Nem akartam túlbonyolítani a kapcsolást. Egy mikrokontroller (PIC16F690) hajt meg 1-1 tranzisztor segítségével egy eleve mátrixba kötött kijelzőt. Azért kedvelem ezt a típust, mert nem kell kerülgetni a nyákon a lábakat, és nagyon kis áramra már megfelelő fényerőt produkál.

Itt látható a kapcsolási rajz:

Mivel a berendezés mobil kell hogy legyen, emiatt 9V-os elemről üzemel, így került bele egy 5V-os stabilizátor is. Tekintettel arra, hogy nem szükséges hosszú kábel az érzékelőig, elég egy egyszerű I2C-n kommunikáló szenzor is. Így esett a választásom a DS1621-re. Maradt még 1-2 üres láb a PIC-en, így ráterveztem egy nyomógombot is, a megfelelő fényerő beállítása érdekében. A beállított értéket a PIC természetesen elmenti, így a következő bekapcsolásnál már ezzel indul.

A szoftver rettentő egyszerű. Inincializálja a szenzort, és ciklikusan olvassa a mért értékeket. Mivel a szenzor alapvetően Fahrenheit fokban van kalibrálva, még egy egyszerű rutin is belekerült, ami átszámolja Celsius fokokra. A szoftver oldja meg a kijelző multiplex vezérlését. A beolvasott adatokat digitekre bontja, majd a megfelelő pocízióba érve kiteszi a C portra. Ekkor egy kicsit vár a kijelzéssel, ezt követően lekapcsolja az anódot, és továbblép a következő digitre. A kijelzés idejének hosszát lehet növelni a nyomógombbal, ami egy változóba kerül, ezt az értéket menti el a PIC a belső memóriájába. Induláskor ez az érték természetesen visszatöltődik.

A PIC kimenete nem terhelhető a végtelenségig, ezért a digitek meghajtására BC807 típusú tranzisztorokat használtam. A szenzor bekötését egy 10cm-es, 4 érű árnyékolt kábellel oldottam meg. A kábel végén fityegő szenzorra zsugorcsövet melegítettem, hogy elkerüljem a véletlen zárlatot, sérülést. A 100nF-os kondenzátorok a tápvezetékek hidegítését, illetve a zavarjelek csökkentését biztosítják.