Egyszerű rajzok után keresve, akarva-akaratlanul is amerikai források felé sodródtam, bár nálunk Kelet-Európában is nagyon népszerűek voltak a szuper rendszerű vevők (elég csak a híres magyar Népszuperre gondolni).

A mai napig nagy érdeklődés és romantika övezi a sokszor All American Five néven emlegetett rádiókat, amelyeket hatalmas példányszámban gyártottak az Amerikai Egyesült Államokban, a 30-as évektől kezdve a 60-as évek végéig. Számtalan különböző gyár készített ilyen készülékeket, a filozófia mögöttük egyszerű volt: olcsóak legyenek és gyorsan lehessen őket előállítani.

Ezek a rádiók (amint az a névből is kitalálható) jellemzően öt csővel rendelkeztek: az első cső (egy angolul pentagrid converter-nek nevezett lámpa) egyszerre látta az oszcillátor és a keverő feladatát, a második cső volt a KF erősítő, a harmadik a demodulátor és egyben az audio erősítő első fokozata, a negyedik egy végpentóda, az ötödik meg az egyenirányító. Ezt a rajzot az Elektrotanyán találtam és bár nem tudom pontosan milyen modellé, kisebb-nagyobb eltérésekkel minden AA5 rádió ennek valamilyen iterációja volt:

Érdekes megfigyelni, hogy a rajzon nincsen hálózati transzformátor, hiszen egyszerűbb és olcsóbb volt a készüléket minden galvanikus elválasztás nélkül a hálózati feszültségről táplálni, vagy akár egyenáramról is tudott működni. Ez a korai készülékeknél azt jelentette, hogy attól függően, hogy a készülék villásdugóját hogyan dugták a fali aljzatba, a sasszira kikerülhetett a teljes hálózati feszültség és ez igencsak veszélyes volt a felhasználó számára. Éppen ezért ezeket a rádiókat mindig úgy tervezték, hogy bakelit vagy fa házakban legyenek és ne lehessen közvetlenül a fém részeikhez érni. Hasonlóképpen az anódfeszültséghez, a csövek fűtését is a fűtőszálak sorbakapcsolásával oldották meg, így ha egy lámpa kiégett az egész eszköz megszűnt működni, a régi karácsonyfaizzókhoz hasonló módon  

Ideillesztek egy nagyon szép, RCA Victor által gyártott példányt. Mindenkinek nagyon ajánlom a Mr Carlson's Lab youtube csatornát, ahol nagyon részletesen elmagyarázzák az AA5 rádió működését és beállítását.

Elkészítésre a következő rajzot választottam, amely nem más mint egy csontig leegyszerűsített szuper vevő, erről a weboldalról származik, amelynek az írója számtalan csöves rádiós kapcsolást ismertet az egyszerű egyenes vevőktől az öt lámpás amerikai rajzokig.

(Klikk ide a nagyobb felbontású rajzért!)

Első látásra szembeszökő lehet, hogy az eredeti öt csőből csak három maradt! Az első lámpánk, akárcsak az előbbi rajznál, egyszerre fogadja a rezgőkörből érkező jelet és keveri bele a szintén általa előállított rezgést. Ez lényegében egy Hartley-féle helyi oszcillátor. Látható, hogy nálunk a KF erősítő fokozat hiányzik, így csak egy kimeneti KF transzformátorunk van, innen a jel a második lámpára kerül, amely egyben a detektor és a hangfrekvenciás erősítő fokozat is. Ennek az erősítése nálam kevésnek bizonyult, ezért beiktattam még egy szimpla triódás fokozatot, ez így már bőségesen elég egy nagyimpedanciás fejhallgató meghajtására. A tápegység része nincs feltüntetve a kapcsolásnak, én az enyémet egy kis lámpás kapcsolások meghajtására készített labortápról fogom táplálni. A 47 kilós ellenállás, meg a két 100 pikos kondenzátor a 455 kHz-es jelet hivatott kiszűrni, majd az audio jel egy csatolókondenzátoron keresztül egy hangerőszabályzó potenciométerre kerül. A 2.2 Mohm - 0.1 µF tag az audiofrekvenciás jelet szűri ki és egyenáramot ad a konverter cső rácsára. Ez akkor igazán hasznos mikor egy nagyon erős helyi adóra hangolunk rá és ilyenkor az antenna tekercsen keresztül megjelenő feszültség automatikusan igyekszik kompenzálni a nagy hangerőt. Ezt AVC (automatic volume control) néven találkozunk. 

Fejhallgatós vétel esetén nincs is jobb amikor az ember denevér módjára fülel valami új adóért és plusz húsz dB különbséggel beordít a helyi adóból a Kisgazdák ötperce