1995-ben egy ismerősünktől kaptunk egy nem működő, műszaki szempontból komolynak tűnő, távirányítós autót, azzal a megjegyzéssel, hogy rossz, és a távirányítója sincs meg. Ekkor fogalmazódott meg bennem az igény, hogy működőképessé kellene tenni. Az autó elektronikája teljesen zárlatos volt, így annak cseréje mellett döntöttem. Volt otthon más távirányítós autó, annak az adójának jeleit próbáltam oszcilloszkóppal megfigyelni, illetve a NYÁK-jából visszakövetkeztetni, mit is kellene nekem tenni ahhoz, hogy a vett jelek ismeretében az autó működőképessé váljon. Egy szó mint száz, 1996. júliusában elkészült az átalakítás és használhatónak bizonyult. Csak elrettentésképpen: 9 db integrált áramkört és kb. 10 db tranzisztort tartalmazott (pl.: CD4053, TL071...BC182, BC212). Érdekesség a történetben, hogy 3-4 évvel később az ismerős hozta az eredeti távirányítót azzal a felkiáltással: "Megtaláltam, gondoltam jó lesz neked!" Mit mondjak, nem lett jó, mert nem álltam neki még egyszer átalakítani az autót, és úgy gondoltam, hogy nagyapa koromig nem is fogok.

Még pár információt megosztok magáról az autóról, illetve a modellről. Az eredeti autó MB 280CE (W123 coupe), ami inspirálta a Japán Nikko játékgyártót, hogy 1/14-es méretarányban "megszoborja", így 33 cm hosszú lett a modell. A neten azt találtam, hogy 1980-81-ben gyártották, tehát több, mint 30 éves.
Eredetileg 2 db analóg, fél-öklömnyi szervó motor volt benne. Az egyik a kormányzásért volt felelős, a másik pedig egy 3 állású kapcsolót mozgatott (előre-0-hátra). A gyári távirányítójával a kormányzás fokozatmentes lehetett, az előre hátra pedig megy-nem megy logikájú. Hátramenet esetén egy 0,82 Ω 5W-os ellenállást is a körbe iktattak, hogy ilyenkor lassabb legyen. 4 db LR14 (baby) elemről ment a meghajtó motor, és 4 db AA elemről az elektronika. A meghajtó motorhoz csatlakozó hajtóművön van egy mechanikus kapcsoló, ahol állítható az áttétel, a felirat szerint Ni-Cd akku használata esetén át kell kapcsolni. Az egész szerkezet átgondoltságot és igényességet sugárzott, ezért döntöttem a feltámasztás mellett, na meg azért, mert a szekrénybe a lomokért benyúlva mindig útban volt és ébren tartotta a vágyat, hogy valamikor ezzel kezdeni kellene valamit.

Az előzményekhez tartozik még, hogy 2011-ben - régi vágyamat valóra váltva - ismerkedni kezdtem az AVR-ekkel. Az azóta eltelt időben sok áramkört kipróbáltam, először a szokásos LED villogtatót, majd szép sorban egyre bonyolultabb dolgokat is (I2C, 1Wire, bináris óra hegyek, karakteres-, grafikus LCD, GPS, Bluetooth, léptető-, szervó, DC motor vezérlés, gyorsulás szenzor, giroszkóp...) Általában a tudásvágy vitt egyre beljebb az elektronika dzsungelébe, sok esetben nem egy konkrét dolog megvalósítása volt a cél, egyszerűen csak a kipróbálás, megértés.

Időközben "lett" egy Android operációs rendszerű telefonom (2013. május körül), ami új kihívás elé állított, hiszen úgy éreztem, ebben nagy lehetőségek rejlenek, itt az idő megpróbálni szót érteni vele. Az indulás nem ment zökkenőmentesen, már az Eclipse telepítése és kezelése sem volt egyszerű, de az Android számomra eleinte kicsit kaotikus volt (talán még most is az). Lehet, ez azért van, mert a neten található oktató videókból, illetve példa kódokból próbáltam megérteni, hogyan is működik és nem egy tanfolyamon, ahol az interaktivitás sokat segítene.

Nyáron egyáltalán nem volt időm sem az elektronikával, sem az Androiddal foglalkozni, mert másik hobbim, a túra-kerékpározás vonzó hatásának engedelmeskedtem, és csak a hideg, hosszú téli esték beköszöntével változott ez meg az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően.

November elején már összeraktam egy kis áramkört, ami egy ATMEGA8-ból, bluetooth-ból és egy nyomtatóból kitermelt léptetőmotorból, valamint a hozzá tartozó 4db FET-et tartalmazó meghajtóból állt.

A telefonra egy kezdetleges programot írtam, ami 2 db nyomógombot kezel, illetve a telefon a beépített bluetooth-on keresztül kommunikálni tudott az ATMEGA8-hoz csatlakozó bluetooth-al. Aztán kipróbáltam a szervó motor vezérlését, majd a DC motor vezérlését (L293 meghajtó IC-vel).  Ekkor megnyugodtam, hogy már ezt is tudom, de egy kis ürességet is hagyott bennem a sok sikeres teszt, keresni kezdtem a következő kihívást. Van több előre elgondolt téma is, amivel meg akarok még ismerkedni (pl. XMEGA, már februárban vettem egyet, a NYÁK is ki van maratva, de egyelőre vár), de valahogy nem akaródzott belekezdeni. Ekkor azonban valamit kerestem a szekrényben és kezembe került AZ AUTÓ! Egy pillanat alatt eldöntöttem, hogy Ő lesz az, amiben megpróbálom összegezni az eddig összegyűjtött tudást. A nagyon hosszúra nyúlt bevezető után lássuk a medvét izé az autót.