Ebben a részben két lépésben alakítjuk át a tápegységünket.

Az első lépcső a védelem kiiktatása.

Hogy a tápegységhez könnyen hozzáférjünk, szereljük ki a dobozából, majd az összes vezetéket forrasszuk ki. A védelemről vagy tranzisztorok gondoskodnak, vagy egy komparátor IC. Ezek szerepe az, ha a feszültségszint eltér a két ág között, akkor a tápegységet letiltja. A letiltás azt jelenti, hogy a TL494-es IC 4-es lábára egy feszültségosztón keresztül nagyobb feszültséget kapcsol, mint 2,8V. Az adatlapban látszik, ez azt jelenti, hogy a PWM vezérlést 0%-ra állítja.

Ezt a védelmet könnyedén kiiktathatjuk. A 4-es lábra állandó GND-t kell kapcsolni. Ezt úgy a legegyszerűbb elérni, hogy a 4-es lábnál lévő feszültségosztó felső tagját (vagy tagjait) kivesszük. Ilyenkor az alsó tag ellenállásán keresztül ezt a lábat le is húztuk a GND-re. Innentől kezdve azonban nagyon óvatosan kell eljárni, mert ha zárlatot csinálunk a táp azonnal tönkremehet. Nagyon hasznos, ha az élesztéshez használunk egy speciális kábelt. Ez egy 230-as csatlakozóból, egy nyákba dugható aljzatból és sorba kötött  60W-os hálózati izzóból áll (vagy a barna, vagy a kék vezetékkel kell sorba kötni). Sok tápegységet ez mentett meg a haláltól. Ha rövidzár van valahol, akkor világít az izzó, és jócskán leesik a bemeneti feszültség és ezzel együtt az áram is.

A második lépcső a feszültség szabályozás.

Ez már egy kicsit összetettebb folyamat. Először is, nekünk a 12V-ra van szükségünk. A visszajelzést át kell kötnünk az 5V-os körből a 12V-os ágba. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy a TL494 1-es lábán lévő feszültségosztó felső tagjait (rendszerint itt  több ellenállás van) átkötjük a 12V-ra. Csipogós multiméterrel meg tudjuk nézni, hogy az 1-es lábtól milyen vezetősáv megy az 5V-hoz. Ha szerencsénk van akkor csak egy átkötés, amit könnyen kiszedünk, és átforrasztjuk a 12V-hoz. Ha nem átkötés, akkor a vezetősávot el kell vágni egy éles tapétakéssel, és az ellenállásokat összeforraszjuk (feszültség osztó felső tagja, ami eredetileg az 5V-ra volt kötve) a 12V-tal. Ha ez megvan, akkor már terhelhetjük nyugodtan a 12V-os kört. Ezután azonban elkeseredéssel azt tapasztaljuk, hogy a kimeneti feszültség nagyon alacsony. Nem ijedünk meg. Az 1-es láb feszültség osztójának az alsó tagjaival párhuzamosan rakunk egy 22K trimmert (a trimmert ellenállásként használjuk, tehát elég csak az egyik szélső és középső lábát bekötni, vagy valamelyik szélsőt összekötni a középsővel). Mielőtt elkezdjük a feszültséget felvinni a maximálisra, előtte a kimeneti kondikat ki kell cserélnünk, mert csak 16V-osak vannak benne. Ha az 5V-os ágban 10V-os a kondi, akkor rakjuk bele azokat a 16V-os okat (mivel ezt az ágat egyáltalán nem terheljük meg, tökéletesen jó ide a régi kondi is), amiket az előbb szedtünk ki. Arra figyelni kell, hogy a negatív ágban is legyenek a kondik lecserélve, mert a táp szimmetrikus. Arra is emlékezzünk, hogy a negatív ágat továbbra sem szabad csak pár száz mA-ral terhelni, mert ehhez az ághoz majd a későbbiekben nyúlunk. Most már tekergethetjük a trimmert. Ha minden jól megy, akkor a kimeneti feszültséget 25-29V-ig tudnánk tekerni. 20V-tól azonban ne tekerjük feljebb, hogy a tápban legyen még tartalék. Mivel ez a szabályzás nem lineáris, ezért a feszültség állítását máshogyan fogjuk megoldani. Most jön az IC 2-es lába.

Az adatlapból azt látjuk, hogy a kimeneti feszültség függ az 1-es lábon lévő feszültségosztótól és egy referencia-feszültségtől. Tehát kizárásos alapon a referencia-fesz. a 2-es lábra csatlakozik. Erről a lábról az összes ellenállást kitakarítjuk. Bekötünk egy potmétert. A potmétert feszültségosztó üzemben használjuk, azaz a két széle a táp, és a középső lába pedig megy az IC 2-es lábára. A potméter tápellátását a következőképpen tudjuk megoldani. Valahonnan szereznünk kell stabil 5V-ot. Az adatlapból látszik, hogy a 14-es lábon van egy stabilizált 5V-os feszültség. A poti egyik szélső lábát ide kötjük, a másik szélsőt pedig a GND-re. Ha mindent jól csináltunk, akkor 0V-tól 20V-ig állítható tápegységünk van. Ha már ennyivel megelégszünk, akkor már csak egy biztosítékot kell bekötnünk, hogy egy véletlen rövidzár ne tegye tönkre az eddigi művünket. A biztosíték 4A-től ne legyen nagyobb!

Eddigi költségeink:

Kevesebb, mint 1000 Ft-ból már van egy alap tápunk.

A következő részben a negatív ágat is megbabráljuk.