Mivel feltehetően nagyon sok, elektronikában kevéssé jártas fogja megépíteni, így ebben a cikkben próbálom kicsit részletesebben leírni az összeépítés menetét.

Az alábbi áramkört összeépítés közben fokozatosan terveztem (fejben).

Kattints a képre, a nagyobb változathoz!

Látható, hogy az állandó környezeti fény elleni védelmet maga a C1 csatoló kondenzátor látja el azáltal, hogy a kondenzátoron kizárólag a rövid impulzusszerű jelek tudnak áthatolni. Az állandó vagy a lassan változó fény által létrehozott feszültség változást a kondenzátor képes "követni", nem keletkezik hamis fényképezőgépet indító jel. Villámláskor / vagy vaku elsütésekor egy pár mikroszekundum idejű negatív feszültség tüske jelenik meg a C1-R1 ponton, mivel ezt már nem szűri ki a C1 kondenzátor (túl gyors változás), így indul az időzítés (exponál).
Az R3-C2 alkatrészek az impulzus megnyújtásáért felelősek. Konkrétan így a T = 1.1*R3*C2 = 517 ms. Ez már bőven elég a legtöbb fényképezőgép típusnak az exponálás elindításához. A monostabil módban lévő NE555 kimenete ennyi ideig lesz bekapcsolva.
A C3 szűrési feladatot lát el, a LED az exponálást jelzi. Amennyiben folyamatos zaj (gyorsan változó fényintenzitás) éri az érzékelőt (fototranzisztort), akkor a jelző LED folyamatosan világít. Ezt el kell kerülni minden esetben.
A BC337-es tranzisztor indítja a fókuszálást és exponálást. Általában a fényképezők egyszerű zárókontaktust igényelnek. Mivel a fényképezőgép és ez az érzékelő is elemről működik, így a két eszközt nyugodtan összeföldelhetjük, nem szükséges leválasztani.