A bekapcsolás után a lefut egy egyszerű kijelző teszt (minden szegmens látható), majd elkezdődik a normál működés. Alapesetben, mint az a képen is látható, "Szoba" és "Kollektor" feliratok jelennek meg a kijelzőn, valamint az azokhoz tartozó hőmérsékleti értékek. A kontroller elkéri a szenzoroktól a hőmérsékleti értéket és eldönti, mi legyen a kimenetekkel. A továbbiakban sörkollektorhoz igazítom a magyarázatom, de természetesen mindenki arra az eszközre kell értelmezze, amelyiket vezérelni akarja.

Az alap: Ha a szoba hőmérséklete kisebb, mint a kollektoré, a relé meghúz, kiegészítve az alábbi három feltétellel:

1: A szoba hőmérsékletéhez tartozik egy hiszterézis. A relé meghúzása csak akkor következik be, amennyiben a szoba hőmérséklete kisebb, mint a beállított hőmérséklet, mínusz a hiszterézis. Ez a sűrű kapcsolások elkerülése érdekében van beépítve a programba.

2: A két szondához egyszerre tartozik egy differencia érték. A relé csak akkor húz meg, ha a két szonda közötti különbség nagyobb, mint a beállított érték. Erre a felesleges bekapcsolások elkerülése miatt van szükség. Nyílván nem érdemes elindítani a kollektor ventillátorát, ha a két érzékelő közti különbség csak 0,1 °C.

3: A két szondától érkező adatok mindegyike értelmezhető (nincs CRC hiba).

A riasztás kimenet aktív, ha valamelyik szonda magasabb vagy alacsonyabb hőmérsékletet érzékel a beállítottaknál. A DS18B20 szenzor elvileg -55 és +125 °C közötti hőmérsékletet tud mérni. Ha a kapott érték valamelyike kívül esik a tartományon, a program -55, vagy +125 °C -ra módosítja a kapott adatot. A riasztási kimenet előbb lesz aktív, az ugyanis -50 és +120 °C közötti értékre adható meg.