Normál mód:

Összefoglalva: folyamatosan méri a működési feltételek meglétét. Ha valamit nem talál rendben, akkor azt néhányszor megméri újra, hátha csak valami pillanatnyi zavar miatt mért nem megfelelő értéket. Ha folyamatosan hibát érzékel, akkor hibakóddal kilép. Ha jó értéket mér, azonnal lép tovább. Ez elég megengedő, ha valamelyik érték már a határon táncol, cserébe a határérték meghatározásánál szigorúbb voltam. A motor működését is hasonlóan figyeli. Ha egyhuzamban elegendő alkalommal úgy érzi, hogy a fúrót nem használják, akkor kilép. Ez kb. 2-3 másodperc türelmi időt jelent.

Mérések:

Ellenőrzi a mikrokontroller tápfeszültségét, 0 V-ját és a belső referencia feszültségét. Az ADC jelen beállítások mellett a tápfeszültséget használja méréshez referencia feszültségnek. Ez elvileg stabil 5 V. A beépített referencia feszültsége adatlap szerint 1,15 V és 1,4 V között sajnos akármekkora lehet. Az ADC-vel erre rámérve, (a pontatlanság miatt csak nagyjából) ellenőrizhető, hogy tápfeszültség elérte az 5 V-ot, vagy sem. Ha nem érte el, akkor minden más mérés, ami ezen alapul hamis értéket fog adni. A 0 V-ot és a referenciát a tokon belül tudja mérni az ADC, az 5 V-ot letiltott IC2 mellett R12, R27 osztó mérésével. Ekkor R27 úgy viselkedik mint egy felhúzó ellenállás, R12 IC2-n lévő fele pedig nagy impedanciás ponthoz kötődik, ezért nincs hatással a mért feszültségre.

Ellenőrzi a hűtőborda hőmérsékletét. 0 és 70 °C között engedélyezi a működést. Túl alacsony hőmérséklet azt is jelentheti, hogy a szenzort valami söntöli, esetleg rövidre zárja. Túl magas pedig azt is, hogy rá sincs dugva a panelra.

Ellenőrzi az akkumulátorok hőmérsékletét. 0 és 60 °C között engedélyezi a működést. A legtöbb paraméter ellenőrzésénél nagyon egyszerű a helyzet. Előre kiszámoljuk fordításidőben egy konstansba, hogy mik a határértékek, azután az ADC eredményét ezekkel összevetve már látszik is, hogy alacsony, jó, vagy magas. Az akkuk feszültségmérése is csak annyival bonyolultabb, hogy az állandó értékkel történő összehasonlítás előtt az akku pozitív sarkán mért feszültségből ki kell vonni a negatív sarkán mért feszültséget, és ennek az értékét kell ellenőrizni. Az akkuk hőmérséklet szenzorai viszont a közös referencia ellenállásukkal egy négy tagú feszültségosztót alkotnak. Itt az egyik szenzorra jutó feszültség függ a többi szenzor hőmérsékletétől is, ezért az itt mért eredményekre nem lehet előre kiszámolni a minimális és maximális értéket, amik között azok megfelelőek. Előre csak azt lehet kiszámítani, hogy a referencia ellenállás értékének mekkora hányadát kell elérniük minimum, és mekkora hányadát nem szabad túllépniük. A referencia ellenálláson mért pillanatnyi érték (ami szintén a szenzorok hőmérsékletének függvényében változik) jelenti mindig a 100%-ot és ezzel kell megszorozni az előre kiszámolt hányadokat. Az így kapott minimummal és maximummal már össze lehet hasonlítani az egyes hőmérséklet szenzorok saját adatait.

Ellenőrzi az akkumulátorok feszültségét. Cellánként 2,5 V-ig engedélyezi a működést. Negatív érték megjelenésére külön figyel. (Programozásban járatlanoknak: úgy képzeld el, hogy ha visszapörgeted a kilométerórát - szigorúan csak elméletben -, akkor a 00000 után 99999-et kapsz, és nem mínusz egyet. Itt is hasonló helyzet van, ezért figyeli ezt a program külön.)

Ha eddig mindent rendben talált a program, bekapcsolja a motor FET-jeit.

Ellenőrzi a fúró működtetését. Egy mérési eredményt 64 mintavételből határozz meg a program. Kiszámolja ezeknek az egyen összetevőjét, a váltakozó összetevőjét és megkeresi a minimális és maximális értékeket a mintasorozatban. A működő motor mellett már alacsony terhelésnél is jelen van a váltakozó összetevő az eredményben. Ezt figyeli a program a FET-ek drain-jét mérve. Ezután kezdi előröl a méréseket amíg a fúró üzemel, vagy a türelmi idő le nem jár. Utána ugrik a kilépésre.