Fórum témák
» Több friss téma |
Fórum » [OFF] Pihenő pákások témája - Elektronika, és politikamentes topik
Témaindító: Topi, idő: Nov 18, 2007
Idézet: „Legszívesebben kidobnám mivel így bárki bármikor megszakíthat abban amit éppen csinálok.” Erre használom a telefon OFF gombját
Átlátszó kijelzőt könnyű házilag is késziteni csak le kell szedni a takarófóliát
Nem erőszakoskodtam, mert így gyorsabb is volt, (volt - van is dolgom itthon,) meg így megúsztam egy újabb távirányítós helikopter.
Nem találkoztam senkivel sem innen, - tudtommal... Danaman-t kértem, hogy csörögjön rám, de nem tette.
Ez nálam két okból azonnal megdől...
1. Ehhez mindig nálam kellene lennie a telefonnak, és ez azt jelentené, hogy akkor is zavarnának, amikor én nem akarom. (pl. :mókus a fán, gyerekem első fejenállása stb...) 2. Nem érem be digitális zajjal. A zene az ZENE. Idézet: „Sokáig figyeltem az itt folyó munkát beleszólás nélkül, főleg az offban, mert itt bontakozik ki a nickek mögött levő valódi személyiség” Ezt nem merném így azért kijelenteni. Egyes esetekben igaz lehet, másokban nem. Ez azért ugyanúgy a féligmeddig névtelen, arctalan, virtuális világ... Idézet: „nyitott szemre vall, hogy "kapcsoltál"! Nem sok ember veszi észre!” Szerintem ebbe ne menjünk bele komolyabban, úgy mondanám az észrevétel helyett, hogy én leírtam egy rövidke mondatban, amit gondolok
A zene az minden hangszeren zene, ha digitális, ha analóg.
Szerinted a rádióban miről megy a zene? Az egyik művészet az új hangszerek kikeverése, beállítása. Aki komponált már zenét tudja milyen nehéz a megfelelő hangszerek kiválasztása. Nekem ugyanúgy kedvelt hangszerem a körtemuzsika, furulya, mint a szintetizátor, elektromos gitár, dob, elektromos dob. Mindegyiknek megvan a maga szépsége és a maga helye. Szóval a digitális zaj azért eléggé tág fogalom.
Hmmm...., nekem nem tűnt annak ellenben az 1000x lejátszott kazetta vagy a sistergő bakelit hát.......
Ki kéne egyszer próbálni, hogy meg tud-e különböztetni az ember egy mp3-at egy magnó vagy lemezjátszótól. Anno nálunk a csöves vs tranyós erősítőkről volt a vita. A végén kipróbáltuk, hogy "látatlanban" melyik tetszik jobban a két félnek. Érdekes eredmények születtek.
Egyet kell értenem Veled! Van egy kölcsön lemezem: 1979-es Parlophone nyomás. Beatles. Egy vacak oristerem van, aminek az előfokját cseréltem már, helyre pofozgattam egy kicsit. Két darab HS 200 hangdoboz, egy Dual lemezjátszó. Vannak felvételeim 320 kbps mp3-ban, tehát elvileg jó minőség. Mondjuk beteszem CD-n ÉS LP-n egyszerre (kell hozzá egy kis furmány, az a lényeg: egyik oldalról a CD, másik oldalról RIAA korrekcióval az LP szólt. Sikerült eltalálnom, hogy majdnem szinkronban fusson a kettő, sokat segített a lemezjátszón a "pitch" kezelőszerv. Belassítottam, míg majdnem szinkronba nem került, majd a stroboszkóptárcsával pontos 33 fordulatra fel! "In my life" című szám, ha valaki ismeri. Ott van egy csemballó szóló. Magas felharmonikustartalma miatt csilingelő hangja van, de úgy szól, mint a zongora (a csemballóban filces kalapács pengeti a húrt, a zongorában üti egy fa kalapács.) Tehát: széles spektrumú hang. Mi nyert, vajon mi?! Az "ósdi" hanglemez! Ezt nem tudom megértetni a laikusokkal. Sok mérnök cimbora is lekontráz. Nem értem, miért? Hallgassák meg... Számomra ez döntötte meg a digitális versus analóg vitát, meggyőző. Felesleges ecsetelnem, hogy az mp3 lejátszónak CSAK rosszabb lehet a hangja a CD-nél. A kis vacak fülhallgató semmi mélyhang átvitellel nem rendelkezik, emellett rongálja a hallást. A fejhallgatók jobbak, de ami igazán jó fejhallgató, az drága, és lecsúsztam a karácsonyi akcióról, még tavaly! AKG k-44, és már nem is gyártják Azt az én pénztárcám még épphogy el tudta volna viselni.
