Úgy tűnik félreérthető voltam. Igazából nem az érdekel hogy a műszert milyen pontosabb/drágább műszerhez igazítják, hanem hogy annak a hét számjegynek mi a referenciája? Gondolom hogy egy még drágább műszer, de valahol csak vége van a folyamatnak?
Például a hivatalos etalon pontosságát hogyan biztosítják? Gondolom nem a potikat tekergetik a labortápon..

gugli lefordítja neked:
https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC4959397/

Az olcsóbb kéziműszerek alapból is annyira pontatlanok, hogy kalibrálás nélkül sem másznak el annyit amennyit a kijelzésük tud. A Maxwell MX25304-en pl. volt egy trimmer a nyákon, az Aneng-ekben meg van belső eprom amibe el vannak mentve értékek (hozzáértő PC-ről át tudja írni), ahhoz és a saját referenciájához (ICL8069) képest mér.

Köszönöm, ez érdekes olvasmány!

A legtetején a kalibrációs folyamatoknak gondolom valami kémiai elem van, amiről pontosan lehet tudni, hogy mennyi a feszültsége.

Szia!
Hát nem
https://www.youtube.com/watch?v=qhr6h7wuqo0

Én ennél kb 1000x pontosabb nagyságrendekre gondoltam.

Amúgy volt, hogy napokig ilyen videókat néztem. (műszerpornó). Amúgy asszem AZT HISZEM ez a műszer csak 7 digites, és vannak 10 digites multiméterek is.

Ugye, így azért mégis csak szebb?

Igen, de ez a fluke ez 30 éves

A finomszabályzót is "felvarázsoltam" az előlapra. Nem akartam teljesen újat készíteni, ezért a meglévőt farigcsáltam át olyanra, amit hatékonynak képzeltem el. Majd kiderül mennyire használható ez így.
Ha lekerült az átalakítás miatt az előlap, akkor már ragasztottam rá egy matricát is, hiszen korábban is és most is az volt a cél, hogy egységes és átgondold elrendezés jöjjön létre.
Várok véleményeket az elrendezés kapcsán, amiket később megfontolhatok (mert ez már valószínűleg így marad).

Az előlapra szerintem nem célszerű a betáp csatlakozót építeni. Az maradjon csak hátul, (nálam még a be-ki kapcsoló is ott helyezkedik el), anélkül is van az asztalon az előtérben elég kábel, nem kell oda még egy sprőd, nehezen odébb tolható, a munka során csak útban lévő darab.
A színekkel is érdemes csínján bánni, a kevesebb néha több, az áramszabályzás színvilága némileg "bohócosra " sikeredett.

Köszönöm a véleményt.
A felvetett témákkal kapcsolatban az alábbi megfontolásokat igyekeztem megvalósítani.

Azoknál az eszközöknél, amiket a műhely asztalára vagy polcára szánok, a hálózati csatlakozó helyzete számomra már nem is kérdés. Ha ez hátul lenne, akkor kizárná a készülék hátratolását. Tehát az előlapra hozás kínálja magát. Sőt, ez műszaki/kábelezési szempontból is egy jó hely, mert így közel kerül a hálózati kapcsolóhoz. (A pákaállomásomnak a tetején van a csatlakozó)
Abban igazad van, hogy a hálózati kábel így előre kerül, de mivel egyébként is van elől csatlakozó, ezért a készülék előtt mindenképpen kell egy kis helyet hagyni, ahol viszont kényelmesen elfér a kb 5 mm vastag szerelt kábel, ami a készülék mellett szépen hátrakanyarodik.
A ki/be kapcsoló hátlapon való elhelyezése az gondolom tréfa akart lenni. Ezt csak akkor tudom reálisan elképzelni, ha egyébként más módon is lehet az eszközt kapcsolgatni (mint pl. a PC tápegység).

