Ez így van, és ha eljött a gyártó részről a rettegett hárombetűs kifejezés (LTB), akkor lehet tempósan áttervezni a kártyát úgy, hogy visszafelé kompatibilis legyen, amúgy meg minimum jobb.

Nyilván lehet, de ennek igen nagy az ára. És sajnos nem minden termékre lehet az ilyesmit rendszeresiteni ( pl a telefonokra aligha, de TVkre, computerekre, fehér elektrotechnikára sem, lásd a hütöfogantyut, lámpakapcsolot, pántokat, PC kapcsolot stb).
Söt nem ritkán ez a fejlödes kárára megy, ha pl kötelezve van a fejlesztö már 10-15 éve kifejlesztett alkatrészeket használni. Emlékezzünk csak hogyan tüntek el a TTL meg A CMOS ICék a mai elektronikábol. Ma már tünöben vannak a klasszikus tokozásu tranzisztorok. Mit fognak majd 5-6 év mulva kezdeni a szervizekben, ha egy nagy kondi, DIL IC, tranzisztor stb tönkre megy? Beforrasztani egy SMD-t, frissen gyártott lábakkal?

Míg a nyugati (eredetű) gyártmányokban hódit az SMD, addig az '"echte'" kínai visszatért a "lábasjószághoz". Azt legalább könnyű cserélni.

Azzal is valaha milyen gondok voltak.
Sok korai berendézesböl lehetetlen volt kicimbálni a lábakat, mert a lyukak olyan szükek voltak,,hogy az IC lábak erövel lettek bepréselve. Ha meg sikerült öket kibánaászni akkor jött a lábakkal a furat galvanizácio is.
Kaptunk 3 amerikai berendezést amik évekig müködtek igy senki sem igen piszkálta mi van bennük. Amikor elromlott az egyik vettük észre, hogy a füzet méretü NYAK lap még ont sem látott. ( a másik kettö meg szépen forrasztva volt). Átforrasztottunk minden lábat és azonnal megjavult minden.

'70 - '73 között az NDK-ban dolgoztam. Ónfürdő hullámon forrasztották a paneleket.
Egyébként nekem is sok gondom volt azzal, hogy javításkor az alkatrész hozta a furatgalvánt.