Fórum témák
» Több friss téma |
Fórum » Alapismeretek (tranzisztor)
Az áram és a feszültség irányával kapcsolatban eddig számtalan érdekesebbnél érdekesebb teóriát olvastam itt a HE oldalain. Ha nem veszitek kioktatásnak, akkor elmondanám a helyes értelmezést némi történeti háttérrel megvilágítva, s ezzel egyben szeretném le is zárni ezt a sok viszontagságot megélt problémát.
Az áram irányának a pozitív töltések mozgásirányát nevezzük, még akkor is, ha az adott anyagban ténylegesen nem a pozitív töltést hordozó részecskék mozognak, hanem a nemgatívak. Fémekben a negatív töltéssel rendelkező elektronok mozognak, tehát az áram iránya ellentétes az elektronok mozgásirányával. Elektrolit oldatokban általában mindkét töltésű ion vándorol, az áram iránya a pozitív ionok mozgásirányával egyező, a negatívak mozgásirányával ellentétes. Félvezetőkben még bonyolultabb a helyzet a töltést hordozó részecskék mozgásirányát illetően, de az áram iránya továbbra is a pozitív töltések mozgásiránya. Az áram iránya tehát pusztán egy megállapodás, fizikai szempontból teljesen érdektelen, hogy milyen részecskék mozognak. Egy hasonlattal lehetne ezt megvilágítani. 10 széket körbe teszünk, és ezekre ráültetünk mondjuk 5 embert. Tapsra minden ember egy hellyel jobbra ül. Ekkor mondhatjuk azt, hogy az emberek "áramlási iránya" jobbra mutat, a székek "áramlási iránya" pedig balra. Ha nem akarunk mindig körülírásokba bocsátkozni, illetve szeretnénk elkerülni a pontatlan fogalmazásból eredő félreértéseket, akkor megállapodunk abban, hogy áram iránya alatt mondjuk a székek áramlási irányát nevezzük. A fizika történetében ez pont így volt.A fizikusoknak még fogalmuk sem volt arról, hogy vannak-e töltést hordozó részecskék az anyagban vagy nincsenek, úgy képzelték, hogy valami folyik, ami felelős az elektromos jelenségekért, de, hogy ezek részecskék-e vagy valami más, arról lila sejtelmük sem volt. Elég csak arra gondolnunk, hogy Faraday, Ampere, Volta, Galvani és még sokan mások mi mindent tudtak már az elektromosságról a XVII.-XVIII. században, amikor még arról sem tudtak, hogy van-e molekula vagy sem. Utóbbi kérdés is csak a XX. század első évében dőlt el, Einstein elméleti munkája adott olyan mérési módszert, amellyel lezárható volt a molekulák létezésének vitája. Az elektron mint részecske felfedezése és a pozitív töltésű atommag felfedezése jóval későbbi fejlemény volt. Visszatérve az elektromosság kezdetére: kb. ie. 600-ban a miletosi Thales már említést tett az elektromos állapotról. A gyapjúval megdörzsölt borostyánkő magához vonz apróbb tárgyakat. A borostyánkő görög neve élektron, a felfedezett furcsa állapotot ezért elektromos állapotnak nevezték. Később felfedezték, hogy a papírral dörzsölt üveg is hasonló tulajdonságot mutat, de - mai szóhasználattal élve- ellentétes előjelű elektromos állapotot nyer. A kétféle elektromos állapotot sokáig gyanta-elektromosságnak (borostyán) és üvegelektromosságnak nevezték. Amikor kiderült, hogy az elektromos állapoton kívül van valami mennyiség is, amivel mérhető az elektromosság mértéke, akkor kezdtek beszélni pozitív töltésről és negatív töltésről. Így az előjeles számok összeadási szabályának megfelelően lehetett számolni az érintkező elektromos testek végső elektromos állapotát. Ez még inkább bevált, amikor az elektrolízis során a kivált anyagmennyiségeket kezdték vizsgálni. A pozitív és negatív töltés elnevezése teljesen önkényes volt: Lichtenberg 1777-ben (!) az üveg elektromos állapotát pozitívnak, az élektron, vagyis a borostyánkő töltését negatívnak nevezte, és ezt a megállapodást a világ elfogadta, minthogy teljesen mindegy, hogy melyik neveztetik pozitívnak és melyik negatívnak. A fizikában következetesen a pozitív töltések sorsát követjük, s minden fogalmat a pozitív töltések szempontjából fogalmazunk meg. Így például a feszültség iránya az az irány, amely irányba viszi az elektromos mező a pozitív töltéseket. Itt továbbra is ugyanaz a gondolat érvényes, mint az áram irányánál: nem érdekes, hogy ténylegesen milyen töltésű részecskék mozognak, mert a kétféle töltés ellentétes irányban mozog (gondolatban, mint ahogy a székes példán láttuk), ezért minden olyan kérdés, amely igényli az áram vagy a feszültség irányának megnevezését, helyesen és következetesen válaszolható meg. Technikai áramirányról a műszaki egyetemeken beszélnek, ennek is történeti okai vannak, de ők is tudják, hogy ennek az ég adta világon semmi értelme sincsen. Az áram iránya tehát nem lehet vita kérdése, ez a megállapodás már megtörtént. Ha pedig valaki egy új anyag vezetési tulajdondágait kutatja, akkor természetesen tudnia kell, hogy milyen részecskék mozoghatnak az anyagban, és ezek előjelük szerint milyen irányban fognak mozogni adott elektromos mező esetén, de nem fogja átírni az áramirány definícióját! Köszönöm a figyelmet!
