Araszos, fél kilós feszítőim vannak. M10 menettel

Sziasztok!

Otthoni felhasználásra szeretnék megbízható inverteres hegesztőt venni. Kettőt néztem ki eddig, de nem tudom, megéri-e a drágább. Az a vi funkció sosem lenne használva, így inkább a Pocketpower 170-at venném, viszont annak kicsit gyanús az adatlapja. Állítólag 160 A-t tud leadni 19 A áramfelvétel mellett, amit nem hiszek, de szóljatok, ha tévedek. Szempont, hogy egy kerítést végig lehessen vele varrni, ne kelljen 10 percenként kikapcsolni.
És végül a két link:
https://inverteres-hegeszto.arukereso.hu/iweld/arc-160-mini-p332413747/#termek-leiras
https://inverteres-hegeszto.arukereso.hu/iweld/gorilla-pocketpower-170-80pocpwr170-p243073861/
Előre is köszönöm.

Maximum a téma peremén fér el, de mégis ide illik leginkább.
Arra keresek oktató/bemutató jellegű videót, hogyan kell szakszerűen szerelni, a mellékelt kép szerinti hűtőbordát és a rugós rögzítő lemezt egymáshoz. Feltételezem valamilyen pattintós módszer van erre, de még nem csináltam ilyet. A Fischer cégnek számos ehhez hasonló rugós megfogási ajánlása van, de a tényleges szerelési módról nem találtam információt.
Éppen ilyen érdeklődéssel nézném a bontás hivatalosan ajánlott módját is. Amikor a sor valamelyik elemét kell kiemelni a többi bolygatása nélkül.
Esetleg kell-e hozzá valamilyen külön eszköz, célszerszám, készülék?
Végül azt is szeretném tudni, hogy a bontott rugós lemez felhasználható-e újra, vagy azt minden esetben cserélni kell?

Szia!
A gépeknél a Bi (bekapcsolási idő/%) értéktáblázatot nézd meg,ahol egy bizonyos áramhoz a legnagyobb %-ot adták meg az alkalmasabb a folyamatos üzemre.Használj jó minőségű 2,5mm elektródát és egy Bi:100-120A/100% géppel hegeszthetsz egész nap.Én ekkora árammal és 2,5mm elektródával traktort építettem-hegesztettem.
Ez csak az én véleményem,hallgass meg másokat is.

...az meg micsoda?

Tedd elé a határozatlan névelőt, és vedd el a szünetet. Akkor értelmet nyer (fonetikusan, mert talán W-vel jobb lenne).

Ja igen, awi. Jogos, és bocsánat.
Gyorsan gépeltem, meg elnéztem a w-t is. De tök jó, hogy erre itt szigorúan odafigyeltek, nincs az, mint sok más helyen.
Amikor itt-ott olvaso, hogy asszinkron motor, feláll a szőr nekem is a hátamon.
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást

Köszi! Azt gondoltam, valami újfajta, korszakalkotó funkció...

Nem hivatalos és videót sem tudok hozzá, de elmondom én hogy szoktam az ilyet.
Bepattintás: a Te képeden nézve felülről lefelé, ugyanakkor a borda irányába is nyomva ugrik be
az erre a célra kialakított vájatba. Kiszedésnél én kisméretű vízpumpa fogóval szoktam kiemelni.
A rögzítő vájat közelében fogom meg a lemezt és a függőleges tengelye mentén csavaró mozdulatot végzek. Visszarakás néhány alkalommal biztosan lehetséges, amíg a vájat széle nem
sérül jelentősen. Amikkel nekem volt dolgom, ott nem volt ezzel probléma.

Köszönöm a választ. Nem tudom mennyire vagy grafoman, de jó lenne egy magyarázó ábra, vagy bármi ami segítene tisztábban látni. Sajnos nem értem mire gondolsz a "...felülről lefelé..." mozgatással, mert ilyen irányban szinte nulla a mozgástér. A borda irányába lehetne nyomni, arra van szabad irány, csak itt meg az erő miatt aggódom egy kicsit, mert az üregbe is be kell pattintani és közben a majdani szorítóerőt is le kell küzdeni.
Elvileg ma már a kezemben lesz, és hátha azonnal megvilágosodok ahogy meglátom milyen is valójában.

Ettől a két idézettől semmivel nem lett nagyobb az egyébként nulla méretű függőleges irányú mozgástér.
Mellékeltem egy oldalnézeti képet. Ezen látod, hogy közvetlen fölötte van egy lamella, ami gondolatom szerint kizárja a függőleges irányú mozgást.
De ne zárjuk, hogy félre értek valamit, ezért kértem további ábrás segítséget.

