Az oldószerek kipárolgása egy lehetséges magyarázat a kábel korai változására, de
ehhez nem kell feltétlen járatni a kábelt, elég ha a polcon csücsül, és nem magyarázat arra, hogyha nem használom a kábelt egy darabig, akkor újra be kell járatni.

Ezek a pattogó hangok, a TV-kben a töltések kiegyenlítődését kísérő sima koronakisülések, vagy elektrosztatikus kisülések (mint amikor a levett pulóver szikrázik). Ha sötétben kapcsolsz be egy ilyen TV-t, akkor a belül időnként látni is lehet némi kékes fény megjelenését a kisülések környékén (és a jellegzetes szagát is lehet érezni). Ilyesmi akár a szigetelő anyagon belül is megtörténhet, csak akkor nem biztos, hogy látjuk vagy halljuk.

Ha a kábel feszültség alatt áll, az hatással lehet mind a kipárolgásra mind az öregedésre. Persze nyilván mV-os jelek esetén erősen kérdéses a dolog. Ha szól a zene, akkor rezeg a levegő (a kábel körül is, és a kábel is mozog) ez is hat a kipárolgásokra és az öregedésre is. Itt elsősorban a hatás erőssége ami vitatható - és hogy átlagos halandó ember észlelheti-e ezeket a változásokat.
Sőt ha belélegezzük a helyisében ezeket a kipárolgott anyagokat, az hatással lesz a hallásunkra is, valahogy úgy mint amikor egy "új szagú" autót vezetsz, vagy egy "új szagú" készüléket helyezel üzembe: az valahogy egy más, és esetleg maradandóbb hatást okoz.

Tulajdonképpen mekkora ötlet lenne: okozzanak függőséget a kábelből kipárolgó anyagok, ha ez nem tudatosul, akkor is stabil és visszatérő vásárló-közösség építhető ki.

Ez pontosan így van, egy műszaki halandzsa, amit a kereskedő megbízásából rittyentett egy ezeket a fogalmakat valaha tanult ember.

Elhiszem, hogy vannak olyan emberek, akiknek a hallása igen apró eltéréseket is képes megkülönböztetni. Az indiánok is hallották a tücsök ciripelését kilométerekről, meg látták is a távoli mezőkön rohangáló bölényeket, ez nem mese.

Viszont az az üzleti modell, hogy ezeknek a jó hallású embereknek a hiszékenységére, megvezetésére alapozva olyan bődületesen túlárazott termékeket kínáljanak, ráadásul valóban a mese kategóriába tartozó "műszaki" magyarázatokkal, na az már kiveri a biztosítékot a jó érzésű emberekben.

Vannak akit érdekel a dolgok működése, nem csak úgy elfogadják a tapasztalatokat, hogy ez van. Pont a dolgok működésének megértése vihet abba az irányba, hogy a meglevőnél jobbat tudjunk készíteni. Egyéb esetben csak vaktában lövöldözünk, próbálgatjuk a drága alkatrészeket, hogy melyikkel hogy szól. Ha viszont bizonyos dolgoknak ismerjük a magyarázatát, akkor hatékonyabban tudunk eredményeket elérni. Miért ne lehetne egyszerre hobbi a zenehallgatás, meg az elektronika is?

Az egy másik része a dolognak, de most nem is arról van szó. A 40 milliós erősítő nem azért kerül annyiba mint a 400 ezres mert százszor jobban szól. Lehet, hogy alig szól csak jobban. De egy milliárdos festmény sem azért kerül annyiba, mert az annyival szebb mint egy mezei fénykép, sőt.