Szerintem lehet pusztán elméleti síkról indulni, de sok gyakorlati tanácsot meg kell hallgatni, gyakorlati szakkönyveket kell olvasni, és akkor szkóp nélkül is elég sokmindent megért az ember. Sőt, úgy majd kevesebbszer termelnek füstöt az alkotásai.
webgeneral: Kérdezték már tőled, hogy általában mire használod a visszatérési értéket? Mert arra egyszerűbb válaszolni. Amúgy ide talán a földelt emitteres erősítő rajza illene. (Csak a tranzisztor, a generátorok, meg a kollektor-ellenállás.) Majd felrakom, ha lesz időm.
Visszatérési érték.
Vedd hozzá, hogy nem mind1 milyen tudással rendelkezik az akinek magyarázod. Én kb annyit értettem eddig hozzá, mint az aki anno C64-es Basic-el próbálkozott max 15-20 soros programokkal. Ilyennek már el lehet magyarázni miért is jó, hogy vannak függvények és mire is lehet használni a visszatérési értéket. Én anno óriási felfedezésnek éreztem amikor rájöttem mire jó a GOSUB utasítás és a RETURN párja. Sokáig nem értettem (10 évesen), hogy mi a fenének miért nem elég a GOTO. Így remélem érthető, hogy mire voltam kíváncsi.
Jó jó. Én csak arra akartam rávilágítani, hogy nem kell csodálkozni, ha ködös válaszokat kapsz. Mert a visszatérési értéket is a helyzettől és típustól függően használod ezer dologra. Ha egy kapcsolást megnézel, nem biztos, hogy könnyen megfogható feladata van egy alkatrésznek, így megmondani, hogy valami általában mire jó, elég nehéz.
De itt egy példa: Legyen egy NPN tranzisztorunk, és egy zsebtelepünk. A (+) sarkot kössük egy izzóra, az izzó másik sarkát a kollektorra, az emittert pedig a (-) sarokra. Az izzó nem világít. De ha a bázisra az emitterhez képest pozitív feszültséget kapcsolunk, megindul a bázis-emitter körben az áram (ez a bázisáram), aminek a mértéke olyan, mintha a bázis és az emitter közt a tranzisztoron belül egy dióda lenne (mert van is). Ennek az áramnak a konstans-szorosát fogja a tranzisztor átengedni a kollektorán és emitterén át. A konstans pedig az áramerősítési tényező (béta). Tehát ha a kollektoráram elég nagy, akkor az izzó világítani kezd. Így lehet kicsi árammal nagy áramot szabályozni, vagy kapcsolni. Persze az nem mindegy, hogy mennyi a béta értéke, hogy hogyan kapcsolsz feszültséget a bázis és az emitter közé, és persze a kollektoráram sosem lesz nagyobb, mint amit az izzón keresztül kivehetsz a telepből. A tranzisztort gyakorlatilag így használjuk, csak mindig másra, más körítéssel. Csak ezalapján azért ne kezdj kísérletezni, mert még nem is esett szó a BE dióda viselkedéséről, és néhány következményről.
