Először is vásárlással kezdtem a sort, a kivágott bútorlapok összeszerelése előtt. Két ragasztó, és egy tubusos glett, épp elég lett. A ragasztóból a végére maradt egy fél tubusnyi. Hogy minek kellenek ők? A bútorlapok illesztéseit ragasztani a csavarozás előtt, meg ezzel tömítettem ki belül a széli részeket. Kellett, hisz' csak dekopírfűrészem van, és az bizony nem vág szépen.

Az előlapi elrendezés felrajzolása folyt itt éppen. Azt néztem, mi, hogyan legyen. A dobozolás összerakásáról nem sok kép készült, mivel koszos munka. Nem akartam ennek kitenni a fényképezőt.

Így már egyből ezt az állapotot tudom bemutatni, ami a képen van. A szubcsövekhez a csővel a róla elfogyott fólia után ajándékoztam meg magam, kapóra jött, mint amúgy szemétre való lom. A csövet úgy lehet egyenesen körberajzolni, hogy egy ponton egy jelölés, rajzolok, és egy egyenes papírcsíkkal körkörösen mellé kell tekerni. Majd, ha stimmelnek a papírszélek, akkor körberajzolás és vágás. A dobozt gipszkarton csavarok, ágydeszka, és gyümölcsös, eldobható fadoboz háromszög keresztmetszetű merevítései tartják egyben. No meg a szálerősített ragasztó.

 Persze közben az apró-cseprő dolgok is elkészültek, mint az előlapi potméteres panel. Alulemez csiszolás, fúrás-faragás. SONY emblémát biggyesztettem rá, valamint az ellenállásokat kicseréltem később tekercsre.

Közben jól be is vásároltam, a fújós festékek nagyon nem válltak be. Erre kiszórtam a pénzt, előfordul az ilyen baleset, mínusz háromezer...

Végül a többszöri csiszolás, glettelés, piszmogás után a doboz készen állt a festésre. A láz, az mindig visz előre, nem is a végeredményért, hanem az építés, az alkotás láza ez. Hogy itt semmi nem lett méretezve? Ez igaz, mindent csak úgy "ess hasra" csináltam, meg ahogy kifutotta az anyagból. Képes voltam talpig feketében csiszolni a fehér glettet és utána még csodálkoztam is, miért mentem át "hóbagolyba".

Három-három keménygumi lábat kaptak a dobozok. A három láb a legsatbilabb, és nem érzékeny a felületi eltérésekre.