. Utána megint ALPS, végül a mostani TKD, ami -emlékeim szerint- hozza a Khozmo hangját.
Persze ez csak egyéni ízlést tükröz

Tudod nekem ezzel az egész perpatvarosdival az a bajom, hogy más témáját szemeteljük vele tele. És vendégségben viselkedni kellene. Egyébként én sem használok ilyet, esetemben más okok miatt. De mi köze ennek tunerman témájához?

Az, hogy ő sem potit használ.
Egyébként mennyivel rosszabb egy rendes poti, mint ezek a cuccok?

Azért nekem ez tűnt fel igazán az Ongaku kapcsán...

1. Le kellene írni, hogy mi tűnt fel igazán
2. Ez a panel egy Audio Note EL34 PP mostanában gyártott erősitőé (Overture)
3. Az eredeti Kondo Ongaku 211 SE egy több mint 30 évvel ezelőtt forgalomba hozott model
4. Abban az évtzedekkel ezelőtti eredeti Ongakuban volt beépítve a TKD 2P65CS attenuator
5. Ebben az Overture erősítőben pedig egy ALPS HQPro RK50 tipusú potenciméter van

Az egyik attenuator, a másik egy potenciométer.
TJ.

Hát ez...

Ez itt OFF
1. A szegecselt forrasztási pontokra szerelés régi technika, a Marantz model 9 elektroncsöves erősítő 1960-ban már így készült.
2. A fotókon látható, általam készített egyedi áramkör ezeknek egy továbbfejlesztett változata, itt már teflon szigetelőgyűrűkön vannak a forrasztási pontok
3. A panel két oldalára pedig úgy vannak az alkatrészek rátervezve (3 dimenzióban), hogy nincs szükség huzalokra, az alkatrészek "point to point" technikával kapcsolódnak egymáshoz a térben
4. A topikban futó Unity Coupled V-FET SE projekt még egyszerűbb, csak néhány forrasztási pontot tartalmaz a minimál konfiguráció okán.
TJ.
ON