A színekben -szándékom szerint- kifejezetten próbáltam visszafogott lenni, és főleg következetes.
Az én fejemben a feszültséghez a zöld, az áramhoz a piros szín társul. Ezért a mérőegység feszültséget mérő számsora zöld, a kimenet feszültséggenerátoros állapotát jelző LED is zöld, és a kimeneti feszültséget állító kezelőszervek csigavonala is fekete-zöld sávos. Tehát a zöld szín minden feszültséggel kapcsolatos megjelenésre jellemző.
Természetesen az áramnál is éppen így van, csak ott a piros szín jelöli a hovatartozást.
A csigavonal azért sávos, mert ez éppen 10 egyenlő részre osztja a teljes elfordulást, ami rápillantásra is ad némi támpontot a potméter helyzetéről. (Teljesen szubjektív a dolog, de nekem -egyenlőre még nincs kipróbálva- kimondottan tetszik ez a durva/finom skála elrendezés.)

Ha szabad a saját véleményemet hozzátenni...
Hálózati kábel:
Ha 90°-os csatlakozó-dugót teszel a kábel végére, akkor egyből oldalra indul a kábel és az asztalon még kevesebb helyet foglal el. Ha hátul van, akkor a "falig tolást" is kevésbé akadályozza. Mivel tápegységről van szó, lehetséges, hogy nagyobb hőt ad le hátul, ezért célszerű lehet nem teljesen falig tolni (nem tudom mi van mögötte és azt sem, hogy üzemszerűen mennyire melegszik a hátulja...)

Hálózati kapcsoló:
A munkahelyemen lévő gyári oszcilloszkópnak, gyári generátornak és gyári tápegységnek az előlapon van a főkapcsolója. A multiméternek hátul, azt emiatt sosem kapcsolom ki (van főkapcsolója a helyiségnek, amivel az egészet áramtalanítom) és nem biztos, hogy ez teljesen jó így. Ha csak a világítás miatt kapcsolom fel a főkapcsolót, a multiméter akkor is bekapcsolódik...
A hátlapi ki/bekapcsoló akkor célszerű, ha a készülék lapos és nincs rajta más készülék - vagyis könnyen elérhető. Egy tápegység általában a nehezebb dolgok közé szokott tartozni, így ha lapos, nagy eséllyel tesz rá az ember másik (könnyebb) készüléket.
Szerintem is jó az ott elől...

Ezért teszik sok készüléknél oldalra, vagy használnak belőle olyat aminek a dugója 90 fokban el van fordítva. Ezzel együtt, ha valahol, akkor a készülék elején van egy ilyen csatlakozó a legrosszabb helyen. Nem csak útban van, de van olyan nyák, mérés, akármi, ahol a hálózati kábel közelsége is zavaró, mert megszórja a környezetét.
Nekem speciel sikerült egy életre megutálnom ezt a csatlakozót, kerülöm is mint a náthát. Nagy, merev, durung, ráadásul semmi nem indokolja egy asztalra telepített eszköznél a ki/be huzogatását, vagyis minden szempontból előnyösebb megoldás a kábel fix beépítése. És akkor oda lehet tolni a falhoz 1-2 centire, közelebbre úgysem ajánlott, mert a legtöbb ventilátoros eszköz hátra fele tolja vagy szívja ki a meleg levegőt.
Abból a csatlakozóból sok olyannal találkoztam ami egy idő után kontakthibás lett, nagy régi műszereknél, de még PC tápoknál is, és egy idő után elkezdett sercegni, szikrázni. Azt meg a legkevésbé sem szoktam érteni, amikor beteszik egy apró kis műanyag dobozba, ami van vagy 20 deka, meg van neki 10W fogyasztása, mi a fenének abban egy ekkora csatlakozó? El sem lehet helyezni az asztalon miatta az eszközt, mert a vastag és merev hálózati kábel elhúzza az asztalon a dobozt.
A képen látható a jó megoldás (fix beépítés, átvezető gumi), akár tőben elhajlik, nincs útban, és úgysem kell soha kihúzni. Még ha mobil és néha el kell vinni ide oda akkor is, legfeljebb az némi macera amíg a kábelt is kiveszi az ember az asztal mögül.

