Egy készülék kezelőszervei, úgymint: kapcsolók, potik, nyomógombok, sőt a visszajelző ledek is vagy a fő (egyetlen) panelen vannak, vagy egy külön „FRONT” panelen. Ez utóbbi az előlapi panel, amely a valós mechanikai előlap mögött lapul meg. Anyaga lehet alumínium, textilbakelit, vagy akár fa is. Ennek a külső felére kerül a „smink”, vagy mostanában inkább skin-nek hívjuk, ami nem más, mint egy grafikai kinézet, dizájn.

Ha nekiállunk egy új készüléket „gyártani”, ne feledkezzünk meg arról, hogy amikor műszerdobozt vásárolunk hozzá, akkor optimális méretűt vegyünk (ne pár centin spóroljunk). Persze csak akkor, ha gyárit akarunk, és nem mi rakunk össze egyet.
Lehet, hogy most sokan azt gondolják: „Még nincs is meg a gyerek, de már a ruháját szabjuk?”
Igen! Ugyanis nincs annál rosszabb, mint amikor egy alulméretezett dobozba kell belepréselni az elkészített elektronikát.

Mi is határozza meg, hogy mi az optimális?

1. A készülékünket energiával ellátó transzformátor, vagy kapcsolóüzemű táp mérete
2. A fő- és kiegészítő panelek (I/O, LCD kijelző, hétszegmenses kijelző, ...) várható méretei, azok elhelyezési módja
3. Az előlapra (hátlapra) kerülő kezelőszervek, csatlakozók áttekinthető, logikusan felépített elrendezéséhez szükséges felület mérete

Erről legegyszerűbb egy szabadkézi rajzot készíteni, majd ott megsaccolni. Az alábbi rajzon (szemléltetésképpen) egy szabályozható tápegység terve látható:

Ezután az elrendezési terv (és persze a kapcsolási rajz) alapján megtervezzük a nyomtatott áramköröket, legyártjuk, beforrasztjuk az alkatrészeket...
Most ugrok az időben oda, ahol már a doboz is megvan, benne az elektronika. Jöhet az előlap.

A vázlatrajz alapján, ismerve (lemérve) a pontos méreteket, leülhetünk a számítógépünk elé, és kedvenc rajzprogramunkkal (PaintBrush ) megtervezhetjük előlapunk kinézetét.
Hogy hogyan is, azt a következő fejezetben mutatom be.