Ilyesmire gondoltam
 .Régen robotot akartam építeni az lpt porton keresztül vezérelve. Az elve nagyon egyszerű lett volna, ha jól emléxem kb 8 dolgot tudtam volna vezérelni mivel a motorok két irányúak így max 4-et. Addig jutottam, hogy bedugdostam ledeket a lyukakba és pascalban megcsináltam egy progit amivel szép fényjátékot sikerült produkálnom,. Ha jól értem akkor oda kellene tranzisztorokat kapcsolnom (megfelelően) és akkor tudnám vezérelni a 4-12 voltos motorjaim meg ilyeneket... Amúgy az elv egyszerű: 12V aksi+Laptop+valami tok+kerekek+motor+webkamera A laptopon WiFi amivel akár távolról is lehet vezérelni. Programozó lévén a szoftver nem okoz gondot, de az a kis vezérlés..... Lehet, hogy nyitok egy topicot ennek....
Hát, durván úgy lehetne. Bár az LPT port közvetlenül használva elég szűkös. Mostanság inkább mikrovezérlővel csinálnak egy irányító modult, aztán azt LPT, COM, USB, vagy ethernet porton át utasítgatják. A nehézségi sorrend kb ez.
Új topicot viszont szerintem ne nyiss. Össze lehet ollózni a meglévőkből. Idézet: „....miért nem elég a GOTO” De ugye ma mar nem hasznalsz GOTO-t? 
De csak azt, imádom a goto-t sőt még cimkéket sem használok, hanem sorszámokat.
Amúgy szerettem assemblerben programozni még a c64-es időszakban még mindig a fejemben van a memóriatérkép jórésze, de azok az idők elmúltak sajnos. Ami most van az kb olyan, mint az olajválság előtt. Pazarlóan bánunk a processzorokkal és a memóriával stb...
Khm! Az még hagyján, hogy új téma, de hogy már a 3. oldalon OFF-oljátok...
 
Most olvastam egy könyvben:
Idézet: „A tranzisztor réteghőmérsékletének emelkedése a bázis-emitter feszültség csökkenését idézi elő, ezzel a munkaponti áram növekedését okozza.” Valaki el tudná mondani, hogy ez miként értendő? Ugyanis én úgy tudtam, hogy ha a bázis-emitter feszültséget csökkentjük, ezzel egyre inkább lezárás felé megy a tranzisztor, ami nemhogy a koll.-áram növekedését, hanem egyenesen annak csökkenését okozza.
Úgy értsd: Azonos kollektoráramhoz magasabb hőmérséklet esetén alacsonyabb emitter -bázis feszültség tartozik.
Értem, köszi. Azt hiszem, kezdem már kapizsgálni.
A könyv egyébként ezt az ellenütemű végerősítők (végtranzisztorok) hőfokfüggésénél tárgyalja. De mostmár azt hiszem, kezdem felfogni: adott egy előre beállított munkaponti áram, ahol dolgoztatni szeretnénk a végfokozatot. Nyilván bekapcsoláskor szobahőmérsékletű minden alkatrészünk, viszont amikor bekapcsoljuk, elkezd folyni ez a munkaponti áram. Stabilizálás nélkül az történik, hogy a végtranzisztorok a nekünk tetsző munkapont szerint elő vannak "feszítve", tehát a bemenetükön megkapják a teljesen fix, adott mp-ra érvényes beállító-feszültséget. Viszont a tranzisztorok szépen kezdenek felmelegedni, és emiatt a hőm-növekedés miatt, illetve, mert nem hőmérséklet-stabilizált előfeszítő feszültséget kapnak, emiatt szépen egyre följebb kúszik az adott munkaponthoz tartozó kimeneti/munkaponti áram, akár egészen a tönkremenetelükig. Így már igaz, ahogy leírtam?
Értem és kösz mindkettőtöknek!
Hogy a könyvben miért nem lehet ilyen szépen és közérthető módon leírni ezt?  /talán azért, hogy átgondoljuk, hogy is működik a folyamat/
Van ez a kapcs.rajz részlet.Csatoltam.