Ép a nyáron áldottam az egyik jol ismert világcéget, ahol a 19” berendezéseik dugoját a készülék oldalára szerelték. Elképesztő baromság, bedugott csatival nem lehet a készüléket kihuzni az álványbol, a hálozati dugot meg hátulrol csak nagyon nehezen lehet bedugni mert 80 cm mélyek az állványok ráadásul egy közvetitö kocsiban. ( azaz kivülről meg kell nyitni az autot.).

Ezeknek a csatlakozóknak (és néhány hasonló társuknak) a létezése valóban felvet kérdéseket. Nem tudom miért van így, de szinte egyáltalán nem készül ma már olyan készülék aminek fixen bekötött kábele van, ami alól talán csak a kéziszerszámok kivételek. Még a TV-nek is kihúzható a hálózati csatlakozója, pedig azt aztán tényleg ritkán veszik le a falról.
Ebből a tényből arra következtetek, hogy valamilyen előírás teszi kikerülhetetlenné a csatlakozásnak ezt az oldható módját, mert önként a cégek aligha vállalnák az ezzel járó többletráfordítást.
Mindezzel együtt, valóban elkerülhető néhány probléma a fixen bekötött kábelekkel, ezért célszerű lehet azok használata (csak kérdés mennyire szabályos).
Az oldalt való elhelyezésre én nem látok racionális okot, ennek észszerűségéhez a körülmények nagyon egyedi kombinációjának kell összeállnia.
A 90°-os csatlakozó dugók valóban elérhetőek, de részben nagyon drágák, részben az oldalirányú helyfoglalásuk nagyon nagy.
Ha én hátra akarnám a mostani konkrét esetben tenni a csatlakozót, akkor csak-e miatt növelnem kellett volna a doboz méretét, tehát még egy érv az "előlség" mellett.
Én élőben is konzultálok szakemberekkel, részben kényszerből részben önkéntes érdeklődésből, és az esedékes érintésvédelmi mérést végző cég munkatársát is kérdeztem a közelmúltban a kábelekről, mert egy töltőadaptert és egy fúrógépet a vezetékük miatt ítélt "nem megfelelőnek". Ekkor kérdeztem rá a csatlakoztatott hálózati kábelekre. Azt mondta, azért jó megoldás az olyan, mert a legtöbb esetben mindig a kábel körül vannak a gondok, mert az nem lehet sem sérült, sem toldott. Tapasztalata szerint, amikor egy elektromos eszközt mozgatnak, akkor jelentős kockázata van a fixen bekötött kábel sérülésének. Így ha a kábel simán cserélhető, akkor nem kell a készüléket megbontani, ami esetenként több bajt okoz mint azt előre tervezni lehetne. Persze ez csak egy érv a bontható csatlakozók mellett, de jó eséllyel van még konkrét előírás is rájuk vonatkozóan.

A vélemények sajnos kivétel nélkül megrekedtek az elől lévő hálózati csatlakozónál.
Én eredetileg arról vártam volna gondolatokat, mennyire ergonómikus, mennyire ésszerű, mennyire látványos és áttekinthető a képen lévő előlapi elrendezés és feliratozás. Tehát inkább a dolog dizájnját érintő tanácsokat szeretnék kapni.
Nem öncélú a felvetésem, mert iszonyatosan béna előlapi elrendezéseket látni itt a fórumban -márha egyáltalán készül valami mostanában- .Tulajdonképpen a konkrét előlap az csak egy kiindulási alap lenne, aminek kapcsán meg lehetne tárgyalni milyen alapvető elvárásoknak kellene egy előlapon megvalósulni.
Értelem szerűen a kérdéskör jellege számos szubjektív tényezőt is tartalmaz, de ezzel együtt is komoly szükség lenne valamilyen útmutatásra az elrettentő példák alapján.

Nem mellékes a szerelhetőség sem - már ipari méretekben. Amég egy ilyen csatlakozót csak bepattintanak az előre kiütött lyukba és szereléskor rádugják a csatlakozókat, addig a fix kábeleket át kell dugni a likon és rá kell szuszakolni a rögzítő áteresztő elemet amit - jobb kivitel esetén - még 90° -al el is kellfordítani. Az a gumigyűrű egyszerű de, ló***t se ér, mert nem akadáLYozza/gátoja meg a kábel kihúzását a dobozból. Manapság már nem használják, mert érintésvédelmileg is szabálytalan ...

