3/2 - A nap hőjének segítségével

A lemezek szárításának sok módja létezik, ezek közül talán a legegyszerűbb a napon történő szárítás. Ez persze nem azt jelenti, hogy kiteszem a napra és kész, ennek is megvan a maga módszere. Nincs szükség hozzá sok eszközre, csupán egy kartondobozra és egy kis fekete temperára.

A lényege természetesen az, hogy a fekete doboz elnyeli az általunk látható összes színt (ezért is látjuk feketének), ezáltal nagyon fel tud melegedni. A jó benne az, hogy még egy igazán meleg nyári napon sem nagyon megy 70 °C fölé a hőmérséklet, ha rendesen szellőzik a doboz. Továbbá az is feltétel hogy ne legyen semmilyen lyuk, amin a napfény be tud jutni, mert ez idő előtt tönkretenné a lakkréteget. Tegyünk valamit a doboz aljára, pl. kis henger forrasztóón, és erre tegyük a lemezt. Ez két okból is jó: nem fújja el a szél, ha esetleg megfeledkeznénk róla, valamint mivel a széle nem ér a doboz aljához, nem fog odatapadni.
Csak akkor tegyük ebbe a dobozba száradni, ha már nem túl folyós a lakk, mivel elég nehézkes pont vízszintesen letenni, továbbá, amikor felemeljük onnan, ahol fújtunk, akkor össze-vissza folyhat a lakk. De ha valaki mindezt meg tudja oldani, akkor hajrá!

Én például ebben szoktam szárítani:

Most biztos azt gondoljátok, hogy ez a módszer csak nyáron működik, pedig nem. Télen is lehet használni, csupán annyi a különbség hogy az ablak helyett a radiátorra/kályhára kell tenni. Viszont ekkor számolni kell azzal, hogy büdös lesz a szobában. Egyébként bármilyen doboz alkalmas erre a célra, nagyon gazdaságos, viszont van vele egy kis probléma: csak egyoldalas NYÁK -okhoz használható biztonságosan.
 

3/3 - Egyszerűen különféle dobozokban

Talán ez a módszer a legegyszerűbb, bár itt a leghosszabb a száradási idő. Erről nem akarok oldalakat írni, itt csak annyi a lényeg, hogy mikor már nem túl folyós a lakk, akkor áttesszük egy szimpla dobozba, jó alaposan (fénymentesen) bezárjuk, és 20 °C -nál melegebb helyre tesszük (pl. az ágyad alá, ha nem bánod a büdöset). Kb. 24 óra alatt szépen megszárad, hátránya csupán annyi, hogy míg a kemencés módszernél a lakk kicsit folyóssá válik, nagyon szépen elterül, itt ez nem áll fenn. Tehát ha valamit fújásnál elrontottunk, akkor száradás után meg lehet látni. Természetesen itt is nagyon fontos a vízszintes tárolás, hogy a lakk egyenletesen száradjon meg. Ez tulajdonképpen ugyanaz, mint az előbb, azzal a különbséggel, hogy ezt "bedobjuk" valahova száradni oszt jóvan .