Nézegettem az adatlapokat, és hőfok stabilitás tekintetében nincs nagy meglepetés mindegyik valahol a -2mV/°C. A BAS17-ra -1,8mV/°C van megadva, de a sima 1N4148 grafikonja alapján is kb ez jön ki. (KB262 és KB362 -re -2mV/°C/dióda)

A különbség a áramváltozásra bekövetkező feszültségváltozásban van:
BAS17-nél 1mA -> 10mA változás esetén 80mV Uf változás,
ugyanez az 1N4148-nál 110mV.
BAV70-nél 140mV
BAV21-nél 145mV

Ami feltűnt még, hogy a Ur nagyon kicsi a BAS17-nél, valószínűleg nagyon keskeny a PN átmenet, ezzel érik el, hogy a nyitófeszültség kevésbé függjön az áramtól. Azaz a minél kisebb feszültségtűrésű kapcsoló diódák között lehet nézelődni.

Köszi a felvilágosítást. Nem találkoztam eddig ilyen megoldással, ezért inkább kérdeztem.

Ahol fontos hogy a félvezető a lehető legkevésbé melegedjen, vagy nagyobb igénybevételre lehessen használni, ott ez nagyszerű megoldás. Persze feltehetnénk őket a két tápsín potenciálján lévő bordára is, ami a termikus viselkedés terén egyenértékű a földelt kimenetűvel. De az igazi előny amit compozit írt, hogy elmaradhat a VAS fokozat. Ráadásul a tipikusan audió felhasználásra gyártott laterális mosfeteknek source kivezetése van a tokozáson, ezért gyakorlatilag egyetlen műveleti erősítő és egy 2SK1058/2SJ162 párossal, valamint néhány passzív alkatrész felhasználásával építhető erősítő.

Van ennél a kapcsolásnál valami a javítás utáni élesztésnél amire különösen figyeni kell, vagy csak a szokásos? Végtranzisztorok nélkül próbáltam, a hálózati ágban egy soros 100 W-os izzóval. Üres bemenetekkel, hangerőpotik minimumra tekerve. A Q10-11 kollektorellenállásokon 80-85 mV-ot mértem a rajzon szereplő 60 mV helyett. Az egyik oldali clip jelző led egy rövid időre felvillant, aztán átvált a normál üzemet jelző ledre.

Pont a nem túlságosan nagy eltérések miatt kérdés az, hogy miért dönthettek a stabisztorok mellett. Lehet, hogy csak az egy tokban elérhető, többszörös pn átmenet egyszerűsége volt az ok, a könnyű szerelhetőség miatt? Néhány kapcsolásnál arra jutottak más fórumokon, hogy teljesen megállja a helyét a megfelelő számú 4148-ból felépített dióda sorozat is. Nagy kár, hogy az ilyen ritka alkatrészeket is magába foglaló kapcsolásoknál nem tértek ki ezekre, legalább a szerviz dokumentumokban.Néha jó lenne belelátni a tervezők fejébe.

Az a 80-85 mV teljesen rendben van. Ez nem hifi erősítő, nem helyeztek nagy hangsúlyt a végtranzisztorok nyugalmi áramára, mivel nincs is. Valahol 500mV felett kezdenek nyitni a hőmérséklet függvényében, 85mV-on semmiképp nem.
Gyakorlatilag a legfontosabb eltérés a nem földelt kimenetű erősítőhöz képest az, hogy a kimenet a kettős táp közös pontja. Itt kell megmérni a DC feszültséget, és ha az néhány vagy néhányszor tíz mV-tól nem több, akkor mehetnek bele a végtranyók. Nyugalmi áramot nem kell állítani, mert nincs. Igazából ennyi.
Jöhet a hanggenerátor, meg a műterhelés. No meg a szkóp.
Folyamatos szinuszt nem bírnak ezek az erősítők terhelt kimenettel, ezért a gyártó által megadott minimális terhelő impedancia négyszeresét javaslom rákötni. Ha az 4 Ohm, akkor 16 Ohm legyen. Ha lenne burst üzemű generátor, akkor azzal a névleges impedancián is lehetne mérni.
A végtranzisztorok eléggé határon dolgoznak, és bármennyire is azt szeretném ajánlani hogy cseréld ki őket erősebbre, az nem annyira egyszerű. 2SC5200/2SA1943 jelentéktelen előnnyel bír, az MJL21193/21194 pedig ami bár jóval izmosabb, kisebb az áramerősítése, és majdnem tized olyan lassú mint az eredeti.
Amúgy nem írtad mi volt a hiba.

