Első lépésben a két lámpát kellett beszereznem, ezeknek hálistennek megtaláltam az orosz és európai megfelelőit (6A2П és EBC91) itt. Ugyancsak innen származik az 5000 Ohmos csehszlovák fejhallgató is, amelyet a rádióhoz használni szeretnék. Az oszcillátor és antennatekercsek elkészítésére pontos adatok vannak az említett oldalon, így már csak egy 455 kHz-es lámpás rádióba való KF trafót kellett találnom. Ilyesmit igazából bármelyik korabeli rádióból bonthatunk, így elkezdtem online börzéken vadászni, majd a kapcsolási rajzokat tanulmányozni, hogy miből bonthatnék nekem megfelelőt. Sajnos, mint mindennek manapság, csak olyan árakon találtam kellő trafót tartalmazó eszközt amit egy kicsit sokalltam, így jött az ötlet, hogy keressek célzottan AA5 kompatibilis KF trafót. Így bukkantam rá ebay-en erre a kis soha nem használt korabeli alkatrészre, amely egyenesen az USA-ból érkezett pár tíz dollár fejében. Bevallom, hogy a vintage alkatrészek iránti rajongásom is nyomott egy kicsit a latban

A KF trafó az eredeti adatlapjával érkezett, amelyen számos hasznos adat megtalálható, mind pl. a tekercs lábkiosztása, valamint a kimeneti KF fokozat erősítése és sávszélessége 100 voltos anódfeszültség mellett (legutolsó sor). A 12BA6 lámpa lényegében ugyanaz mint amit mi használunk, csak más a fűtőfeszültsége.

Következhetett hát az oszcillátor és antenna tekercsek elkészítése. Mindkettő 5 cm-es átmérőjű PVC csőre készült, 0,4 valamint 0,3 mm-es lakkozott rézdróttal. Az antenna tekercs 66 menet 0,4-es huzallal készült, valamint került rá hat és fél menet 0,3-as drótból, hogy az antennát induktívan csatolhassam (ezt a rajzon elfelejtettem feltüntetni). A oszcillátor tekercs, az eredeti konstruktőr cikke szerint 43 menet kell legyen és 5 menet után van a leágazása. Bár csak ilyen egyszerű lett volna!

Jobb ötlet híján a tekercsek kivezetéseit a csévetestre csavarozott papucsokkal oldottam meg:

Itt találkoztam az első problémával. Az oszcillátor tekercsem nem működött igazán jól, a rádióból pedig sistergésen kívül nem szólt semmi. A szkópon látszott, hogy aminek szinusznak kellet volna lennie, az nem igazán volt az:

Mivel tudtam, hogy jobb tekercset egyszerű rézdrótból nem fogok tudni csinálni, következhetett a vadászat egy gyári után. Röpke három hét után már az asztalon is volt

Akárcsak az előző esetben, a megsárgult 70 éves dobozka, megint hasznos információkat rejtett! Az amerikai úriember akinek a rádióját igyekszünk elkészíteni, egy szóval sem említi, hogy milyen értékű forgókondenzátort használt, csupán annyit mond, hogy szabályos, AA5-ös rádiókba valót. Bár a rajzon 6SA7-et látunk, amely egy népszerű oszcillátor-mixer lámpa volt, némi kutatás után arra jutottam, hogy a mi esetünkben is működnie kell és a forgókondi értékéről is kaptunk némi kiinduló pontot. Erre a célra egy dupla 365 pF-osat választottam, hiszen egyszerre kell hangolnia az antenna rezgőkörét és változtatnia az oszcillátor frekvenciáját.

A rádió alkatrészeit egy kis, előre megvásárolt aluminium sasszira szereltem, minden külső csatlakozást banándugók biztosítanak: anódfesz, fűtés, külső antenna, fejhallgató. Most sem szégyellem megmutatni a szerkesztmény belsejét. Az előző cikkem után kapott egy negatív kritika okán (amely a kábelezésemet illette), itt hagyom egy eredeti egy eredeti AA5 belsejét, viszonyítási alapnak!

Íme:

Valamint egy hangulatkép, haloványan világító lámpák, a kis piros fény, a recsegés-zúgást képzeljük mellé