Ha leszámolod az eredeti primer menetszámát még a bontás előtt, akkor az kb. pont jó 55..75kHz-re is, ugyanis az eredeti menetszám 25kHz és kb. 50%-os pwm kitöltéshez van méretezve.
Amúgy nagyobb frekvencián valóban kisebb menetszámok kellenek, a 42 menet is "hihető" érték.

Figyelmetlen vagy és nem olvastad el az adatlapot. A frekevenciát te állíthatod be egy ellenállással, úgy ahogy neked tetszik. 20kHzen semmit nem érdemes járatni, max 20 éve. Használj olyan 60-100kHz-et, az már emberi.
Természetesen skori cikke alapján a számolás jó és a 42 menet az kiindulásnak tökéletes lesz.

Igaz, elnéztem. 80K ohm ellenállást néztem nem pedig 18K-t. 18K ohm-al már elvileg 80kHz a frekvencia ezért 40 menetet jött ki.

Ma esti "főzőműsorom" főfogásai. (A két kicsi flyback trafót leendő flyback-kísérleteimhez szedtem szét)

Nézd meg, milyen típusúak a magok. Ha esetleg találnál TDK PC47 anyagút, akkor feltétlen szólj.

Sajnos nem látok rajtuk érdemi jelölést. A két nagy (ETD-39 szerű) magon 40LF jelölés van, de semmi egyéb. A többi nincs is megjelölve. Ezek egytől egyig PC táp trafók voltak, gyanítom, hogy nem raktak beléjük túl jó vasakat. Mindenesetre ezzel a kis főzőcskézéssel utat nyitottam magamnak kísérleti szinten a ZVS felé (már amennyire kb. 100kHz-ig lehet ezzel kísérletezni.. szabályzatlan esetben valószínűnek tartom).

A magok felső határfrekvenciája környékén több tulajdonság szélsőértéket mutat, köztük a permeabilitás. A legegyszerűbben úgy tudnád tesztelni, hogy tekersz pár menettel egy próbainduktivitást velük, sorbakötsz velük egy ellenállást, majd az egészet egy jelgenerátorra kapcsolod, feltéve, ha a jelgenerátorod fel tud menni legalább 1MHz-ig. Ekkor felveszed az ellenálláson esü feszültséget a frekvencia logaritmusának függvényében. A feszütlségből tudsz áramot számolni, valamint abból a tekercs impedanciaáját, és abból induktivitását. Az induktivitás arányos a permeabilitással.
Azt fogod tapasztalni, hogy egy jó nagy szakaszon konstans, majd kicsit megnő, aztán meg rohamosan zuhan. Ökölszabály szerint a maximum pont frekvenciáját leosztod kettővel, addig tart a lineáris szakasz, szóval addig használhatod a magot.

Ha úgy lesz időm, megcsinálok pár ilyen mérést, és az jutott még eszembe, hogy a fojtó toroid magokkal is meg kellene ezt csinálni. Legalább a hozzám hasonló "bontósoknak" lenne némi támpont.
Még egy gyors kérdés: rezonáns trafónál hogyan és milyen mértékben változik a szórási induktivitás légrés esetén a légrés nélküli értékhez képest?

A szórt induktivitásra a légrés nagyon kicsi hatással van.
A szórt induktivitást úgy is modellezheted (ha jól emlékszem ezt mgé ekkold mondta itt korábban), hogy arra a részre, ahol a rövdrezárt szekunder van, oda légrést képzelsz. Ebből amodellből következik hogy ahhoz az elképzelt, több mm légréshez képest ez nem jelent sokat.

Na most jön az, amikor én szorulok segítségre. Persze nem csak kérdezek, hanem közben le is írok, hogy akit érdekel, az tanuljon.

Elkezdtem bújni a teljeshidas ZVS topológiákat, itt a fázistolásos (UCC28950) és a felső oldal fix kötlétsi tényezőjű, alsó PWM topológia szimpatikus (INTERSIL IC-k).
Kezdetben a kérdésem a fázistolásoshoz intézem. Itt kétféle kapcsolási átmenet létezik.
Az egyik kapcsolási átmenet, amely a közvetelenül az áramirányváltás előtt történik, melynek során egy rezonancai zajlik le a primeren soros induktivitás (ami kár lehet a szórt induktivitás) és a félhíd pontja zajlik le. Így ennek az átmenetnek ideje ezek alapján fix.

