A kondenzátorok egyenáramú
áramkörben elvileg szakadásként viselkednek, gyakorlatilag addig nem,
amíg fel nem töltődnek.

Soros bekötés

Nézzük meg az alábbi kapcsolást:

Megjegyzés: Technológiai kialakításuk miatt a kis kapacitású (pF, nF) kondenzátoroknál mindegy, hogy milyen polaritással kötjük be őket (ez váltakozó áramú áramkörben fontos, mint majd látni fogjuk), de a nagyobb, µF-os és afölötti elektrolit kondenzátoroknál (röv.: ELKO) figyelnünk kell a helyes bekötésre. Ez utóbbi kondenzátoroknál a kapcsolási rajzon mindig feltüntetik a kondenzátor polarítását, de csak a pozitív kivezetést.(Ami lehet egy "+" jel, mint a rajzon, vagy a pozitív fegyverzet megvastagítása)

Tegyük fel, hogy a táp ki van kapcsolva és a kondenzátor is teljesen töltetlen. Próbáljuk meg végigkövetni, hogy mi történik, amikor bekapcsoljuk a tápot.
Először is a táp pozitív sarkától a töltések elkezdenek vándorolni a kondenzátor pozitív fegyverzetébe, ahogy az töltődik, áram keletkezik. Ugyanekkor a táp negatív sarka R ellenálláson keresztül elvonja a negatív fegyverzetből az elektronokat, tehát jobb oldalt is áram keletkezik. Habár a dielektrikum miatt el van szigetelve a két fegyverzet egymástól, a töltődésváltozásuktól kialakult két áram miatt olyan, mintha a kondenzátor ott se lenne, vagyis kezdetben a kondenzátor rövidzárként viselkedik.

Ahogyan a pozitív fegyverzetben gyülekeznek az elektronok, illetve a negatív fegyverzetben kiürülnek, a fegyverzetek és a tápfeszültség sarkai között folyamatosan csökken a feszültség. Ennek megfelelően csökken a két áram is, vagyis a rövidzárból egy egyre növekvő ellenállás lesz a kondenzátor.
Ha a pozitív fegyverzet egyenlő potenciálra jut a pozitív sarokkal (tehát megtelik elektronnal), illetve a negatív fegyverzet egyenlő potenciálra kerül a negatív sarokkal (kiürülnek az elektronjai), akkor feszültség hiányában áram se fog folyni, így a kondenzátor szakadásként fog viselkedni.
Így tehát az R ellenálláson eső feszültség kezdeti
pillanatban megegyezik a tápfeszültséggel (mert a kondenzátor nem áll ellen az áramnak), és a kondenzátor töltődésével arányosan az R ellenálláson eső feszültség csökken.Ha a kondenzátor feltöltődött, R ellenálláson nem esik feszültség.
Grafikonon ábrazolva az R ellenálláson eső feszültséget az idő függvényében ezt kapjuk:

Most csináljuk azt, hogy kiszedjük az áramforrást és a helyét rövidrezárjuk:

Ugyebár most van egy kondenzátorunk, amelynek pozitív fegyverzete feltöltődött a volt generátor pozitív sarkának megfelelő potenciálra, negatív fegyverzete pedig a negatív sarok potenciáljára. Tehát gyakorlatilag a két fegyverzet között ugyanakkora feszültség van, mint ami a tápfeszültség volt. És most a két fegyverzetet egy ellenállás beiktatásával összekötöttük. Minthogy a töltések a semlegességre törekszenek, a két fegyverzet között áram indul meg, vagyis a kondenzátor áramforrásként fog viselkedni. Érdemes megjegyezni, hogy a kondenzátor pont fordított irányú áramot hoz létre, mint a generátor, hiszen amelyik fegyverzetbe eddig befolyt az áram,
abból most kifelé fog folyni és fordítva. Hogy a kondenzátor mennyi töltést tudott felhalmozni (mennyi ideig ad áramot) a kapacitása mondja meg. Ennek megfelelően újra a fenti karakterisztika lesz elmondható az ellenálláson eső feszültségről, csak most az áram a másik irányba folyik át rajta.

A cikk még nem ért véget, lapozz!