Az indukciótörvény

Gyakorlatilag a fenti szabály fordítottja, habár ez egy teljesen más jelenség. A változó mágneses tér körül villamos tér keletkezik. Ezt hívjuk indukálásnak. Tehát ha egy vezeték körül - amelyben nincs áram - megváltozik a mágneses mező, akkor a vezetékben áram keletkezik (a vezeték két végpontján meg feszültség). Ha pedig egy tekercsben változik meg a mágneses mező, akkor ugyanez jóval erősebben, a hurkok számával arányosan jelentkezik. Változó mágneses teret előidézhet pl. az is, ha a tekercsben egy állandó mágnest mozgatunk.
Az indukált feszültség annál nagyobb, minél nagyobb a mágneses fluxus időegységre eső változása. (Magyarán szólva minél gyorsabban mozgatjuk a mágnest a tekercsben, annál nagyobb áramot kapunk.) A mágneses fluxus változását DF jelöli, amely Dt idő alatt következik be.

u = _ DF
          Dt

Ahol u az egy hurokban indukált feszültséget mutatja. Egy tekercs esetében ez annyiszor nagyobb, ahány hurok van:

u = _  N * DF
             Dt

Feltűnhet, hogy ott van a képletben egy mínusz előjel. Ez azért van, mert nem mindegy hogy a változó mágneses mező az növekvő vagy csökkenő térerősséget jelent.
Ha a mágneses fluxus (pozitív irányban) nő, a keletkező indukált feszültség negatív.
Ha a mágneses fluxus (pozitív irányban) csökken, a keletkező indukált feszültség pozitív.

Összefoglalva eddigi ismereteinket az alábbi szabály mondható el, melyet Lenz-törvénynek hívunk:
Az indukált feszültség által létrehozott áram mindig olyan irányú, hogy a saját mágneses tere a fluxusváltozást akadályozni próbálja.
Magyarul az indukált áram is - ahogy azt az előző fejezetben láthattuk - létre akar hozni egy mágneses erőteret, ami ellentétes irányú az őt létrehozó erőtérrel.

A cikk még nem ért véget, lapozz!