Gyakorlatilag az összes jelentős autógyártó bejelentette már saját intelligens autó programját, azonban a kifejlesztett rendszerek nem kompatibilisek egymással.

Hiába lát napvilágot egyre több intelligens autó, a gyártók csak ritkán törekednek az együttműködésre és inkább mindenki a saját feje után megy. Ez előny és hátrány is egyben, hiszen két eltérő gépkocsiban csak ritkán találhatók egymással kompatibilis fedélzeti rendszerek. Az egységes szabványok kidolgozásának elmulasztása most kezdi megbosszulni magát. Még a szakértők is csak nehezen igazodnak el a különböző szenzorok és fedélzeti számítógépek világában. Ráadásul egyre gyakoribb gond az is, hogy a beépített eszközök - pont a szabványok hiánya miatt - akadályozzák egymás működését.


Azt senki sem vonja kétségbe, hogy hasznos az elektronikai vezérlés. Ma már szinte mindent a fedélzeti rendszerek felügyelnek, legyen szó a motor teljesítményéről, a fogyasztásról, a hőmérsékletről, a fékekről, a tolatóradarról, a HiFi berendezések vezérléséről vagy éppen a biztonsági berendezésekről. Szakemberek szerint napjainkban egy felsőkategóriás járműben már akár nyolcvan különböző érzékelő és egyéb számítógépes eszköz található. "Nem véletlen, hogy az elektronikus struktúrák egyre összetettebbek" - mondta Simon Fürst, a BMW fejlesztője. Az autószerelők pedig szitkozódnak, hiszen egy hiba kiderítése már koránt sem annyira egyszerű, mint akár néhány évvel ezelőtt.

A készülékektől most már elvárják, hogy ne csak a részfeladatukat oldják meg, de kommunikáljanak is egymással. Mondjuk egy balesetben ne csak a légzsák lépjen működésbe, de a fejtámla is mozduljon előrébb és a biztonsági öv is váljon szorosabbá. Minden egyes berendezésnek saját szoftvere van, azonban, amikor ezeket írták, a fejlesztők még nem számoltak az együttműködés lehetőségével. Így pedig elég érdekesre sikeredhet a szenzorok közötti kooperáció.


Az autógyártók szerencsére felismerték a problémát és már 2003-ban elindították az Automotive Open System Architecture (Autosar) nemzetközi projektet, amelynek célja egy általános, nyílt autófedélzeti program megalkotása. "A cél az, hogy egy olyan rendszert hozzunk létre, amelynél bármikor tetszőlegesen bővíthetjük vagy csökkenthetjük a beépített elemek számát és körét anélkül, hogy megzavarnánk a központi számítógép működését. Éppen ezért a jövőben együtt kell működni és előre meg kell határozni, hogy melyik érzékelőnek mi a funkciója, és melyik alkalmazásnak milyen szempontnak kell megfelelnie" - szögezte le Markus Hardt, a Fraunhofer Intézet Szoftver- és Rendszertechnikai Intézetének munkatársa.

Az autógyártók első lépésként közös szabványokat dolgoznak ki, amelyek között egyesek a szenzorokra, mások a kommunikációs berendezésekre vonatkoznak. Amennyiben ez megvalósul, az autógyártók egy közös koncepció mentén fejleszthetik majd ki és építhetik meg járműveiket. Az egyes cégek egyedisége ettől még marad, hiszen a gépkocsik eltérő tulajdonságai, teljesítményei, alkatrészei stb. megmaradnak. "Így egy hiba esetén nem kell majd az egész fedélzeti szoftvert újraírni, hanem elég lesz egy frissítés vagy egy gyors felülvizsgálat. Egy másik lehetőség az aXBench nevű szimulátor használata, amelynél az autógyártók megnézhetik, hogy az általuk megálmodott rendszerek vagy alkatrészek miként működnének a gyakorlatban" - tette hozzá Markus Hardt.

Az Autosar keretében kifejlesztett első gépkocsik várhatóan még az idén megjelennek.