A másik típusú kapcsolási átmenet, amely a teljesítményátvívő szakasz után történik, és melynek során a félhíd áttöltődését a primeren éppen folyó áram végzi. Ez az éppen átfolyó áram a szórt induktivitásból adódik, ennek az energiája (0,5*L*I^2) töltődik át a FETek kapacitásába.

Na ezek után belátható, hogy az első kapcsolási átmenet lényegében a teljes terhelési tartományban ZVS-ben tartható, azonban az utóbbi kis terhelések esetén eltűnhet, amikor nem folyik elég primer áram, ahhoz hogy az áttöltést elvégezze.

Kérdésem, miért van az hogy az UCC28950 application notejában, az első kapsolási átmenet ZVS jellege is eltűnik kis terhelések esetén?

Az látszik, hogy a második kapcsolási átmenete ZVS jellege szélesíthető, ha növelem a szórt induktivitást.
A szórt induktivtitás növelésenek azonban határt szab az, hogy amikor a primer feszültség megváltozik, akkor az áram irányváltása lassul a szórt induktivitás miatt. Ez az időátmenet kitöltési tényező-veszteséggel jár, ami miatt nagy terhelések esetén nem tudunk kellő energiát juttatni a túloldalra.

Modern (kis kimeneti kapacitású, de nem romló Rdsonú) FETek alkalmazásával szélesíthető a ZVS tartomány, anélkül, hogy a szabályozási tartomány csökkenne?

Még egy kérdésem lenne, de ez más tészta, ez most a félhíd.
Szerintetek lehetne -e burst-mode-ot alkalmazni az IRS27951S konverter esetén?
A Fairchild hasonló IC-i (amiket persze sehol nem lehet kapni sajnos...) képesek erre, és ezzel a >500W tartományban, ahol a mágnesező áram nagy veszteségeket okozna, jelentősen csökkenthetők lehetnének az üresjárati veszteségek.

Gondoltam arra, hogy egy második optocsatolóval rövidrezánám a Ct lábat, ezzel sleep-módba kapcsolna az IC, azonban ekkor soft-startal indulna újra, így a soft-start frekvenciának és a max frekvenciának egyenlőnek kell lennie, hogy ez ne okozzon fennakadást.

Érdekes amit írsz. Fogok kísérletezni vele. Most tudtam meg, hogy kell értelmezni az adatlapon a permeabilitás diagramot.
Ez a mért jelleg, és az Al alapján jobban be lehet határolni milyen anyag lehet.

Persze a kísérleti módszer arra jó, hogy a permeabilitás által határolt maximális frekvenciát megkapjuk.
Ezen kívül tudni kell azt, hogy a magveszteségek a frekvenciával rohamosan nőnek, de ez az indukció csökkentésével kontrollálható.
És itt jön be az, hogy nem azért használunk más magot, mert ez nem bírná a magasabb frekvenciát, de a másik kisebb veszteséggel tudja.

Utolag rájöttem hogy teljesen hülyeség amit kérdeztem hogy PC tápból inventert készíteni majdnem lehetetlen.

Most új tervel álltam elől. Egy 300W-os 30V szimetrikus tápot készíteni.
A tervemben az áll hogy egy atx ic vezérelne két azonos tulajdonságú trafót.

Életképes lehet a tervem?

Erre én is gondoltam.. hogy egy dolog az indukció csökkentése.. viszont úgy meg nagyobb primer- és szekunder menetszám szükséges, a járomkeresztmetszet meg korlátos, ami a párhuzamos szálak számát is korlátozza.. meg szerintem az ésszerű szórási induktivitás értékek miatt is többet kell kísérletezni.
Egyébként annó a PC vasakra hasból azért is vágtam rá a max. 100k-s üzemet, mivel nekem 70k-n 0,15T-val 40 fok körüli hőmérsékleten ketyeg a vas. Sokat nem lehet tőlük várni, az tény.. viszont az ilyen mindent kipróbálni akarós csókáknak, mint én, kísérleti nyúlként relative low-cost megoldás
[OFF]Egyébként a bontott FET-jeimet is megvizsgáltam, miután kicsit nagyobb látószögem lett a témában: amiket használtam a ZCS tápomban (2SK2746), kb. IRF740 szintű FET-ek, szóval visítva még elmennek. Van pár 5N50, 9N50 ill. 7N60 FET-em is, ezek kapacitás-értékekben kisebbek (Coss ~100pF), viszont RDS_ON-ban 1 ohm körüliek, és 5, 7, ill. 9A-esek, ill. a TO-220F tok miatt 40W körüli max disszipációjuk bekorlátozza használhatóságukat.. bár szerintem 100-150W-ig megállnák a helyüket. Valamint vannak ST gyártmányú, W16NB60-as FET-jeim is, egy pár, valamint W20NB50. RDS_ON-ra ezek elég jól néznek ki, 16 ill. 20A-esek, viszont pl. a Coss kétszerese az IRF740-ének. ZVS-ben meg ésszerű mágnesező induktivitás mellett viszonylag nagy holtidő kéne neki. Bár 60-70kHz körül, szabályzatlan ZVS-nek lehet megállná a helyét..