A klip led a meghajtó opampok (U4, U5) kimeneteiről kapják a villanyt. Mivel teljesen tápszimmetrikus az erősítő, nem kellene felgyulladniuk. Így ahogy van izzólámpán keresztül táplálva, végtranyók nélkül a bemenetre jelet adva terhelés nélkül meg kellene nézni mi van a kimeneten. Ha nincs generátor meg szkóp, akkor egy 1 kOhmos ellenállást sorbakapcsolva egy hangszóróval, meg kell hallgatni.

A hiba az volt, hogy a 8 tranyóból 4 totál zárlatos volt (páronként egy). Az egyik emitterellenállása meg volt égve, de csak egy picit nyúlt meg. Na meg az egyenirányító hidak előtti biztosítékok voltak kiégve. A kapcsolási rajz szerinti tranyókat vettem, meg a megnyúlt ellenállás miatt az összeset cseréltem 0,18 ohmosra. 0,22 ohmok voltak benne, a rajzon 0,15 van. A tranzisztorokat beforrasztottam, holnap próba. Köszönöm a segítséget.

Azért én ezt nem értem. Ebben az erősítőben még SOA védelem is van. Vajon mitől ment tönkre? Vonali feszültségre kötötték? Lehet, hogy igaza van Karesz50-nek, hogy ezek a védelmek mégsem igazán jók? Mitől van az, hogy nagy nevű erősítőkről is kérdeznek, hogy hogyan kell javítani, mert némileg szétégett a bele?

A SOA görbe az tiszta. Ebben az erősítőben az a SOA protection vagy mi a fene tulajdonképpen egy visszahajló túláram védelem. A karakterisztikáját rá lehet faragni a SOA görbére, de természetesen a görbe alá be kell férnie a terhelés feszültség/áram tartományának. Ez elméletileg tisztán rezisztív terhelés esetén még meg is oldható, de valós hangsugárzó impedancia és feszültség/áram fázis diagramját megtekintve szinte biztos hogy nem sikerül olyan védelmi karakterisztikája csinálni, ahol a görbe egyik oldalán a SOA, másikon a terhelés által lefedett terület. Ha pedig metszi valahol egymást, akkor jobbik esetben torzítani fog az erősítő, rosszabbik esetben bekövetkezik a meghibásodás.

Karesz is említette hogy a hangsugárzói lemennek 3 Ohm alá bizonyos frekvenciákon, de éppen a napokban olvastam, hogy neves hi-end hangsugárzó 1,9 Ohm minimumot mutat valahol a sávon belül, miközben a névleges impedancia 8 Ohm. Itt biztos be fog szólni az áramkorlát, de hogyan? Korlátozza a kimenő feszültséget akkorára, hogy az áram a megengedett maximális nagyságú maradjon a kimeneti feszültségéhez képest.
Azt tudjuk, hogy a legnagyobb terhelést a végtranzisztorok akkor kapják, ha az erősítőt négyszög jellel vezéreljük ki úgy, hogy tápfeszültség fele nagyságú kimenő szint legyen a kimeneten. Ez a QSC ilyenkor mit is csinál? 4 Ohmos terhelésen mondjuk a táp leesik 70V-ra, a kimeneten legyen 35V-os négyszög jel. Ez kb 300W. Ezt négy tranzisztor próbálja teljesíteni. Ez mondjuk 75W per tranyós. Kicsit több mint 50%, vagyis még bírnia kellene. De 4 Ohmos rezisztív terhelést feltételeztem. Ha nem ilyen a terhelés, akkor eldurranhat az erősítő.

Vagyis, nem sok értelme van a védelmeknek.

Azért van. De nem az ilyen kiélezett elméleti izének. Én a hardcore rövidzár ellen érzek védelmi késztetést, ami jelen esetben azt jelenti, hogy mivel a félvezetők nagyon gyorsan képesek túlmelegedni a csövekhez képest, nem engedhető meg hogy bármilyen fázis állapotban nagyobb disszipációt kelljen elviselniük az adatlap szerinti maximumnak. Természetesen nem a 25 fokos végtelen hűtőfelületre szerelt értéket kell figyelembe venni, hanem egy jól felmelegedett valós hűtőborda és a maximális lapka hőmérséklet különbségét, ahol egy általános 130W-os tranzisztor csak 40-50W disszipációra képes. Mondjuk 4 pár tranzisztor 80W kimeneti teljesítményhez talán elég lehet, és ne mondja senki, hogy drága. Ha egy 600 ezer forintos hangsugárzó párt hajthatunk biztonságosan, akkor nem hiszem hogy gond plusz 10-20 ezer forint extra költség.