Ha feszültséget kapcsolok (12-24V) a kivezetésekre, akkor áram fog folyni? A kapcsokra egy motor kapcsolódik. Ez egy teljesítmény mosfet.Mennyi áram fog folyni a source és drain-nen?A motornak 1,5A a max áram felvétel. Most ezt nem értem, akkor legrosszabb eseben is csak 1,5A fog a tr.-n folyni? A tr. kibirja, mivel több mint 30A folyhat a drainen keresztül.Vagy pedig 30A fog folyni és kell a motorral sorba ellenállás, hogy csak 1,5A folyon?
Ő csak kapcsoló.Jó esetben nem befolyásolja a körben folyó áramot.
Ez egy egyszerű soros kapcsolás ,ahol az ellenállások összege, meg a táp határozza meg a körben folyó áramot. Ideális esetben a fet 0 ohm a motor meg ut/1,6A ohm tehát az eredő a motor ellenállása lesz kb. tehát a körben nagyobb áram nem fog folyni ,ha a tápot nem emeled.
Köszi, akkor jól gondoltam.És az miért van, hogy a diodák stb. elé kell védő ellenállás?
Mutass egy példakapcsolást, és kapsz magyarázatot! Milyen diódára gondolsz? LED diódára? Itt van két link, segít a megértésben. Üdv!
hali!
lenne 1 kérdésem! egy bc 547-es tranyónak mekkorának kell lennie bázisra kötött feszültségnek?? 4.8 V jó?? előre is köszi Shift billentyű nincs a gépeden, vagy szándékosan nem használsz nagybetűket mondatkezdésre?  szamóca
Üdv!
Szerintem ez elég értelmetlen kérdés. Vagyis másképp: nem értem, hogy mit akarsz kérdezni. Fogalmazd meg egy kicsit pontosabban, mert szerintem nem csak én nem értem, hogy mit akarsz kérdezni... 
Led mátrixot akarok építeni bc 547-es tranzisztorral...
A PIC-ről 4,8 V jön, és arra lennék kiváncsi, hogy ez a feszültség a bázisra kötve nem e túl nagy, vagy túl kicsi a tranyónak. Kell e elé ellenálást tenni.
Na így már értem
 nem vagyok 100%-ig biztos benne, de szerintem az még belefér. Ellenállás szoktak tenni, általában 1k Ohm-osat.
Oké
Köszi a gyors választ!
Sziasztok!
Van egy tranzisztorom amire ha egy ledet kapcsolok, világít (majdnem tönkremegy a nagy áramtól), de ha a leddel párhuzamosan egy kb 160 ohmos relét is kötök, se a led nem világít se a relé nem húz be. Viszont ha a relét ellenállással helyettesítem világít a led. Mi lehet a jelenség oka? Van valami amit nem tudok arról, hogyan kell relét használni ilyen környezetben? (az alapból záró irányú dióda bent van...)
Üdv!
Ledek elé illik előtét ellenállást tenni. Ha a tranzisztort kinyitod, és nincs ellenállás, akkor közel tápra kapcsolod a ledet. Ami igencsak nem túl jó neki. (pl sárga led pirosan világít )Amikor párhuzamosan egy relét is teszel, szerintem a led megfogja a tekercs feszültségét, és ezért nem húz be. Viszont kicsi az ellenállása és megy rajta az amper. (de nem képes behúzni) Mekkora ellenállást teszel be? Ha tévedtem valamiben, akkor javítsatok ki
150 ohmosat tettem be, a relé 164 ohm multiméter szerint.
Mit tudok tenni akkor? Esetleg ha egy 7805-öt rakok a tranzisztor után és arra rakom a relét és a ledet? Lehet van jobb megoldás, ez jutott eszembe Köszönöm a segítséget.
Szia!
12V a táp, a relé most 5V mert alapból úgy van tervezve hogy nem nyílik ki teljesen a tranyó, de akár 12V relét is rakhatok be... Igen, van a tranyó aminek a kollektorán kéne jeleznie a lednek és behúznia a relének. Köszi
Na ez van megépítve, ugyan az. A gondom, hogy a relé se húz be és a led se világít viszont ha a relét megfelelő értékű ellenállásra cserélem, működik.
Le is mértem az áramokat és ha be van kötve a relé, a kollektoráram~0, ha kikötöm akkor ledáram folyik. Egyébként ahogy belegondolok megáll az eszem ez hogy lehetséges. Miben különbözik a relé az ellenállástól? Van induktivitása. De annak nagyon nincs semmi köze ehhez!? Akkor meg mi a gond? |
Bejelentkezés
Hirdetés |