Azzal sincs baj, a hozzáállással van a baj. Aki alapvetően, mereven elutasítja valaminek a létezését, az soha, semmihez nem fog tudni objektíven hozzáállni, ahogy azt ennek a topiknak a hozzászólásai is mutatják. Én nem utasítom el azt, hogy mindenre van műszaki magyarázat, de nem is kapálózom hogy márpedig meg akarom találni.
Saját tapasztalatomból kiindulva, nehezen fér meg a kettő együtt. Egyrészt azért, mert hogy akarok olyat műszakilag igazolni amit eleve el sem hiszek, vagy soha meg nem tapasztaltam? A másik, hogy műszaki szemmel mindenképpen kiváló műszaki paraméterű erősítőt akarok építeni, máshogy nem is tudok hozzáállni. Aztán amikor ezek rendre nem hozzák az elvártakat (hangzásban) akkor jön a vakarózás, hogy hol van a homokszem a gépezetben. Műszakilag nem lehet benne, hiszen tökéletes erősítőt építettem. De akkor miért nem szól jól? Na ez az alap, amikor valaki eddig eljut, innentől kezdődik az egész, hogy akkor hogy is kéne jó erősítőt építeni? Ahhoz a többséghez (vagy kisebbséghez) tartozom, akik azt vették észre, hogy a műszakilag jó erősítő és a jó hangzás nem járnak kéz a kézben, sőt, néha épp ellenkezőleg, és leginkább csak a véletlennek köszönhető az és nem a tudatos tervezésnek, ha pl. egy erősítő tényleg jó hangúra sikerül. Valljuk be, ez szellemileg sokkal fárasztóbb annál, minthogy hobbi lehessen. Persze, nem vagyunk egyformák, van akit a sikertelenség éltet.

Esetemben főleg az erre fordítható idő (és pénz) korlátozza a dolgokat, ugyanakkor úgy gondolom, hogy sok összefüggést felismertem már hangzás, és egyéb paraméterek között. Pont azért mert engem érdekelnek a tapasztalt jelenségek okai is. Ha pedig tudom az okát, akkor van esélyem változtatni is rajta. Szerencsére nincs extrém magas elvárásom ahhoz, hogy élvezni tudjam a zenét. Azaz ha hallok is különbséget két hasonló kategóriájú készülék között - az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egyik rossz, a másik meg jó, hanem lehet, hogy csak egy kicsit jobb, vagy éppen még csak nem is jobb, csak másmilyen.

Ne keverd a milliárdosok hobbiját, befektetési célú vagyon vásárlását a műszaki kereskedelemmel.

Az a festmény 50 év műlva lehet hogy a százszorosát fogja érni. Viszont amikor a festő készítette, esetleg ismeretlenül, akkor lehet hogy azzal fizetett a filléres albérletért. Csak később, amikor a műtárgy HYPE felkapta kezdett vagyonokat érni. Ahogy Picasso is festett olyan krix-kraxokat, amiket kifejezetten a műtárgy kereskedelem kigúnyolása céljából dobott piacra, és vagyonokat érnek, csak mert egy Piscasso szigno van rajta.

Ezek a túlárazott motyók az enyészeté lesznek, nem fogják a múzeumokban az emberiség kultúrális örökségeként mutogatni, maximum egy-egy műszki múzeumban, mint a kor aktuális műszaki megoldásait.

Úgy hogy elhiszem, hogy véded a szívednek kedves témát, de tiszta fejjel nézve ez bizony egy nagy átverés.

Az anyagon belüli események talán nem is okoznak akkora változást, amit észlenti tudunk. De kiválthatnak szekunder hatásokat, amit már igen. Néhány éve a multilayer kerámia kondenzátorok véletlen zárlatosodásának okát kerestem, és találtam róla valami érdekeset.
Ha nem lépjük túl az átütési feszültséget, a kondenzátoron sem folyik a megengedettnél nagyobb áram, akkor elméletileg nem szabadna zárlatba mennie szegénynek. De ezt a feszültséget és áramot csak a két kivezetéshez képestt tudjuk kezelni. A leírás arra próbált rávilágítani, hogy lehetnek a fegyverzeteknek olyan részei, amik galvanikusan le szakadtak a fő fegyverzetektől, lebegő szigeteket képezve. A dielektrikumban is előfordulhatnak elvékonyodások. Ezeknek a lebegő szigeteknek a potenciálja lehet olyan magas, hogy bármilyen kis feszültség változás miatt ki fog sülni a rajta lévő töltés vagy az anyaelektród, vagy az ellentétes kivezetés felé. Mind a kettő esemény kiválthat egy jóval nagyobb fegyverzet leszakadást, ami további még nagyobb broblémák melegágya lehet. Végső esetben teljes zárlat. Ha a fegyverzetként alkalmazott fémréteget egy kritikus vastagság alatt sikerül tartani, akkor a kondenzátor öngyógyuló, ha ettől vastagabbra készül, akkor öngyilkos lesz. Ezek a tized négyzet millimétertől kisebb kis leszakadt fegyverzet darabkák statikus állapotától függően a fizika törvényeit követve fognak kisülni, de számunkra ez tűnhet véletlenszerűnek.
Valami hasonlót el tudok képzelni a kábelek szintjén is, de persze ezt csak elméletileg, mivel szerintem én már nem hallanám ezt meg.

