Végre nekiállhatunk testet adni alkotásunknak, jöhet a kétkezi munka! Ebben a fejezetben inkább a képek beszélnek helyettem, persze némi kis magyarázó szöveggel. A megtervezett előlapot először csak fekete-fehérben nyomtatom ki (úgynevezett kefenyomat), hogy leellenőrizhessem a méreteit, arányait. Meg ugye, spóroljunk a színes tintával.

A végeredmény ilyen lett:

Mivel minden rendben, íme ugyanez színesben. Itt már megtörtént a nagyoló körbevágás, és a fotó kedvéért rátettem a lamináló fóliát:

Majd a lamináló fóliából kivágtam egy kisebb darabot. A nagyoló vágáshoz képest picit kisebbet:

Ezután összekészítettem a „melegszendvicset”. Asztalnak bármilyen sík felület megfelel (nálam a konyhapult), rá egy soklapos reklámújság, biztosítva némi rugalmasságot, s védi az asztalt a magas hőtől. A maradék papírt félbehajtva védőaljat,  és fedőréteget képezek az előlapnak, illetve a lamináló fóliának:

A rétegeket egymásra hajtom, ügyelve arra, hogy ne csússzanak el. Ezután az előmelegített vasalót (120-150 fok körül, a képen láthatóan a fele fölött egy kicsivel van a hőfokszabályozó) 15-20 másodpercre ráhelyezem. Semmi nyomkodás, meg simogatás. Hagyom, hogy átmelegedjen az alatta lévő réteg. Ezt követően viszont finoman elkezdem simogatni, kis nyomóerőt is kifejtve. A technika megegyezik a nyákvasalással. Ezt még úgy 10 másodpercig csinálom - és kész is!

Levéve a vasalót, ilyesmit kell látnunk (a fedőlapba belenyomódva az alatta lévők élmintája):

Ezután már csak annyi a dolgunk vele, hogy hagyjuk szépen, magától kihűlni. A dolgon segít, ha teszünk rá mondjuk egy sima aljú lábast.

Izgatottan várjuk, hogy milyen is lett.  :nezze: Utolsó fejezet.