Szerk.: A pattogó lemez csakis a tulajdonos hibája! Ezer meg egy módszer van arra, hogy ne kopjon annyira. Itt van például a Tesla. Ragyogó mechanikát tudott készíteni, neház tányérral, nem is nyávogott. Nem értem, miért nem futotta normális pick-up kifejlesztésére? Semmiben nem maradt volna el egy Lenco-tól. Sok lemezünk Teslás korból maradt meg. Csukott szemmel megmondom, melyik volt sokszor lejátszva rajta! Magashang hiányos, pattog. Amiket veszek mostanság, szerencsére már jobbak, pedig használtak. Van a birtokomban egy CBS nyomás Neil Diamond lemez. "Demonnstration, not for sale" - hirdeti az embléma. Tehát keveset futott. A Parlophone magasan "veri"!
Az, hogy jelenleg 44000hz-en 16biten kell hallgatni a zenét mert "ilyen a technika" nem jelenti azt, hogy a jövőben nem lesz ennél sokkal jobb.
Az analógnak is ki kellett forrnia, hát most a digitális fog.
Igen, ez természetes is. Addig sem kéne gagyi "lépcsőházra" (CD: AD konverter- találó elnevezése.) nevelt fülű tömeget "termelni", akiknél ez az etalon. Nem a zenei ízlésre gondolok, hanem a zene visszaadásának minőségére. A magam részéről szeretem azt amikor valaki egy szál gitárral valaki kiáll, no erősítő, csak játszik mellettem. ezt hívják unpluggednek, ha jól tudom. Tudom, elég sarkos a véleményem, de sokszor muszáj sarkítanom, hogy egyértelmű legyen az álláspontom. Kevés CD-m van, csak azokat szereztem be, amik tuti nem kaphatók LP-n (Norah Jones például, vagy Joni Mitchell).
Hidd el, a legnagyobb baj a hangfalakkal van és magával a felvétellel. Ha egy gyári(!) CD-ről tömörítesz 392kbps MP3-ba, akkor nagyon nehezen lehet észrevenni a különbséget, ha visszaírod CD-re és ugyanazon a lejátszón hallgatod. Ha külön hallgatnád, soha nem jönnél rá, hogy az egyszer át lett kódolva, csak ha váltogatod, de úgy sem biztos. A legtöbb mp3 többszörösen átkódolt, alacsony bitrátával tönkretett felvétel. Nem a rendszer hibája, ha ezután borzasztó az eredmény.
