Két részre osztom a beállítást, az egyik az amikor párba válogatott félvezetőkkel történik az építkezés, a másik pedig amikor hasonlóan ahogy én is építkeztem nincs párba válogatás.

Az első esetben nagyon egyszerű dolgunk van, ugyanis a nyákon található egy szem potival be kell állítani akkora nyugalmi áramot amekkorát szeretnénk és kész is. Ezt egy kicsit bővebben kifejtve: nyugalmit be állítani rövidre zárt bemenettel, majd mikor elérte üzemi hőfokát, akkor után állítani, általában fölfelé kúszik az áramfelvétel melegedés hatására. És gyakorlatilag a végfok beállítás ennyi lenne.

A második esetben kicsit bonyolultabb: itt minimum 2 multiméterünknek kell legyen!
Mindkettőt egyenáramú árammérésre állítjuk és a tápágakba tesszük. Vagy az 1ohm/5W-os ellenálláson mérünk feszültséget. A középső potival magát a nyugalmi áramot állíthatjuk be, a másik kettővel meg lehet szimetrizálni a tápágak között. Ha minden jó akkor +-1-2mA eltérésen belülre lehet szimetrizálni a két tápág áramfelvételét. Aki gondolja, az miután végzett, a szélső potikat kiszedheti, és pontos értékű ellenállással helyettesítheti azt. Nálam maradt állandóra a poti.

A szerző által ajánlott nyugalmi áram 0,5-0,7A, nálam ez 0,7A lett. ugye minél nagyobbat állítunk be annál nagyobb hűtő felületet igényel majd a végfok. A 0,7A nyugalmival 13V-os tápfesz mellett a képeken látható hűtőborda elegendőnek bizonyult egy huzamosabb, 10 órás üzem mellett is.

Huzalozás (az általam megvalósított):

Mivel két darab 4 kivezetéses trafót használtam, így logikusan a dual mono elrendezést használtam. Mindent csillagpontosan kötöttem, és mivel dual mono, így két csillagpontom lett. Ez gyakorlatilag annyi, hogy egymástól két tökéletesen elválasztott végfok van a dobozban. Egy helyen van közös pontjuk a 230V-os hálózati aljzatnál. A csillagpontra nagyon kell figyelni, mert megint csak brummos lehet a rendszerünk, ha nem így készül.