Amint azt az elején említettem, nagyon sok magnót küldtem az örök vadászmezőkre, amíg az ideális alanyt megtaláltam. A szempontok a következőek voltak:

• a magnóban mindenféleképpen kell lennie felvétel funkciónak, legyen az akármilyen primitív is, elvégre gitárhangot kell csak felvennünk vele, amelynek nem kell hifi minőségben szólnia. Mivel csak egy sávot használunk, lehet mono is
• nagy segítség ha a magnóban van mikrofonbemenet, vagy beépített mikrofon, hiszen ez jelszintben nagyon közel áll az elektromos gitáréhoz, és minimális átalakítással használható is
• a mechanikai résznél csupán annyi feltétel van, hogy legyen még annyi hely, hogy egy plusz lejátszófejet be lehessen eszkábálni
• végül, de nem utolsósorban: a méret. Amikor ilyen anakronisztikus projektekbe vágja az ember a fejszéjét, akkor nagyon nehéz a funkcionalitás és a praktikusság közti arany középutat megtalálni. Ritchie Blackmore ugyan megengedhette magának, hogy egy orsós magnót használjon visszhangnak a gitárjához, de biztosan nem neki kellett felcipelnie a színpadra. Az én esetemben tehát a diktafonok és a kisebb kazettás magnók voltak az egyetlen járható út.

Egy adok-veszek oldalt böngészve kiszúrtam hát ezt a magnót:

Dokumentáció nem lévén, annyit sikerült megtudnom az eladótól, hogy egy nyelvtanulásra szánt eszköz, még egy angol nyelvleckét tartalmazó kazettát is kaptam mellé. A gombok a megszokottak: felvétel, lejátszás, gyorspörgetés, megállítás, valamint a “pillanat állj”. A készüléket úgy alakították ki, hogy vakok is kezelni tudják, a jobb oldali misztikus gombok mellé még Braille-írás is került, ezek azonban nem csinálnak semmit... Jött vele egy kis dugasztáp is, meglátjuk majd, hogy mennyire lesz zajos vele.

A “Speed” funkciónak nagyon megörültem, hiszen az elég ritka és remélhetőleg nem kell bajlódni a motorvezérelő áramkör építésével sem. Mint az később kiderült ez a potenciométer csak lejátszás közben működik, nekünk pedig pont felvételkor fog kelleni...

A magnó másik felén egy fülhallgató kimenet kapott helyet, egy mikrofon bemenet és egy távkapcsoló csatlakozás társaságában. A két kapcsoló különösebben nem fontos, a funkcójukra nem is igazán sikerült rájonni.

Gyorsan szét is szedtem a szerkezetet és máris előkerült a mechanika:

Hát, az igazat megvallva, nem egy Nakamichi. Jó kis univerzális kínai mechanika, a dolgát kiválóan teszi, nagy meglepetésemre nem is nyávog. A törlőfej egyszerű állandómágnes, amint azt az olcsó magnóknál megszokhattuk. Mivel jó sok a műanyag benne, ezért könnyen alakítható és minket most csak ez érdekel. Evezzünk hát tovább, a következő részben a mechanikát és a kazettát fogjuk átszabni egy kicsit