Hosszú évek óta van egy akkus fúrógépem, ami idejének jelentős részét békésen szunyókálva tölti a polcon. Amikor éppen használni szerettem volna, mindig panaszkodott, hogy lemerült. Ugyan mitől? Egész nap csak henyélt. Mit volt mit tenni, töltőre raktam, én pedig csavaroztam kézzel, vagy fúrtam vezetékessel. Mire feltöltődött, gyakran a munkát is befejeztem, aztán ment vissza polcra, hogy legközelebb megint eljátszhassuk ugyan ezt. Ahogy teltek-múltak az évek, egyre kevésbé bírta szusszal, amikor jutott is még neki feladat. Mostanra eljutott oda, hogy több órás töltés után, üresjáratban hajtva, maximum 1-2 percig forog, aztán már csak halkan sípol. Én pedig eljutottam oda, hogy ezen változtatni kellene.

Eredetileg 8 darab, egyenként 1200 mAh NiCd akku volt benne, sorba kötve. Ezeket a töltő (amiben diódánál bonyolultabb alkatrész nem volt) együtt töltötte, a felhasználóra bízva, mennyi ideig tartson a töltés. Az akkumulátorok állapotát használat közben sem felügyelte semmi, így a túltöltésre, túlmerítésre, memóriaeffektus kialakulására volt lehetőség az évek folyamán. A legnagyobb bajom mégis az volt, hogy sohasem akkor volt hadra fogható, amikor nekem gyorsan szükségem lett volna rá, ezért olyan akkut akartam belerakni, aminek kicsi az önkisülése. Pár éve a NiMh GP Recyko-n elgondolkodtam, de azt nem ekkora áramokra tervezték, mint amit egy ilyen fúró igényelhet. Nemrég rábukkantam a Panasonic CGR18650K típusú Li-ion akkumulátorára, ami az adatlapja szerint 1600 mAh kapacitású és folyamatosan képes akár 30 A-t leadni, ezért úgy döntöttem, hogy belevágok a felújításba.