Anno kísérleteztem SMD kerámia kondikkal. Az adott kísérletben kíváncsi voltam mekkora feszültség hatására út át (vagy megy tönkre), hogy ebből is saccolható legyen biztonságosan a ráadható legnagyobb feszültség. 1µF/50V-os kondikat próbáltam, egészen 650V-ig töltöttem fel (hálózati fesz kétszerező + áramkorlát) - egyik sem ütött át. Utána az egyiket rövidzárral kisütöttem: azonnal tönkrement (elvesztette a kapacitását). Viszont utána pákával felhevítve meggyógyult (99%-ban visszanyerte a kapacitását). De ebben is maradhattak szigetek.

Ugyanakkor mértem a kapacitás változását is a feszültség függvényében, ami enyhén hiszterézises jelleget mutatott, azaz nem ugyanakkora kapacitást mértem ha a növekvő lépésekben adtam a kondira a feszültséget, mint amikor csökkenő lépésekben mértem. Ez szerintem a kondiban bentragadt töltésekre utal, (és ronda torzítást tudna okozni a hangban az általa okozott nemlineáris hiszterézises karakterisztika). Ez azért is tanulságos, mert a többi dielektrikum is művel hasonlót, csak esetleg sokkal kisebb mértékben, de olyankor könnyebb tanulmányozni amikor határozottan jelentkezik a dolog.

A te hozzáállásoddal nincs semmi gond. Egy olyan kukac rágja az agyadat, ami állandóan arra sarkall, hogy a szeretett témádban folyamatosan keresd a lehetőségeket. Építesz egy gyönyörűen szóló erősítőt, ami mindenkit lenyűgöz, de benned továbbra is az motoszkál, hogy lehetne ennél még jobb is talán.

Ez a szépsége a hobbinak, hogy egy életre ad elfoglaltságot.

Az idő: Nekem van néhány ismerősöm aki állandóan arra hivatkozik, hogy "nincs rá ideje". De amikor én mondjuk ezer órát ráfordítok egy végfok tervezésére, akkor ő eközben gyakorlatilag semmit nem csinál. Szerintem mindig van időnk arra amivel igazán szeretnénk foglalkozni.
Egy nap különben is 24 órából áll, plusz az éjszaka : )

A pénz: Aki ezen a fórumon nálam szegényebb, az már festi magát. (Az ide vonatkozó példamondatot inkább kihagyom.)

A hifiben rengeteg, számunkra megmagyarázhatatlan jelenség van. A hajnalban idézett példámból kiemelve... mi lehet a magyarázat arra, hogy egy 2x40x50 cm-es gránitlap is "be tud járódni"? Most keresgéljem erre is a fizikai magyarázatot? Ilyen, oszt kész.

A 7 milliós kábel: amin teljesen feleslegesen kezdünk el itt rágódni, hogy mekkora átverés (lényegtelen, hogy szerintem is az). De ha mondjuk OV elkezdene hifizni, akkor bemenne az első brüsszeli hifi kereskedőhöz és kapásból ezt venné meg, csupán csak azért mert azt mondaná neki a kereskedő, hogy ez a legjobb. A többi nem érdekelné. A bejáratás sem.

Most te azt mondod, hogy emlékszel 500órával ezelőtt hogy szólt az a kábel?
Hát a vezetett jegyzőkönyvek alapján. Van egy pár.

