Elszántam tehát magam, hogy építek egy olyan eszközt, amivel az első, ismerkedő lépéseket meg tudom tenni az AVR-ek világában. Nagyjából két napig túrtam az internetet, kerestem egyszerű, de jól használható kapcsolásokat. Sajnos szinte mindegyikben szerepelt AVR, ami ugye nem túl nyerő, mert pont ahhoz kellene  programozó eszközt építeni

A kapcsolás kiválasztásakor, esetleges megtervezésekor szem előtt tartottam pár szempontot (ezek jó része korábbi tapasztalatokon alapul):

• LPT portos égetőtől óvakodnék (nem akarok a kábelhosszak miatti esetleges bizonytalansággal vesződni, az asztali gépem LPT portján egyébként is lézernyomtató csücsül, valamint egyre több mai gépben nincs is LPT port)

• ha soros portos a programozó, akkor lehetőleg olyan legyen, ami soros protokollon kommunikál, és nem a vezérlőbitek kapcsolgatásával, a PC oldalon futó program vezérli az SPI kommunikációt (néhány soros porton, főleg az USB/soros átalakítókon nem szokott működni a bitkattogtatásos módszer)

• a fent említett mindkét megoldás nagy hátránya, hogy külső tápfeszültséget igényel, ezt lehetőleg jó lenne elkerülni

• a programozónak célszerű lenne olyan képességgel bírnia, hogy a fejlesztés alatt álló áramkört el tudja látni tápfeszültséggel, ha szükség van rá, így a jellemzően kis energiaigényű vezérlések fejlesztése nagyon kényelmes (mint ahogy a PICkit2-vel a PIC-es cuccok fejlesztése, az ötlet innen jött)

A fenti szempontok mérlegelésével arra jutottam, hogy egy soros porton kommunkáló eszközt lenne talán célszerű összerakni, viszont fixen beépíteni elé egy USB/soros átalakító chipet. Ilyen elrendezésben a programozó áramkör és esetlegesen a fejlesztés alatt álló áramkör is használhat tápfeszültséget az USB-ről. Az USB port pedig minden mai számítógépen rendelkezésre áll.

Az összegyűjtött információk alapján és a neten látott többtíz kapcsolásból, áramkörből ötleteket merítve végül úgy döntöttem, hogy az Atmel AVR910-es alkalmazási javaslatában szereplő, soros portos megoldást valósítom meg egy FT232RL USB/soros átalakító chip segítségével, közvetlenül USB portra köthető kivitelben. Úgy ítéltem meg, hogy elsőre ez nem olyan bonyolult, a tudása is elegendő lehet, ráadásul valamilyen formában gyári támogatást is élvez. Igaz, hogy elavult megoldásnak számít, de a jelenleg is érvényben lévő AVR911-es ajánlás szerinti, AVROSP nevű, parancssoros programmal a ma használatos AVR-eket is képes kezelni. Ráadásul létezik egy AVROSP-II nevű szoftver is, amivel egy viszonylag kényelmes, ablakos felülettel is lehet használni a programozót.

A tyúk és a tojás problematikáját (minthogy az AVR programozóban dolgozó AVR-t is valahogy fel kellene programozni) kicsit félresöpörve, nekiálltam a hardver összeállításának. Arra számítottam, hogy lesz majd valami egyszerű módszer, amit ha csak ideiglenes jelleggel is, de fel tudok használni az első programozóchip felprogramozására. Ha más nem, majd PIC-re írok egy programozó programot, ahhoz van otthon minden eszközöm Végül nem kellett ilyen nyakatetert megoldáshoz folyamodni, de ne szaladjunk ennyire előre.