A Bell Labs tudósai olyan tranzisztorokat és elektromos kapcsolókat készítettek, melyek mérete egyetlen homokszemcse milliomod része. Ez a technológia kulcs szerepet játszhat parányi számítógép chipek kifejlesztésében, melyek energia fogyasztása is hasonlóan kicsi lesz. Szerves molekulák és egy kémiai összeillesztési folyamat segítségével a tudósok egy-két nanométerre, avagy egy méter milliárdnyi részére csökkentették a tranzisztorok méretét, mely eddig szinte elképzelhetetlen volt. A kutatást a Nature magazin csütörtöki számában tették közre, melyben a tudósok elmondták, hogy sikerült egy egyszerű áramkör modult is megépíteniük, melyet általánosan használnak a számítógépekben a tranzisztorokhoz. "Egyszerű de csodálatos és okos szemlélet" - mondta Paul Weiss, a Pennsylvania State University kémia professzora. "Rengeteg nehézséget kiküszöböl, melyet a nano-gyártás örökölt." A molekuláris kapcsolók már-már a Szent Kehely szerepét töltik be a modern elektronika fejlesztésében. A chipek jelenlegi szilícium generációinak fizikai korlátai 10-15 éven belül megakadályozzák az erősebb eszközök kifejlesztését. Minél több tranzisztor kerül egy chipbe annál nagyobb mértékben nő az adatfeldolgozási képessége. Több szakértő is elképzelt már olyan mikroszkopikus számítógépet, mely elvileg bárhol elhelyezhető a folyamatos feltöltés igénye nélkül. A Lucent Technologies Inc. tulajdonában lévő Bell Labs kutatása újabb tétel a molekuláris elektronika sikeres kísérleteinek egyre növekvő listáján. A Bell Labs Hendrik Schon vezetésével egy sajátos, thiol néven ismert szerves anyagot használt fel a kutatásokhoz. A molekulák jól vizsgáztak az elektromosság erősítésében és szabályzásában is. "Rendkívül nehéz kitapasztalni hogyan kapcsolható elektronikusan egy molekula és ezidáig senki sem készített elektronikus 'kaput' ebből a molekula típusból" - mondta Tom Thies az IBM kutató részlegének fizikai tudományokkal foglalkozó vezetője. "Ha ténylegesen ez történik, akkor ez egy nagyon fontos előrelépésnek számít." A kutatók elmondása szerint ez a technológia viszonylag egyszerű és költségkímélő is, mindamellett nagyon sűrű tranzisztorokat eredményez. Az egy-két nanométeres elektródák közti távolsággal a tranzisztor úgy nevezett csatornahossza a valaha élőállított legkisebb lesz.