Ezen az ábrán már jobban látható, hogy ennél a bordánál nincs függőleges mozgástér.
A lényeg, hogy a lehetőségeid szerint neked kell a célszerszámot kialakítani. Ha van olyan fogód ami átéri a bordát, az jó lehet berakáshoz, kiszedéshez pedig néhány milliméteres acélból hajlított
eszközt kell csinálnod. Sajnos ez elkerülhetetlen, nincs rá egységes recept, a borda alakjától, méretétől és a paneled beültetettségétől függ, milyen megoldás lesz jó.

Köszönöm.

Én nem erőltetném.
Levenném a bordát az összes alkatrészről, és a megfelelő cseréje után visszatenném.

Nem kötözködés képpen, de a határozatlan névelő az az egy. Az a, az a határozott névelő.

Visszagondolva; ezt egy megfelelő méretű csavarhúzónak a szorító és tranzisztorfül közötti elfordításával sikerült megoldani.

Nekem az a gyanúm, és valami hasonló kivitellel a tapasztalatom, hogy ezek egyszer használatos rögzítések, mert nem lehet onnan sérülés nélkül kiszedni a lemezt, és/vagy a rugóerő is csorbát szenved. Plusz feszegetés, egyebek, ettől egy mezei csavar is sokkal többet ér. Azzal csak 1 probléma van, nem lehet előtte magas alkatrész mert nem fér oda a csavarhúzó, vagy pedig fordítva kell betenni, hogy a csavarok feje hátul legyen, elöl meg oda ér egy lapos fogó vagy villáskulcs.

Többszörös tapasztalatból mondom, az említett "mezei csavar" az kb. semmit sem ér. Attól bármilyen megoldás jobb. A félvezetőt éppen ott nem szorítja, ahol az szeretné a hőt átadni.

Azért ez így indoklás nélkül még véleménynek is kevés, inkább csak egy nagy lófütty. Feteket, IGBT-ket néha odáig szoktam melegíteni, hogy már az egész rendszernek jön a szaga, 1 méterről lehet érezni (olyan alumínium-hővezető paszta-szerű majdnem égett szag), miközben semmi bajuk a félvezetőknek, pedig az erre a célra kialakított lyukban, az egyetlen 3-as csavar fogja. Ki kell próbálni nem a levegőbe kell beszélni.
A legkisebb tápegységtől a hegesztő inverterekig szinte mindent csavaroznak gyárilag, és lám működnek éveken át... Még a saját készítésű inverterem is már vagy 10 éve, pedig annak eléggé alul méreteztem a hűtését, volt hogy mérve elérte a 76 fokot a borda.

Nem is tudod milyen mélyen egyetértek ezzel az állításoddal: "Ki kell próbálni nem a levegőbe kell beszélni."

Én nem tudom, hogyan csavaroztad eddig oda a tranzisztorokat a hűtőbordához de nekem még ebből problémám nem volt. Kivéve akkor, amikor hibásan méreteztem és nem jó helyre kerültek a furatok, a lábak a hűtőbordától ehúzták a tranzisztort.

A rugós bepattintós rögzítő egyszer használatos mutatvány. Annó lelkesen bontottam sok ilyen panelt, soha nem volt jó a leszorító erő szétszedés és újra összerakás után.

Ha nem megy a csavarozás de van hely és opció is a csavarhoz, használj extra leszorítót: Bővebben: Link.

Minőségtől függ, hogy egyszer, vagy többször használható. Alapvetően nem arra tervezték, hogy többször legyenek feszegetve, de nekem amivel dolgom volt az bírta strapát, a borda is meg a lemez is. Utóbbi gyakorlatilag jó minőségű rugóacél volt. Amúgy meg saját készüléknél mindenki a lehetőségei szerint oldja meg, nekem munkahelyi feladat miatt (gyártásközi javítás) nem volt választási lehetőségem. Annál a típusnál gond nélkül ment a szét-összerakás.

Pontosan úgy van ahogy írod, nekem sem volt soha gondom a csavaros felfogatással. Amikor a helytelen tervezés párosul a szintén helytelen kivitelezéssel, na akkor jön létre a képen is látható dolog, hogy a toknak csak egy apró része fekszik fel. Ezért is kerülendőek ezek a szilikon alapú vacakok, mivel rugalmas, eleve nem lehet egyenletes a felfekvése. Érdekes módon, csillámnál, vagy közvetlen felfogatásnál nincs ilyen, párhuzamos marad a tok a bordával.
Meg ami még ehhez hozzá szokott jönni hogy a furatok távolabb vannak, de a lábakat nem hajtják hozzá, gondolják a csavar majd azt is elintézi, és a lábak folyamatos húzóerőt fejtenek ki a felfogatásra. Az alkatrésznek, meg a lábainak úgy kell állni, hogy az simán, könnyedén behelyezhető legyen a furatokba, miközben már fel is fekszik a bordára, párhuzamosan.
A szűk furat galvános nyákoktól szoktam még agybajt kapni. Eleve szűkre méretezik a furatot, meg még benne van a galván is, és az alkatrészt úgy lehet csak befeszegetni a helyére. Ilyenkor fogóval össze szoktam nyomni kissé a téglatest keresztmetszetű lábakat, hogy akadály nélkül a helyére lehessen tenni.

