A bootloader:

Ennyit bevezetőként. Nézzük az első áldozatot, ami az előre gyártott Bootloader firmware lesz. Azért ez az első, mert kényelmessé teszi a fejlesztést majd nekünk, és a többi cikkben arra építek, hogy ezen már túlvagyunk. Ebben a fejezetben azt próbálom meg bemutatni, hogy mire és hogyan lehet használni a Microchip USB bootloader firmware-t. A segédlet végére remélhetőleg mindenki tudni fogja, hogyan használja a saját fejlesztéseihez ezt a funkciót. A nem Windowst használóktól előre is elnézést kérek.

Mi az a bootloader?

A bootloader egy olyan program részlet a mikrokontrollerben, aminek a segítségével a lefordított programkódot mindenféle programozó eszköz nélkül, jelen esetben USB-n keresztül tudjuk egy megfelelő PC-s szoftverrel beprogramozni a vezérlőnkbe. Tehát a bootloadert csak egyetlen egyszer kell beégetni a PIC-be és utána már az USB-kábelen keresztül lehet a többi programletöltést végezni. Lássuk hogyan is működik ez a gyakorlatban.

Miért jó ez nekünk?

Egyrészt ha usb-s programokat írunk, akkor fejlesztés közben nem kell fel-le huzigálni a kábelről az áramkört, csak egy gombbal bootload módba tesszük és mehet rá az új kód. Másrészt, ha kiadjuk a kezünkből amit csináltunk, akkor a felhasználó is tud szoftvert frissíteni magának, ha kellően a szájába van rágva hogyan kell.

Természetesen az első programozáshoz szükség lesz egy 18F4550-et programozni képes programozóra, és egy szoftverre hozzá, amivel ismeri ezt a PIC-et.

Például: ICD2, Pickit2, JDM némi módosítással, legegyszerűbb esetben LVP programozó kábel stb. Én Pickit2-t használtam hozzá.