Osztom a nézeted. Sosem öregszünk meg...
MI? Úgy legyen!

Van benne igazság. A LENCOCLEAN nekem segített, csak egy a baj: Később nem lehet eltüntetni utána a lemezről a száraz lejátszásnál többszörösére megnövekedett zavaró sercegést. sem mosással, sem a LEMEZŐR-el (Bőrradír), semmivel. Már csak nedvesen játszhatók le.

Magam is használok nagy felbontású digitális zenei anyagokat, mivel mindenhez már nem férek hozzá hanglemezen. "Óriási előnye" ezeknek az analóg felvételekkel szemben, hogy egyetlen fillért sem kell értük kiadni, olcsón tárolhatóak és bárki számára elérhetőek a világhálón.
Azt mondjuk azért nem hiszem, hogy a kiadóknak ez lett volna az eredeti szándéka amikor kitalálták a digitális adathordozókat, sokkal valószínűbb, hogy csak újból szerették volna eladni ugyanazokat a felvételeket más és más formában...
Volt aki rá is harapott, és megvett mindent újra CD-n, de akkor jöttek az újabb formátumok...
A többség aki LP-t hallgat nem süket, csak másként viszonyul a konzerv zenéhez, mint Te.
Örülök neki, hogy haladsz a korral. A tarokkos barátaim még Téged is megelőznek, ők már kizárólag Spotin hallgatnak zenét, na nekik magyarázd el a felbontásbeli különbségeket...

Természetesen lehet hallani a tűzajt, csak kit mi zavar jobban. Egy koncerten is mindig akad aki köhög, nyikorgatja a székét, mégis van tábora (aki meg is tudja fizetni). Épp fentebb írtam, hogy én szerettem a Melodija lemezeket, pedig érzékelhetően nagyobb volt a sustorgásuk, mint a magyar lemezeknek. Viszont szerintem zeneibben szóltak, mert nem mahinálták agyon a hangmérnökök. Hallgatok CD-t is, de ott épp a sterilitás zavar némileg. És van olyan flamenkó CD-m, amit jól hallhatőan két már kopott LP-ről készítettek. Mégis az egyik legjobb CD-m, mert a zene viszont nagyon jól szól róla.

A digitálisan rögzített anyagoknak van egy óriási előnye, azon túl hogy a rögzített hanganyagnak a minősége ma már messze jobb, mint bármelyik analóg rendszeré.
Nem romlik a minősége, akárhányszor is hallgatod meg. Még az unokáid is ugyanazt hallják majd, mint a nagyapjuk fiatalon.

A szalag lemágneseződik, átmágneseződik, nyúlik, és idővel használhatatlanná válik.
A lemez barázdái kopnak, a mikroméretű kvarc szemcséket a tű belepréseli a lágyabb műanyagba úgy, hogy semmiféle tisztítás azt onnan ki se tudja mosni.
És ez a romlás folyamatos, a lejátszások számával lineárisan nő.

Tehát ha csak nem a vitrinben tartja az ember a drágán megvásárolt darabokat, és a borítót olvasgatja, akkor bizony egy idő múlva silány minőségű termékek gyűjteményének lesz a szomorú gazdája.