A probléma a globalizmusban van.
Manapság szinte valamennyi készülék (-család) szinte a világ bármelyik boltjában elérhető, viszont csak a hálozati csatlakozokbol Europában vagy fél tucat van. Azaz a fixen beépitett hálozati kábelre mindig az adott ország dugoját kellene szerelni.
Megoldhatatlan.
Igy szerencsére meg tudtak egyezni az IEC tipusu készülék csatlakozoban ( azért abbol is van 3 -4 fajta . Igy a készülékhez csak az adott ország kábelét kell becsomagolni.

Én is amondo vagyok, vedd le a kapcsolot meg a stekkert az elölaprol, a sárga mezöt terjeszd ki az egész also részre. Én a tápjaimra mindig legalább 2 pár banánhüvelyt vagy csatlakozot épitek, azaz minden duplán van és az egyik pár csavaros kivitelű banánhüvely, hogy esetleg egy nyers kábelt is oda lehessen csatlakoztatni. A másik ugyanolyan potenciálon levö kimenet nagyon jol jön pl a müszer egyik polusanak (GND stb) csatlakoztatására, igy csak egy mérözsinorral kell bűvészkedni valaminek az élesztésekor stb.
Ha nagyon kell a homlokoldalra hálozati kapcsolo, akkor azt kisebb kivitelben aránylag könnyü valahol elhelyezni.
Nem tudom mik azok a kisebb tekerök a frontlapon, a mai digitális világban ( a displayen látod a szinteket) nem igen van keresnivalojuk a finom állitoknak. Csak zavar, és mellényulhatsz, ha valamit tekerni akarsz.

A "többlet" csatlakozónak valóban lehet előnye, de esetenként hátránya is. Ezt majd mérlegelem újabb építésnél.
A jelenlegi kimeneti csatlakozók ideiglenesek, ide olyat képzeltem ami egyben banándugós és tekerős is. Választottam is már, és éppen illeszkedik a meglévő furatba (ilyenkor nálam elő szokott fordulni, hogy az ideiglenesnek szánt csatlakazó -vagy egyéb megoldás- "véglegessé lép elő).
A kisebb tekerők az adott paraméter finombeállítását teszik lehetővé. Azt nem értem miért tenné indokolatlanná a mérőegység léte a finombeállítás lehetőségét. Éppen azért kellett hozzányúlni az előlaphoz, mert az "egyke" potméterrel nem tudtam beállítani a kimeneti értékeket, csak egészen durva közelítéssel.

Erről beszélek. Egy fúrógép kábele elég komoly igénybevételt kap, és még így is, évekbe telik mire a kábel eltörik közvetlenül a törésgátlója után, de általában nálam ki szokta bírni a gép élettartamát. Egy labortáp meg ugye, le van téve az asztalra, és lehet hogy soha többet nincs onnan elmozdítva. És az a veszély sem fenyegeti, hogy holnapután Amerikában kell használni, emiatt másfajta dugó kell a kábel végére. Csak felesleges bonyodalom az a gyári kábel, csak útban van akárhol van, és az elhangzottakkal ellentétben tökéletesen ellátja a feladatát (érintésvédelmi szempontból is) egy műanyag vagy gumi átvezető, hiszen sok gyári készülék készült így, meg némely készül még a mai napig is.
Meg én úgy vagyok ezzel az elrendezés dologgal, hogy ha már vannak az embernek gyári készülékei is az asztalon (szkóp, generátor, egyéb) akkor célszerűbb azoknak a gyári kialakításához igazodni (pl. hátul beépített fix kábel), sem mint egyéb oda nem illő (torony stb.) elrendezéseket erőltetni, persze mindenki úgy csinálja ahogy jónak látja.

