Fórum témák

» Több friss téma
Cikkek » 10W-os A osztályú végerősítő
10W-os A osztályú végerősítő
Szerző: lamalas, idő: Jún 2, 2007, Olvasva: 64459, Oldal olvasási idő: kb. 3 perc
Lapozás: OK   1 / 6
JLH (John Linsley Hood) klasszikus, 10W-os A osztályú erősítőjének bemutatása építési tapasztalatokkal és tanácsokkal.

Ezzel az erősítővel először az 1980-as években találkoztam Csabai Dániel – Hangtechnika Amatőröknek című könyvében. Sokat szemezgettem a kapcsolással, de hosszú évekig nem építettem meg, mert az A osztályú erősítők rendkívül rossz hatásfoka sok problémát okoz amikkel régebben nem tudtam foglalkozni. Azonban ami késik nem múlik, így az Interneten olvasható sok-sok pozitív tapasztalat hatására elhatároztam, hogy kísérletképp mégis megépítem ennek az erősítőnek az eredeti, 1969-es változatát. A tervem az volt, hogy ha deszkamodellként beválik, akkor készítek belőle egy végleges erősítőt. Lássuk mi lett belőle.

Mindenekelőtt próbáljuk megérteni az erősítő működését (a teljesség igénye nélkül) az alábbi ábra alapján:

 

 

A T1-es bemenő/feszültségerősítő fokozat munkapontját hagyományos bázisosztó állítja be melynek tagjai: R1, R2 és R3-as ellenállások. A C1-es kondenzátor a T1 bázisán jelenlévő egyenfeszültséget választja le, a C2-es szűrőkondi pedig a tápegység felől érkező váltakozó brummfeszültséget és egyéb zavarokat hivatott csökkenteni. A T1 által felerősített jel - annak kollektoráról - DC csatolással jut el T2-re, melynek feladata a végtranzisztorok ellenütemű meghajtása. T3 és T4 végtranzisztorok A osztályú beállításban üzemelnek ami azt jelenti, hogy a vezérlés folyamán soha sincsenek lezárva, azaz rajtuk mindig folyik valamekkora áram. Vezérlés (bemenőjel) nélkül ezt az áramot nyugalmi áramnak nevezzük. Ennek értéket az R7 és R8 ellenállásokból felépülő áramgenerátorral tudjuk beállítani melynek érdekessége, hogy aktív elemek nélkül, ún. feszültségutánhúzós (C4) technikával készült.

A nyugalmi áram értékének azért van különös jelentősége, mert alapvetően ez határozza meg az erősítőből maximálisan kivehető teljesítményt a terhelőimpedancia függvényében. T3 és T4 közös pontjáról C5 csatoló kondenzátoron keresztül nyerjük a hasznos, terhelésre jutó feszültséget. Érdemes még megemlíteni a visszacsatolás módját is amit R6, R5 és C3 elemek valósítanak meg. A zárthurkú váltakozoáramú erősítést R6 és R5 határozza meg, míg C3 egyenáramúlag választja le a visszacsatoló hálózatot a földponttól, így az egyenáramú erősítés értéke egyszeres lesz. Erre azért van szükség, hogy a kimeneti ponton (T3 és T4 közös pontján) közel azonos egyenfeszültséget lehessen tartani T1 bázisfeszültségével (a pontosság kedvéért a T1 bázisfeszültségéhez még hozzá kell adni T1 bázis-emitter feszültségét illetve az R6-on eső feszültséget is). Így T1 bázisfeszültségével lehet bizonyos értékek között szabályozni a kimeneti ponton megjelenő egyenfeszültséget aminek célszerű értéke a tápfeszültség fele. 

Gyorsan kövessük végig az erősítő dinamikus működését is egy képzeletbeli szinuszjel segítségével. A szinusz pozitív félperiódusa a T1-es tranzisztort a lezárás felé vezérli így annak kollektorárama elkezd csökkeni. Ez a csökkenő áram kisebb feszültséget ejt R4 ellenálláson tehát a kollektoron megjelenő feszültség is csökken, azaz a bemeneti pozitív félperiódusból a T1 csinált nekünk egy negatív félperiódust. Mivel a T1-es tranzisztor kollektoráról vezetjük a hasznos jelet a következő fokozatra ezért a fentiekből következően T2 bázisán már egy fázisforgatott szinuszt kapunk. T2 a csökkenő bázisfeszültség/bázisáram hatására szintén a lezárás felé tart azaz csökken a kollektorárama is. Azonban az R7 és R8 ellenállásokból kialakított áramgenerátor konstans áramot szolgáltat így - mivel T2 kollektorába kisebb áram folyik - T4 bázisába többletáram kerül ami T4-et jobban kinyitja így rajta nagyobb áram fog folyni és kisebb feszültség esik. Ezzel egyidőben T2 emitterén szintén csökken a feszültség ami T3-at a lezárás felé vezérli, azaz rajta kevesebb áram fog folyni és növekszik a kollektorfeszültsége. T4 növekvő illetve T3 csökkenő árama azt eredményezi, hogy a kimeneti ponton növekvő feszültség jelenik meg, azaz visszakaptuk az eredeti szinuszjel pozitív félperiódusát csak épp felerősítve. A szinuszjel negatív félperiódusában minden ellenkezően történik így annak részletezésétől most eltekintünk és az olvasóra bízzuk

E rövid bevezető után térjünk rá mit sikerült elérnem ezzel az erősítővel.


A cikk még nem ért véget, lapozz!
Következő: »»   1 / 6
Értékeléshez bejelentkezés szükséges!
Bejelentkezés

Belépés

Hirdetés
XDT.hu
Az oldalon sütiket használunk a helyes működéshez. Bővebb információt az adatvédelmi szabályzatban olvashatsz. Megértettem