Ez pontosan így van. Csak a gyártók nem így gondolják... Végül is, a szervizeknek is meg kell élnie valamiből...
Ez nem kapcsolóüzem, én sose lépném túl a DC SOA-t.

Engem is kérdezgettek anno, hogy a 600W/4ohmos végfokban minek van 8 pár teljesítmény tranzisztor. Ezt az "ügyesebb" mérnökök megoldják 4 párral is és úgy sokkal olcsóbb lehet.
Persze, csak kéthavonta kell szervízbe vinni...

Ennek a doksija publikus? Szepen sorban van minden.

Sajnos elszállt egy vinyóval együtt...
Egyébként a bordák a tápsínek, +/-85V-on voltak. Egy 1800VA-es toroidról működött.

Sokat emlegetjük ezt a SOA görbét. Ameddig mondjuk 2X30V tápfeszről jár a végfok, addig elég a maximális kollektoráram áramot, és a maximális disszipációt teljesítményt figyelni. 30V felett viszont belép a másodfajú letörés. 2SC5242 esetében mondjuk 50V felett. Hidaljuk az erősítőt, mert az opció adott, csak át kell billenteni egy kapcsolót. 2X80V tápfesz, klippelésig kivezérlés, hiszen azért van. Az "A" csatornán megszólal az áram limit, a "B" csatornán még nem, mert az alkatrészek szórása miatt ott még van 1%. Most már nem is fog megszólalni, mert az "A" csatorna csökkenti a kimeneti áramot, ezért a "B" csatorna már nem érzékel túláramot, emeli tovább a félhullám csúcsát egészen tápfeszig. Az "A" csatorna pedig a hangszórón keresztül követi. Természetesen a híres SOA védelem érzékeli az "A" csatornán hogy baj van, ezért minimumra csökkenti a kimeneti áramát. Mondjuk ez legyen 2A. 8 Ohmos hangszórónál ez 16V, azaz az "A" csatorna kimenete 2X80V tápfesz esetén +66V-on van, miközben ő a negatív félhullámot erősítené. Azaz 146V esik a két párhuzamos tranzisztoron, egyenként 1 A áram mellett. Ez kevesebb mint 150W, de ha a SOA görbét megnézzük, ekkora feszültségen fél Ampert sem bír. Persze néhány ms ideig igen, mert rövidesen megfordul a fázis, ugyanis nem DC-t erősítünk, hanem zenét. Ott is lejátszódik ugyanez, csak fordítva. Majd újra és újra. Néhány periódus után valamelyik tranzisztor feladja a harcot, aztán követi a következő. Most felmerülhet a gondolat, hogy hidalt erősítő esetében ha az áramkorlát megszólal, mind a két csatornát egyszerre kezelje. De melyik erősítőben láttunk már ilyet?

Mennyibe is kerül az a 4 pár tranzisztor? A kérdés költői, mivel a tönkrement hangsugárzó kicsit drágább volt. Ekkora tápfesznél a relés védelem sem működik rendesen, esetleg a crowbar. Az viszont viszi az összes tranzisztort, de legalább a hangsugárzó megmarad. Ha van tartalék erősítő, akkor a buli mehet tovább, ha nincs, akkor vége.
Ha viszünk tartalék erősítőt, akkor tulajdonképpen dupla tranzisztorunk van. Ha úgyis cipelni kell, miért nem lehetne egyben. Dupla tranzisztor, dupla tápegység, dupla pufferkondik, fele igénybevétel.

Bár a képen még relé van, de az később már MOSFET-es kapcsolót használtam. Annyira gyors volt, hogy rövidzártól is meg tudta védeni a végfokot, igaz, lineáris védelemmel is kombináltam.