A másik, az első benyomás és a hit. Ha azt hiszed, hogy a felvételed tökéletes forrásból származik, elfogadod olyannak, amilyen. Nem keresed benne, hogy van e különbség, mert nincs mihez hasonítani. Az, hogy ki milyen zenét szeret, nem minősít senkit! Csak a buták vélik igaznak, hogy aki a gépzenét, vagy népzenét szereti, az bunkó, vagy alacsonyabb rendű lény(nem ettől függ csak ) ! Az már valamit sugall, hogy a zene mit közvetít, milyen érzéseket kelt, de még ez sem feltétlenül perdöntő. Erősen kortól függő dolog a stílus szeretete is. Sokan csak divatból szeretnek valamit. Nem a hangszertől(digitális, analog) függ az, hogy hogy milyen inteligens lesz a zene, és hogy kinek fog tetszeni. És nem lesz olyan zene, ami mindenkinek tetszik. Ez pont így van jól! Az viszont igaz lehet, hogy nem mindegy milyen rendszeren hallgatod a zenét. Egy halk szinfonikus zenére éppen alkalmas rendszer nem biztos, hogy gépzenére is jó lenne(leégne, szétszakadna), és fordítva is igaz lehet(robosztus, egyenetlen átvitel). Egy tökéletes rendszeren mindkettő jól szólna, de lehet, hogy nem tetszene egyik hallgatónak sem, akik esküsznek a saját rendszerükre, mert más. Sok olyan renszer született, amit azért szeretnek az emberek, mert kellemesen színezi a hangot! Én eléggé a végleteket szeretem, és azt csak olyan rendszerrel tudom elérni, ami erre való. A mélyszekciómat megnézhetitek, ha érdekel...- Tégla TL - Van mellé két szatelit. Minden hangszórót külön erősítő hajt aktív rendszerben. 20éve építetem(kivéve a TTL-t, azt nemrég) Nem került annyiba, mint egy milliós, tökéletesnek titulált 10cm-es mélynyomóval szerelt HighEnd, de nekem egy olyan hangja semmit nem jelent. Azt hiszem nem kellene eldöntenünk azt, hogy mi tettszen a másiknak és nem kéne másokra hallgatnunk, hogy mi kéne, hogy nekünk tetszen! Sokan csak azért hallgatnak rossz minőséget, mert nem merik bevallani, hogy nem tetszik, mert egy csomó pénzbe került és ennek jónak kéne lenni. Ha valami mást hallanak, azt lepocskondiázzák, mert olcsó, gagyi, még akkor is, ha véletlenül leülnek a gyönyörtől. Irígység, butaság?
Megnézném egy gitárral mondjuk 1000 ember előtt vagy hasonló helyzetben. Még egy kisebb társaság előtt is erősítőre van szükség.
Nem hiába voltak anno szuper akusztikával rendelkező koncert termek és nagy zenekarok. Ahogy watt is írta a kulcs a felvételben van, ha az jó akkor mp3-ban is jó lesz és nincs olyan ember aki meg tudja állapítani a különbséget. A legjobb példa erre, ha valamit dekkel vagy sima magnóval vagy valami gagyival játszol le. 3 különböző hangminőség. Az én fülem pl élvezi a digitális zenét, szinusz hullámból is lehet jó zenét csinálni ugyanis a zene, ha kicsit belegondolsz ritmus és hangok sora. Elég csak a régi C64-es zenékre gondolni...
Én is leültem... A döbbenettől. Más is tud ennyit gépelni rajtam kívül? Félreértés ne essék: Sokféle zenét meghallgatok, de kedvenc azért van. Direkt írtam így:
Idézet: Sok haver más-más zenét hallgat, én sosem nevettem ki senkit a zenei ízléséért, legfeljebb kerek perec megmondtam: ez nem jön be nekem. Van is olyan osztálytársam, aki kinevette az egyik csajt, mert finn metalt hallgat, népzenei beütésekkel. Az illetőt bunkócskának hívjuk magunk között, mert megérdemli! „Nem a zenei ízlésre gondolok, hanem a zene visszaadásának minőségére.”
Akkor ezek szerint félreértettél. az egyik cimbora hegedül, a másik gitározik. A "hegedűst" hallottm már többször gyakorolni, az élmény fantasztikus! Szerintem.
Jó éjaszkát mindenkinek!