Üresjáratban amikor a félhídban a fet kikapcsol akkor a mágnesező áram folydogál csak a körben, ennek értéke alig csökken mivel nem kapcsolunk negatív feszültséget a trafóra. Ez a mágnesező áram tölti a félhíd kapacitásait tápfeszültségig illetve a másik félhídban nulla alá.

MINDEN esetben ezt a lassú áttöltődést használjuk ki a ZVS kapcsolásra. A soros induktivitás nem kulcsa a működésnek.

A félhídre transzformált eredő kapacitások értéke és a DT pontos beállítása a kulcsa a ZVS működésnek.

Tegyük fel, hogy a DT=400ns, megfelelő félhídra transzformált kapacitásnál a ZVS határán a primeráram éppen hogy át tudja tölteni a félhidakat mire bekapcsolna az átellenben levő fetpár. Így gyakorlatilag 0V DS feszültség melett kapcsol be és 0 a kapcsolási veszteség.

Amint nő a primer áram úgy egyre kevesebb idő kell az áttöltéshez így továbbra is megmarad a ZVS üzem.

Viszont ha csökken a primer áram akkor az áttöltődés kitolódna 400ns-on kívülre és nemhogy nem lesz ZVS üzem még a Hard Switch üzemnél is nagyobb igénybevétele lesz a félvezetőknek mivel a félhidak meg vannak pakolva ZVS kondenzátorokkal.

Emiatt szokták azt csinálni, hogy betesznek egy jókora légrést a trafóba, hogy üresjáratnál is legyen akkora mágnesező áram ami a 400ns-on belül áttölti a félhidat.
Sajnos ilyenkor jönnek a problémák, hogy nagyobb lesz az effektív primer áram (+statikus veszteség), nagyobb trafó réz veszteség....

Egy kommersz ZVS tápban így alakulnak a dolgok.
Viszont!

Van egy DELAYAB-CD lába az IC-nek, itt jön be a turpisság.
Csináld azt, hogy alacsony értéken tartod továbbra is a mágnesező áramot és akkor amikor csökkenő terhelésnél közelednél a ZVS határhoz, avatkozz be a DELAY bemeneteken úgy, hogy kitold a DeadTime-ot addig míg az alacsony primeráram át nem tölti a félhidat.
A dolog magával hoz egy problémát mégpedig bekorlátozódik a kitöltési tényező, de ez nem baj mivel alacsony terhelésen úgy is alacsony a kitöltés.

Természetesen az előbbiekben a fetek bekapcsolási folyamatát írtam le. Kikapcsolásnál kicsit más a helyzet.

Ott olyan gyorsan kapcsoljuk kis a feteket amilyen gyorsan csak tudjuk. Tehát izmos fetmeghajtást kell alkalmazni.

Ez amiatt van mert tegyük fel 400ns a feszültség emelkedési idő. A FET kikapcsolásánál a veszteségek a tki x Idrain x Uds szerint alakulnak. Akkor a legkevesebb a kikapcsolási veszteség ha Uds a kikapcsolás befejezéséig minél kevesebbet emelkedik.
Tegyük fel 50ns a fet kikapcsolása. 400ns alatt érné elé a félhíd a +320V-ot így 50ns alatt csak az 1/8-t éri csak el azaz 40V-ot.

Sajnos ha nő a primer áram tegyük fel 200ns, a félhíd feszültsége a fet kikapcsolásáig már 80V-ig emelkedik, tehát belátható, hogy azért Ennél a tápnál is lesznek kikapcsolási veszteségek.

