Egy hangszórót többféleképpen lehet modellezni. Most nézzük azt a példát, amikor egy átlagos (8-12") méretű hangszórót méylsugárzóként használunk, és egy zárt ládában mozog. Miből is áll egy hangszóró:

• Egy kosárra rögzített mágnesről (amely B indukciót ad a résben)
• Egy membránból, amely a szélén és a csévén is rugalmasan (Engedékenysége: Cms) fel van rögzítve, és nagy a felülete (Sd)
• A membránon egy cséve szerepel, melyen egy tekercs található (l hossz a légrésben), aminek számottevő az ellenállása (Rs). Van neki egy kicsi, vagy nagy szórt induktivitása (L), a cséve veszteségen (Rms), de együtt mozog a membránnal, melynek tömege (m) van

Ezen kívül a hangszóró zárt ládában van, tehát van egy adag bezárt levegő, ami légrugóként üzemel (Cd).

Legyenek a következők az értékek:

• Rs= 6 Ω
• L = 1mH
• Bxl = 10 Tesla*m
• Rms = 6 MechΩ
• m = 20 gramm = 0,02 kg
• Cms = 0,1
• Cd = 10 liter = 0,01 m³
• Ra = 1 Ω (valójában bonyolultabb az akusztikai terhelés)
• Sd = 500 cm² = 0,05 m²

Vagyis:

Most transzformáljuk át az akusztikai oldalt a mechanikai oldalba. Ez egyszerű, hiszen valós transzformátorként az áttétel (Sd) négyzetével szorozzuk a számokat:

Legvégül transzformáljuk át a mechanikai oldalt az elektronikai oldalra. Ez trükkös, mert itt girátorral kell számolnunk. A soros elemekből párhuzamos elemek lesznek. Ellenállás esetén az áttét (Bxl) négyzetével osztanunk kell. Induktivitásból (tömeg) kondenzátor lesz mégpedig úgy, hogy a tömeget osztjuk az áttét (Bxl) négyzetével). Kondenzátorból (rugó) pedig induktivitás lesz úgy, hogy az áttét (Bxl) négyzetével szorozzuk a rugó engedékenységét.

Az eredmény: van egy elektromos körünk, amit villamosságtani módszerekkel tudunk elemezni.

Az alsó frekvenciahatáron a két elektornikai induktivitás (légrufó és a memrbán felfüggesztése) eredője határozza meg a küszöbfrekvenciát, és a csillapítás ezeknek és a ohmikus tagoknak az aránya szabja meg. Vagyis a bezárt légrugó nagyságától nem csak a határfrekvencia, hanem a csillapítás is függ, pont amit a zárt doboznál a gyakorlatban is tapasztalunk.
A felső határfrekvenciára két korlátozó tag lesz: nagyfrekvenciák esetén a tömeg alkotta elektornikai kondenzátor söntöli a terhelést. Logikus: minél nagobb a tömeg, annál nagyobb energia vész el ennek mozgatására, és annál kevesebb megy az akusztikai oldalra. A másik korlátozó tag pedig a tekercs szórt induktivitása: ez soros impedanciaként hat.

Cikkemnek ezzel a végére is értünk: folyatásban ennél bonyolultabb köröket fogunk megnézni és elemezni. Levezetjük a bass-reflex láda ekvilvalens körét, és tervezési analógiát vonunk a szűrőkörök tervezésével,  legvégül pedig egy exponenciális tölcséres ládát elemzünk. Továbbá kitérünk az akusztikai terhelés bonyolultságára is.