Idézet: „ha az jó akkor mp3-ban is jó lesz és nincs olyan ember aki meg tudja állapítani a különbséget.” Ebben nagyon osztanom kell a véleményed. A helyzet az hogyha, analóg zenét hallgatsz egy sima tranzisztoros erősítőn, vagy egy MP3 -as zenét, akkor nem lehet nagy a különbség, DE van és hallható is. Ha például egy nagyon jól megépített csöves erősítőn teszed ugyan ezt, aminek nagyon jó a jó a hangkarakterisztikája, akkor már egyértelműen észreveszed a hibákat a hang minőségébében(és zavar is), és tartományaiban. Nem mindegy milyen jelforrás, és az a jelet min hallgatod. Nem véletlenül SA formátumban szerzem meg a számomra legjobb zenéket! A zenében azt is hallom ahogy az ütő a dobhoz közelit, vagy a cintányérhoz, és az addig hallatszik amig ténylegesen abba nem hagyta a rezgését, nem úgy mint az MP3 formátumnál, ahol csak a dobolást cintányérozást lehet hallani, a többi egy apró sustorgásos letörés éphogy alig sem hallható "valami" (a legjobb formátumnál is). Illetve simán egyet kell értenem eotvospm -el, mert igaza VAN! Persze hogy 1000 ember előtt már nem jönne be a dolog, de eotvospm nem erről beszélt! Az MP3 mindig is egy veszteséges tömörítési algorimus! Az a helyzet, hogy sok embernek nincsen összehasonlítási alapja (nekem már van és lesujtó volt)!
Nekem mostanában erőm nincsen godolkodni, sem megváltani a világot, feltalálni bármit, renbrerakni a szobát(illtve most rend van mert nem vagyok otthon, csak akkor ha aludni kell a sok hirten munka miatt).
Szóvel gartulákok a kitartásodért, sok sikert hozzá!
Köszönöm a az elismerésed, de ez minek a kapcsán irod? Olyan sok kreatív dolgot csináltam, már, hogy nem tudom már miért érezzem magam megdicsérve! Kezdek felejteni! Ez van!
Támogatom, és teljesen igazad van! még akkor is, ha mások ezt nem is látják!!!
Na már ezsembe jutott, habár "telefonos segítséget kértem", de meglett az eremény a csavarhúzó kanál.
szerk.: igyekszem a töllemtelhetőt megtenni! Amikor fáradt vagyok akkor dőlnek belöllem a különböző "alternatívák" amikor enni kell!
Mi van itt? Akkor én is mentem Sakandinávlottótzni, jóéjszakát mindenkinek!
Ha a velem való beszélgetést lottózásnak hívod, ám legyen...
Valakivel meg kell beszélni, hogy mire költjük el a nyereményt! :eplus2:
Nem akartam ekkora port kavarni, de ha már...
Az úgy történt, hogy valahogy a zenén nőttem föl. (Ez nálunk ilyen családi dolog volt.) Mindig szerettem az operát, a komolyzenei hangversenyeket épp úgy, mint a Beatlest, és Szörényit. Volt egy „vájtfülű” barátom, (sajnos nem él már,) és mindig csak irigykedve figyeltem a cuccait, annyira jól szóltak. Könnyű volt neki, 14 évvel idősebb volt nálam, - amikor én még csak életkezdő voltam, ő már meglett ember… Egyszer csak én is eljutottam oda, hogy az AKAI GX4000 orsósmagnó, AKAI AP100 lemezjátszó, és CT506 Pioneer kazettás deck mellé egy Grundig HiFi video is került. (Nagy szó volt ez ’85-ben!) CD játszó még csak elvétve volt, de a barátomnak talán az országban először lett. Sokszor hoztam el valamely új CD-jét lejátszóstul, és vettem videóra a zenét. Szinte csak ilyen „fekete” kazettáim voltak, mert a filmek igazán sosem érdekeltek. (Mindössze a régi, ’30-as magyar filmek, - aztán kifújt.) Ezek voltak a ’80-as évek. Aztán az analóg berendezések már csak díszítették a szobát. Történt egyszer, hogy második házasságomban is felépült a házunk, és berendeztem a nappalit, mely tervezésénél mindig elsődleges szempont volt a hajdani és a mai HiFi helye. Leporoltam az AKAI lemezjátszót, bekötöttem, és feltettem rá egy lemezt. Nem akartam hinni a fülemnek, annyira más volt… Úgy éreztem magam, mint amikor hosszú szünet után nejemmel az Operettben megnéztük Gerswin, - Crazy for You című musical-jét, és felcsendült a zenekari árokból a zene. Valami olyan szólt, ami nagyon régen hiányzott a zenéből. Azóta a digitális zenét olyan „süket” (nem tudok rá jobb kifejezést) zenének hallom.