Megérkeztek a bordák és a rugós szorítók is. Még nem csomagoltam ki, de fogok vele játszani, és ha kialakul valamilyen véleményem akkor elmondom. Ez a rugós felfogás nekem is újdonság, láttam már ilyet, de még nem használtam.
A saját furaton való felfogásban rejlő anomália, véleményem szerint nem lehet vita tárgya. De abban egyetértek veled, hogy az esetek zömében ez is elegendő. Viszont ennek okát nem a felfogási mód jóságában látom, hanem abban hogy távol esik a valós terhelés a maximumtól. Ha a terheléssel közelítünk a határokhoz, akkor már élet-halál kérdés lehet a hűtési mód.
Természetesen bármilyen felfogási módot is választunk az alapvető mechanikai feltételeknek teljesülni kell, tehát az semmilyen szinten sem elfogadható ha a lábak nem engedik a tokozást felfeküdni, vagy deformált a hátlap, vagy -amit többször tapasztaltam TO247-es tokozásnál- a műanyag öntés nem lehet kijjebb 1-2 tized mm-el mint a fém-hátlap.

Konkrétan TDA7294-es végfokozat IC-nél számos saját, és ezzel egybecsengő számos más felhasználói tapasztalat is megerősíti, hogy csillám szigeteléssel + saját furaton való felfogással képtelen a tokozás a bordának kellő mennyiségű hőt átadni. Ezért született 2 alternatív megoldás is, ahol az egyiknél csillám nélkül kerül az IC egy hűtőtönkre, majd ez a tönk kerül szigetelve a bordára (én is építettem ilyet de nem tetszett), és a másik lehetőség egy átfogó kengyel használata, ahol marad a csillám, de a tokozást szorítja a kengyel. Ez a megoldás nálam sokszorosan bizonyított, ezért hajlamos vagyok elfogadni a jóságát.
Egy másik szintén saját tapasztalat az SMPS-II labortáp áteresztőinek szerelése volt. Itt gondosan követtem a tervezői ajánlást, és sorba mentek tönkre a félvezetők. Aztán mivel nem volt vesztenivalóm, a meglévő konstrukcióba beraktam két szorító lemezkét, amikkel pontosan ugyanabból a szériából származó félvezetők, a mai napig kifogástalanul működnek.

Rajzoltam egy ábrát arról, miben látom a különbséget a saját csavaros, és a leszorítós felfogások között. Ha az F1 erő szorítja a tokozást a bordához, akkor a hőnek kb. a piros nyíllal jelölt úton áramlik a nagyrésze. Ezzel szemben ha az F2 erőt alkalmazzuk, akkor a zöld nyíllal jelzett (rövidebb) úton távozhat a hő nagyrésze. Kritikus esetben számíthat ez a különbség.

Üdv, a rugós felfogatás elsősorban a szerelést, gyártást könnyíti meg és teszi gyorsabbá és olcsóbbá. Nagy darabszámnál van jelentősége. De az alább látható rajz igaz, egy hangyabokányival jobban hűthető a chip.

A rugós szorításnak akkor is jelentősége van, amikor nem csinálnak rendes vastagságú felfogató fület, pl: TO-220SG tokozás Ezt rendesen nem tudod hűteni a csavaros felfogatással, maximum arra jó, hogy a rezgés miatt rögzítve legyen.

Jogos a felvetés, ez kimaradt a szórásból. Ilyen esetben nincs is más lehetőség.

Alkotó, abban igazad van, hogy F2 helyen szorítva a tokot a bordára jobb hűtést lehet elérni, de az SMPS-es képeden látszik, hogy a FET-ek lába nem függőlegesen áll, hanem a borda súlya miatt mintha húzná el a bordától a FET alját. A borda rögzítését a NYÁK-ra meg nem látom. Ez is lehet oka az elégtelen hűtésnek.

A jó hűtéshez a bordát rögzíteni kell a NYÁK-ra és a FET-eket csak a bordára csavarozás után beforrasztani. A lábat meg inkább messzebb meghajlítani, hogy az is inkább nyomja a FET alját a borda felé. Ha a borda és a NYÁK külön életet élnek, akkor biztosan nem elég a fülön az 1db csavar.

Lehet ezt ragozni, de ha egy technológiával 100 emberből 3-nak van baja, 97-nek meg nincs, akkor nem biztos hogy a technológia a hibás.