Én is használok mosfetes védelmet egy szobai mélynyomóban, de ez inkább amolyan kísérleti kapcsolás. Nekem a viszonylag kis teljesítmény miatt nem szükséges gyorsan lekapcsolni a kimenetről a hangszórót, de ez 600W körül már alapvető.
Nem akarom offolni a topikot, ezért ha mélyebben belemennénk, át kell majd költözni. Csak alapvető gondolatokat említenék.
Két megoldáson agyaltam. Egyiknél egyszerűen a tápfeszt szakítjuk meg. Ide 85V féltáp esetén elméletileg elegendő a 100V-os fet, mivel a lekapcsolt tápsínt clamp diódával meg lehet fogni. Viszont ezt be kell tervezni az erősítőbe, utólagosan már nem egyszerű aplikálni egy meglévő végfokban.
Másik út a klasszikus soros relé kiváltása. Itt kicsit más a helyzet. Alapvetően a Mosfetek body diódája miatt csak félhullám kapcsolását a használhatóak, azaz két fetet kell sorbakapcsolni, ezért az RDSon kétszereződni fog. Ráadásul ilyen topológia esetén csak a tápsínekhez tudunk clamp diódákat tenni, vagyis a feteknek el kell viselniük a teljes tápfeszt. Jelen esetben 2X85V-ot. A 200V-os fetek RDSon-ja magasabb a 100V-os fetekétől. Amíg az IRF540 44mOhm, addig a 200V-os IRF640 már 180mOhm, ráadásul ebből kettő kell sorosan, ami 380mOhm. Nekem a kis mélynyomó 2X42V-ról ketyeg, oda elég a 2db IRF540.
Nem finomítottam tovább, szerintem fel is tettem (vagy csak akartam) a nyák rajzot a koppanás gátlós topikba.
Úgy gondolom, ha figyelembe vesszük az összes lehetséges állapotot, azaz a hangsugárzó impedancia minimumától kezdve a legnagyobb fázistolású pontig, akkor lefektethető az elvárás. Nem igazán jó, amikor bele-bele szól a hangképbe az áramkorlát. Ez még ha jól is működik, torzításhoz vezet. Itt bukott is a hifi. Az áramkorlátnak nem a tranzisztorokat kell védenie normál működés közben hanem egy esetleges zárlat esetén kell hogy ne a szervíz legyen az első út.

A hangszórókimenetet szakítottam meg 2db sorbakötött IRF540N mosfettel. Teljesen jól működött. Fotoelektromos csatoló vezérelte, így lebegett a kimeneti feszültségen.
Hifiben mindent túl kell méretezni, akkor az áramkorlát nem fog belépni semmilyen üzemi helyzetben sem.

Az ötlet nem rossz, csak az a baj, hogy egy tranyó Rdson, meg egy substrat dióda van sobakötve félhullámonként a hangszóróval. A diódához mit szólnak a vájtfülüek? Meg ahhoz, hogy megnő a végfok belső ellenállása? Hát, semmi sem tökéletes, bár nagy teljesítményekre hangszóró védelemnek tökéletes.

Van 1mohmos Rdson értékű MOSFET is, csak nagyon drága. Ellenben nagyobb DC esetén sem ég meg. Az OMRON G2RL2 relé két párhuzamosan kötött érintkezőjén 2.5mohm átmeneti ellenállást mértem.

Persze hogy van, de ettől még a substrat dióda ott van.

A Primalunában egy mezei Omron G5Q-1A van az anódtápban (455V DC), ez szakítja meg az anódfeszt ha valamelyik végcsőnek a kelleténél nagyobbra nőne az árama. Fogalmam sincs hogyan szakít meg ekkora DC-t, a relé adatlapjában arról sem írnak hogy esetleg gáztöltésű lenne.

A diódát söntöli az Rdson.
Mivel gyakorlatilag két fet van sorbakötve, és egyszerre nyitnak, így mindkét dióda söntölve lesz.

Ugyan ezt kezdtem el írni, de melóban voltam és nem tudtam befejezni a hozzászólást. Viszont az IRF540N szerintem sovány lesz 2X85V tápra. Merev rövidzár esetén lehet hogy csak 85V-ot kell megszakítani, viszont tegyük fel hogy ott van a hangváltó soros induktivitása. Ha egy tápra kiült DC-t kell leválasztani a hangváltóról, mekkora feszültség lesz a feteken?

A relé kontaktusai között az ív csak akkor marad meg, ha az áram elég nagy hozzá, hogy a plazma hőmérséklete megmaradjon. Ha lehűl, nem lesz ionizált gáz ami vezeti az áramot.

A 2 Ohmra tervezett erősítő nem fog zavarba jönni a 4 Ohmos hangsugárzók impedancia menetétől, ez tény. Az erősen teljesítmény függő, hogy ez mekkora költséget jelent pluszban, viszont az esetleges rövidzárat kivéve, szerintem is ez a legjobb megoldás a túlterhelésre. A rövidzár védelmet én a részemről mondjuk nem annyira tartom fontosnak, egy saját célra készített erősítőnél. A dc védelem már sokkal érzékenyebb téma. Nem tudom, hogy egy 200-300 Wattos rendszernél mennyi időnk van arra, hogy a védelem hatásosan meg tudja óvni a sugárzókat. Mi lenne ha dc hibánál egy ütemben megszakadna a hálózati fesz és ezzel együtt rákapcsolnánk a pufferek utáni +- tápot egy kis értékű ellenállásra?

Nem lesz kevés az 540, ha használsz védődiódákat, amik levezetik a +/- tápfeszültségnél magasabb/alacsonyabb értékű feszültséglökéseket.