A cikkben lévő áltudományos magyarázat sem győzött meg:

Az ilyen elvi vitáknak nem sok értelmét látom. Mondják a puding próbája a kóstolás. Én ennek a híve vagyok.
Az meg adott, hogy nem mindenki ugyanazt tartja jóízűnek.

Honnan tudja egy kábel, amin váltakozó áram folyik, hogy melyik végén mi van?

Olvashattál róla itt a témában.

Ne hergeld magad tovább...

Emlékszem ezekre a kísérleteidre, engem is ez inspirált. Én a névleges feszültségükre voltam kíváncsi. Gyári adatokat elemezve az jött ki, hogy az a névleges feszültség, ahol a kapacitás a felére csökken. A legnagyobb kapacitású kondenzátorom 330uF, az már 6V- nál 150µF-ra csökkent. 50V-ot az is kibírt, mondjuk én utána ellenálláson keresztül sütöttem ki, tanulva az esetedből.
De hogy a vezetékeknél maradjak, hallottam mikrofóniás gitár kábelt, aminél semmi nem indokolta a mikrofóniát. Ha lett volna a kábelen valamekkora polarizációs feszültség, akkor a maga néhányszor 10pF önkapacitása elég lett volna a mikrofóniához, de ezen nulla DC komponens volt. Belül réz, körülötte polietilén, az körül valami vezető műanyag, árnyékoló szövet, majd valami butil alapú műgumi. A mikrofóniás feszültség nem az éppen csak hallható szinten volt jelen, hanem a gitár jelszintjével összemérhetően attól talán 20-30dB-el halkabban. Csak egy kábel. Ráadásul nem csak én, hanem minden jelenlévő hallotta. A kábel gyártója pedig rá is írta a kábel minden fél méterére, hogy "Low noise and low capacitor instruments cable". Ja, és kicsit torzabbul is szólt. Ezt mi süketek is észrevettük. Mérve sem a kapacitása, sem az ellenállása nem különbözött más hasonló kábelektől.
Mondjuk nem volt ideje bejáródni, ment a szemétbe.

Sajnálom hogy ezt kell mondjam, de nem, nem, nem, nem a gránitlap sem járódik be. Persze lehetne gondolkozni rajta hogy milyen fázisátalakulás következik be földtörténeti idők alatt a gránitlapban és annak milyen hatása van a hangra és hogy az meghallható-e, de egyszerűbb és logikusabb magyarázat az, hogy nem járódik be és csak az agyad viccel meg.
Ismerősi körben volt olyan szomorú történet ahol az illető a szellemi leépülésének kezdetén azt hitte hogy rádióadásokat fog a fejében és ezt teljesen valóságosnak élte meg. Nyilván veled nem ez van, de ettől még érzékelsz olyan dolgokat amik nincsenek

Továbbá ha valaki sokszáz órát hallgat egy rendszert, akkor kikerülhetetlen, hogy a füle (vagy inkáb az agya hallásért felelős része) is bejáratódik.

Ebben egyet is értünk, de a magam oldaláról ezt nem úgy látom, hogy ez valamiféle nem kívánatos hátrány, vagy megtévesztő jelenség lenne, mivel egy tartalmas zenehallgatáshoz pont ez a kívánatos. Nevezzük koncentrálásnak, elmélyülésnek.
És itt megemlíteném az építéseim lényegét, az nem magamutogatás, nem más győzködése, hanem csak a zeneszeretetem jobb színvonalon való megélése. És ha az ember keresi hallgatás közben a finom hangszerelési részleteket, akkor bizony a részletészlelési képessége is "bejáródik".

Viszont az az üzleti modell, hogy ezeknek a jó hallású embereknek a hiszékenységére, megvezetésére alapozva olyan bődületesen túlárazott termékeket kínáljanak, ráadásul valóban a mese kategóriába tartozó "műszaki" magyarázatokkal, na az már kiveri a biztosítékot a jó érzésű emberekben.