Nem pont hasonló az esetem, de valamiben mégis egyezik a sztori.
Amikor megjelentek az első hordozható MP3 lejátszók, vettem is magamnak egy Samsung Yepp-et. Tudott egy valag hangzásvilágot és számomra csodálatos basszust csinált. Az én fülemnek az egész egy álom volt, imádtam hallgatni. Minden reggel a suliba menet (70km) és haza felé is azt hallgattam és nagyon jókat relaxáltam rá. Valahogy a belső nyugalomért felelős agyi részeket ingereltem vele. Aztán elromlott 3 év alatt és azóta semmilyen készüléken nem találom ezt a hangzásvilágot. Most igyekszem belekostolni egy új Samsung modellbe, csak még gyűjtögetek...most túl drága a rezsi.
Szegény lali pop... Rég láttam ilyen tiszavirág- életű felhasználót...
Csak hogy legyen min vigyorogni...
Lehet, hogy igazad van, nekem az opera és a hasonlók nem jönnek be.
Komolyzenéből sem mindegyik. Az operában valahogy erőltetett műnek tetszik a hang nem természetes nincs benne a megfelelő beleépés. Én élvezni tudom a digitális zenét amikor minden tökéletesen passzol és tökéletesen ütemre történik. Illetve azt a dob és basszus összhangot amit a hajdani törzsi zenéből örökölt meg az emberiség. Amúgy pedig mindent elő lehet adni jól és rosszul és mindent fel lehet venni jól és rosszul is. Mondjuk nekem van egy frekvencia határ ami után már az őrületbe visznek a nyávogások stb... és idegesítőnek tartom a zenét nem pedig nyugtatónak. Lehet, hogy ezért van az, hogy nem érzem az mp3-as különbséget.
Ezt most olvastam:
Idézet: „Sziasztok Nem tudjátok hogy hogy lehetnék én is moderátor” Lécci lécci énis, énis! Na de most komolyan! Na meg a deguss "poén... az "de gáz" akart lenni, vagy mi? Nem igazán értettem.
Ilyen nincs. Ha nem olvasom, el sem hiszem, bárki mondaná! Néztem csak. Tényleg mindenféle rosszindulat nélkül: nem lehet, hogy némi tudatmódosító szer birtokában (Be van rúgva, vagy beszívott) ír ilyeneket valaki? Én még félálomban sem csinálok ilyeneket. Na jó, egyszer kezdő koromban sebességben önindítóztam, elfelejtettem kivenni. Reggel volt, de nagyon! ahogy a reklám tartja: a reggel bármikor rád törhet! Na, ez összemérhető nagyságrendben van. Nem magamat dicsérem: én először is értettem az oldal működését nagyjából, ha meg valami apróságot nem, akkor vagy kérdeztem, vagy figyeltem (3 hónapig).
A gyalog galoppolok tökei közé tenném a csávóét. Ahogy olvastam, miket írt ma (csak ma) a gyerek, arra jöttem rá, hogy ez valami fene nagy bosszúálló vicc, vagy moderátor éberségi teszt. Ennyi problémát felvetni fél nap alatt és mindig rossz topikban. Igen csak érdekes. Vagy szánalmas? Viccesnek, nem vicces...az biztos.
A Tibi haverom azt mondta: Te, ha én adok Neked babot, Te meg adsz nekem érte bármilyen levelet, akkor az babérlevél? Van Neki egy másik is. A cégnél van egy eszközünk, amit mi LAN-csatolónak hívunk. Azt mondja: Ha valakinek elromlik az autója (ami Lancia) és azt tolja valaki, akkor ő a lancsa-toló? |
Bejelentkezés
Hirdetés |