Nagyon értdekes, ugyanis például ez az Intersil doksi és az UCC28950 adatlapja teljesen máshogy írja. Itt nincs egyáltalán szó a mágnesező induktivitás áramáról.

Az INTERSIL-nek vannak nem fázistolásos ZVS teljeshídjai, ahol a felső FETek fix 50%-al, míg az alsó fetek PWM-ben mennek, ott a "voltage-mode" tápoknál megemlítik lehetőségként a mágnesező áram növelését, azonban itt az UCC28950-nél a "current-mode" vezérlés miatt megkövetelt, hogy a mágnesező induktivitás ne legyen alacsonybab egy bizonyos értéknél.

"...avatkozz be a DELAY bemeneteken..."

Vagy ami ennél korrektebb megoldás, ha a következő tranyót csak akkor kapcsoljuk be, ha áttöltődtek a ZVS kondik. Tehát figyelni kell a tranyók feszültségét. Valamennyi terhelőáram ( mondjuk mágnesezőáram ) akkor is kell, mert különben nem töltődnek át a kondik. Viszont különösen nagy teljesítményeknél lehet vele nyerni a hatásfokban.

Így van. Ebből látszik, hogy ( ebből a szempontból ) ideális lehet a trafós gate meghajtás. Bekapcsolásra elég ha lassú, kikapcsolásra viszont lehet nagyon gyors!

Sziasztok.Lenne eladó kapcsolóüzemű tápegységem.Szerintetek merre kezdjem el a hatékony eladást??Egyébként 24v-osak 10-5-2.5A-esek.Omron és phoenix contact.Válaszokat előre is köszönöm

Talán az apróhirdetésben

Sziasztok!Lenne 1 olyan kérdésem, hogy van 1 régi dc dc konverterem ami 12 ből csinált 230V 300W ot és kéne valami kapcsolás amivel az ellenkezőjét tudnám művelni annyi változtatással hogy 230 ból csináljon nekem +- 50V ot .Gondolom ha a 230 as felére kapcsolgatnám az egyenirányított 230 at akkor a frekivel játszva akimenő feszültséget is betudnám állíttani nem?Köszi szépen mindenkinek..Petikee

Bocsi, de én azt javasolnám, hogy először tudd is meg mi fán terem a kapcsolóüzemű táp, mert a kérdésed nagy tudatlanságra vall.
Miután nagyjából tudod, hogy mit szeretnél, akkor mi is tudunk majd segíteni.
Ajánlom olvasgasd Skory oldalát a rezonáns tápokról, valamint cimopata cikkét a rezonáns tápokról, mivel szerintem nagyjából ez felelne meg annak amit nagyjából szeretnél.
Ezen kívül még ajánlom nézd át a következő topológiákat: flyback, push-pull, mert esetleg ezek nyújthatnak még megoldást.
Miután az elméleti alapokkal nagyjából tisztában vagy, már jobban tudsz majd kérdezni.

Ok Köszike

Azóta sokat olvastam, gondolkodtam, számoltam és arra jutottam, hogy 53 menet lenne a legideálisabb. Így 6,03 Volt/menet jött ki. 320 Volttal számoltam, jól tettem? Gyárilag a trafón 42 menet volt: 21 közvetlen a csévetesten majd a szekunderek és legfelül szintén 21 menet. Több menet tudtommal nem baj, sőt jobb mivel kevésbé fog melegedni a vasmag a kisebb indukció miatt.

Ha jól emlékszem te a mini rezonáns tápomat csinálod, ahol meg van írva hogy mekkore szórt induktivtiás kell, ami emlékezeteim szeritn elég nagy (80-100uH), szóval pont ezért az általad leírt tekerési mód nem célszerű, mivel az jó csatolsát, és így alacsony szórt induktivitást eredményez. Várhatóan osztott cséve alkalmazásával fogsz elérni kellő szórt induktivitást.

Igen azt csinálom. Megmértem mielőtt szétbontottam a trafót és 8-10 uH volt a primer. Nyilván a "még annál is szorosabb" csatolás miatt. Osztott cséve alatt a laza csatolást érted? Én arra gondoltam.

Mindenképpen laza csatolást kell alkalmazni.

Ne 320 V-tal számolj. hanem 150-160V-tal.