Kedvenc mérnököm, nekem ezzel csak egy bajom van, hogy ez így csak pletyka, mint vélekedés. És megint csak, a téma szerint itt nem lenne helye e hozzáállásnak. Amit olvasni, azt csak a megfelelő próbákkal lehetne hitelesen véleményezni. Azaz gagyi erősítőben nem tesztelhető hitelesen egy jobb átvezető, vagy spéci vezeték.

Nekem van egy olyan teóriám, hogy a hallás olyan, mint a látás. Látunk színeket ismerjük a színek neveit. Csak vannak olyanok, akik nem csupán látják az árnyalatokat, hanem ismerik az árnyalatok neveit. Mi is látjuk a különbséget egymás mellé téve a burgundivörös és a kárminvörös között, de én önmagában látva meg nem mondom, melyik-melyik. Vannak, akik úgy is felismerik, ha pl lila háttér mögött látják. Ez van a hangoknál is, vannak akik hallják a különbséget a sercegés és percegés között.

Egyéb esetben csak vaktában lövöldözünk, próbálgatjuk a drága alkatrészeket, hogy melyikkel hogy szól. Ha viszont bizonyos dolgoknak ismerjük a magyarázatát, akkor hatékonyabban tudunk eredményeket elérni. Miért ne lehetne egyszerre hobbi a zenehallgatás, meg az elektronika is?

Az a helyzet, hogy a téma szerint a Ti elvieskedésetek a hallható próbákhoz viszonyítva a vaktában lövöldözés.
Az audiofilt nem érdekli igazából a műszaki háttér, csak a hallható tapasztalat.
Ügyesen kevered a dolgokat a trollkodáshoz.
Ebben a témában a zenehallgatás az nem hobbi! Viszont nem lenne itt helye az audiofil szemlélet leszólásának, műszaki háttérre való hivatkozással. A témakiírásban nincs olyan, hogy mit mértél utoljára?

Na így már más a leányzó fekvése.
Néhány tapasztalatot megoszthatnál.

Ezzel nem cáfoltad azt, amit írtam.

Már többször leírtam, hogy nem kételkedem abban, hogy jó hallású emberek képesek apró finomságokat is megkülönböztetni a hallottakban.
Én nem üldözöm ezeket az apró finomságokat, csak szeretem, és élvezem a jó zenét.

Viszont felháborít az ahogyan mindenféle áltudományos halandzsával tömik a jó üzlet reményében a hiszékeny, és műszaki ismeretekkel esetleg kevésbé felvértezett rajongókat.

Nagyon várom már, hogy alakuljon valmelyik komolyabb egyetemen egy Audiofília tanszék, ahol ezt a témát végre tudományos alapossággal kezdik kutatni.

Hát... ezzel a Rezsővel vallatni lehetne. Amikor valakinek se hangja nincs, se énekelni nem tud. Az Ave Maria-áig jutottam, az már végképp kiverte nálam a biztosítékot. A felvétel minősége egyébként átlagos. Pénzkidobás volt és újabb tanulság, hogy ne dőljünk be a reklámoknak.

Ahogy a gránitlapok elkészültek, éppen másnap jött el hozzám egy kedves szegedi ismerősöm (aki mikrobiológus, professzor és egyetemi tanár) és még nem mutatkoznak rajta a szellemi leépülés jelei. Azt mondta, hogy a pozdorja - amit lecseréltem a gránitra - neki jobban tetszett... ez magasba húz és Őt ez zavarja.
Néhány hét múlva ismét eljött (alkalmanként együtt szoktunk biciklizni is) és megkérdezte mit csináltam vele, mert most eszméletlen jól szól. Mondtam, hogy semmit. Járódott. Ő ezt elfogadta.

Itt jöhetnének a képbe azok a tényezők, amik valójában is hatással lehetnek a pillanatnyi hangzás élményre. Például a páratartalom, a légnyomás, a hőmérséklet, a napszak, stb. - szemben a gránit örökkévalóságával.

Elkerülhette a figyelmemet. Megköszönném, ha belinkelnéd.

Na jó. Majd én lezárom ezt az értelmetlen vitát egyszer és mindenkorra.
Ezúton kérem a Tisztelt Moderátort, hogy végérvényesen töröljön a felhasználók névsorából!
Köszönöm!