Ha annyira durva a beállitás egy potival, akkor lehet, hogy más megoldást kell keresni ( pl helipot) vagy digitális beállitást ( encoderrel, vagy nyomogombokkal) elég szerencsétlennek tartom a 2 potis kezelést ( nekem is van egy ilyen tápom, s szinte minden használatnál káromkodok. a finom poti mindig ott van, ahol nem tudom használni - az egyik vagy a másik végállásban). Ugyhogy megint a föpotit kell tekerni majd a finomat. ( már 100szor elhatároztam, hogy átépitem, de 20 év kevésnek tünik ). Inkább épitettem két uj tápot.
De ez legyen a te döntésed.

Hát igen. A tisztaság fél egészség, a lustaság tiszta egészség !

Igen nehéz egy kész dolgot ujra elövenni és átépiteni. Ugyanannyi energiával inkább ujat épitek a legujjabb technologiával vagy megoldásokkal.
A régiben még egy 723-s dolgozik ( hibátlanul).

Pedig a 2 poti a legjobb megoldás. A helipotot tekergetni a végtelenségig agyrém, meg kivárni mire a kívánt értékre érsz vele, meg ha szétcsavargatod lehet hogy nem kapsz bele másikat, egy mono potit meg bárhol kapsz fillérekért.
A nyomógombok szintén macera, az csak akkor jó, ha van mögötte precíz hardver is. Tehát a beállítás mondjuk annyi, hogy megnyomom hogy 1 2 5 5 és akkor van 12,55V-om. Na de ha már közben léptetgetni is kell az egyik karakterről a másikra az már macera. Meg az is, ha mondjuk olyan értékre van szükségem amit be sem tudok a gombokkal állítani. Meg egy olyan táp esetén alap követelmény, hogy a 2 érték (amit beírtam és amit kiad a táp) az minél inkább egybe essen (azaz precíz hardver), ne úgy mint egy gagyinál, hogy beállítasz 12,0V-ot közben meg kijön belőle 11,86V.

A te esetedben nem tudom megítélni a helyzetet, de mivel én pont most játszottam ezzel, még frissek az emlékeim. Mondjuk a feszültség esetében, a durva potméterrel kb. 0,2-0,3 V pontossággal kényelmesen beállítható az érték. A finomszabályozó átfogása kb. 2 V, tehát ha azt középállásba tekerem, akkor a durva állítás után az érték finomítása kényelmesen megoldható a kívánt irányba. A tesztek során egyszer sem éreztem a beállítást kényelmetlennek, vagy bosszantónak.
Mindezzel együtt, valóban léteznek ettől sokkal kifinomultabb (és sokkal digitálisabb) megoldások is, de ez nem az a tápegység. Ez még a régimódi, analóg világ (kivéve a mérőegységet).

Enyémek is hasonlok, csak a 2 legujabb digitalis táp más. Persze mindenki maga dönti el mi kényelmes meg mi nem.

Nem kell 10 fordulatos helipot egy 1:3-s már többnyire megfelel.
Én az egyik tápomba a régen divatos UHF tunerekböl szedtem ki a potimozgato mechanizmust. Kétféle volt.
Egy bolygoáttételes, ahol a külső gomb 1:1-ben forgatta a potit ( durva beállitás) a belsö meg kb 1:3 áttétellel mozgatta ugyanazt a potit. Ennek megvolt az elönye, hogy a finomállito szinte végtelen.
A késöbbiekben csigahajtásu volt az áttétel és egy tolopotit mozgatott. Amikor ezek a TVk kimultak szinte ingyen lehetett ilyen alkatrészeket venni, szerezni.
Nyilvánvalo, hogy mindegyikhez a megfelelö HW meg megoldás kell, de ez most nem téma.

Egy-két kísérlet alapján, a potméterrel nem csak az a gond, hogy nem tudsz elég picit fordítani rajta. Hiába készítesz valamilyen áttételes mechanikát, akkor is "ugrik" a potméter egy kicsit. Persze lehet valamennyire finomítani a dolgot, de távolról sem lesz olyan mintha külön durva és külön finomállító normál potmétered lenne. Gyakorlati jelentősége nincs, de én szerettem volna ha a század-voltok kijelzése még helyes (pl a 20 V az 20.00). Ezt analóg módon leginkább a két potméteres konstrukció ígéri.